Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2015.04.29. 19:54
A nagyváradi "kezdő meridiánról", és Vitéz János "csillagvizsgálójúról"
A "nemzeti legendáriumunk" kevésbé népszerű, de azért időnként felbukkanó hiedelme a XV. századi nagyváradi csillagvizsgáló, és a Nagyváradon át meghúzott kezdő meridián (zérus délkör) léte. Sajnos ezt a szép elképzelést, mint teljesen alaptalant a fantázia birodalmába kell utalnunk. Nemrégiben egyik levelezőnk egy egészen elképesztően téves szövegű honlapra hívta fel a figyelmet. Ebben arról értesülünk, hogy "Több mint 200 évig (1464-1667) a navigációs térképek szerkesztéséhez használt referencia meridián a váradi váron haladt át...", továbbá "...a püspök /t.i. Vitéz János/ nagy hangsúlyt fektetett a csillagászattal kapcsolatos babonák eloszlatására...", nemkülönben: 'A Regiomontanus és a püspök egyik csillagásza által végzett csillagászati megfigyelések a Tabulae Varadiensis-ben lettek összegyűjtve..." stb.
Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a középkori Európában nem voltak mai értelemben vett csillagvizsgálók, megfigyelések céljára emelt épületek. Az akkori időkben használt műszerek hordozhatók, nagy részük - pl. az asztrolábiumok, kézi kvadránsok - hordozhatók voltak, így azokat alkalmanként egy vár bástyájáról, kastély, kolostor teraszáról használhatták. Budán, a régészeti kutatások során előkerült néhány sornyi felirat, amely arra utal, hogy a királyi palota építkezése során ez egyik termet, amely valószínűleg a könyvtár része volt, a csillagászok szobájaként nevezték, de ezt sem nevezhetjük "csillagvizsgálónak", legfeljebb itt tartották a műszerek, a fontosabb könyveket. (Csillagvizsgálónak nevezhető épületek az európai középkor századaiban az iszlám hódítások területén, pl. Szamarkandban valóban voltak, és Kínában is találunk ekkoriban csillagászati megfigyelésekre szánt területeket.) Európában az első, a szó szoros értelmében vett csillagvizsgáló építése Tycho Brahe nevéhez fűződik, egy évszázaddal Vitéz János halála után. (Némi jóakarattal talán még a Hessen-kasseli őrgróf palotáján kialakított csillagvizsgáló teraszokat, és a Vatikánban az Angyalvár tetején lévő csillagvizsgáló helyet sorolhatjuk ide.)
Kezdő meridián soha sem húzódott Nagyváradon át (a referqncia meridián kifejezés értelmetlen), a késő reneszánsz idején kialakított, koordináta hálós térkopek kezdő délkörét többnyire minden állam a maga fővárosából (Párizs, Róma, az angolok a Lizzard-fokot, a német nyelvterületen előszeretettel Nürnberg) számította.
A ["b]nagyváradi csillagvizsgáló[/b]" a magyar reneszánsz kiemelkedő főpapjának, Vitéz Jánosnak (1408-1472) nevéhez kapcsolódik, bár a kortársak, ill. életírói ilyen intézmény létesítéséről nem tudnak. Vitéz római tartózkodása alatt kerülhetett kapcsolatba az asztrológiával, és valóban érdeklődött a csillagászat iránt. Érdeklődése főleg asztrológiai-jellegű volt.Amint Galeotto Marzió feljegyezte: semmi fontosat sem tett a csillagok megkérdezése nélkül. Bécsben ismerkedett meg a csillagászat "forradalmának" egyik korai előkészítőjével, Georg Peuerbach (családi nevén Aunbeck, 1423-1562) egyetemi tanárral. Mint nagyváradi püspök (1446-1465) Váradra hívta vendégeként korának több jeles humanistáját. Peuerbach nem jött Nagyváradra, de elküldte Vitéznek az általa kidolgozott magassági-szög mérésére szolgáló műszerét, a Quadratum geometriicum.ot (Fleck Alajos magyarosítása szerint: mérőkvadrátot), és annak kezelési leírását. Volt hát Nagyváradon csillagászati műszer - nyilván nem is ez az egy - de nem csillagvizsgáló intézet.
Peurbach, amint a fogyatkozás-számító táblázata előszavában írja - Vitéz biztatására egy akkor korszerű táblázatot állított össze a nap- és holdfogyatkozások kiszámítására. Tényléegesen az indíttatást az adta, hogy tanítványával, a kőnigsbergi Johannes Múllerrel, aki utóbb Johannes de Monte Regió néven vált híressé, manapság Regiomontanusként (1436-1476) ismerjük - holdfogyatkozások megfigyelése alapján arra az eredményre jutottak, hogy a korábbi, un. Alfonzinus-táblázat pontatlan eredményt ad (kb. 8-10 perc különbség volt az ebből számolt és a valóban észlelt időpontok közt)eredményre j. Ezért újabb, pontosabb táblázatot szerkesztett a fogyatkozás-számolásra, amely 1459-ben készült el. Ez a fanlázat volt a "Tabulae ecclipsium seu Tabulae Varadiensis: Fogyatkozások táblázata avagy Váradi táblák. Ez a táblázat Bécs helyzetére készült, de Peuerbach, Vitéz János iránti tisztelete jeléül, készített egy változatot, amelyet Nagyvárad általa akkor ismert földrajzi hosszúságára számított. Az átszámítás egyszerűen úgy történt, hogy az időadatokhoz 30 idő-percet hozzá adott, ami megfelel 7,5 fok hosszúság különbségnek. Az átszámítás ezért ténylegesen hibás, mivel Várad 2 fokkal közelebb van Bécshez. A Tabulae ecclipsium csak 1514-ben Georg Tanstätter szerkesztésében jelent meg nyomtatásban, és egy évszázadig használatban volt, de természetesen nem Nagyvárad kezdő délkörrel, hanem Bécsre (későbbi kiadásban még Nürnbergre) számolva. Az előszó, amelyben lelkesen dicséri Vitéz Jánost és nagy tudását, a nyomtatott kiadásban is benne maradt. (Maga a Váradra számolt kódex elveszett, Mátyás király, miután konfiskálta Vitéz könyvtárát, nyilván a Corvinába sorolta be, és itt elpusztulhatott!)
Bizonyára Peuerbach ajánlotta Vitéz figyelmébe tanítványát, Johannes Regiomontanust, de a meghívást 1465-ben vagy 66.-ban Vitéz unokaöccse, a jeles reneszánsz költő, Janus Pannonius adhatta át Itáliában. Regiomontanus 1467-ben valóban Magyarországra jött, bizonyos hogy Vitéz vendégszeretetét is élvezhette, de már Esztergomban, mivel ekkor már Vitéz János esztergomi érsek volt. Itt készült a nevééhez kapcsolt horoszkóp a Pozsonyban alapított egyetem számára (amelynek Vitéz volt a védnöke), bár valószínűleg nem ő maga, hanem munkatársa, Marcin Bilyca z Olkusz (Martin Ilkusz) számolta.
A nagyváradi délkör tehát semmi féle számításnak nem volt kiinduló alapja, hanem Peuerbach udvariasságból erre az általa hibásan vélt hosszúsági körre számolta át a Tabulae ecclipsium idő adatait. (Kb. úgy, ahogyan a mai Csillagászati Évkönyvekben, amelyek Budapestre szólnak, a napfogyatkozásokat kiszámolják pl. Egerre, Debrecenre, , Pécsre, stb.). Mint nemzetközi kezdő meridián nem létezett.
Mind ez ne szomorítson el senkit. Gondoljunk arra, hogy a Tabulae eclipsium egy példányát a jeles humanista főpap tiszteletére külön Nagyváradra számolta, és arra is, hogy a főpap érdemeit hosszasan sorolja fel. A fogyatkozás táblázat előszava az európai tudós világ előtt egy évszázadon át hirdette Vitéz János, és a nagyváradi "tudós kör" dicsőségét, talán jobban megőrizve Vitéz János, és Nagyvárad hírét, mint bármilyen elfeledett költemény, vagy politikai irat! - B. L.
A fontosabb irodalom: a "nagyváradi délkör" kérdését először Ernst Zinner tisztázta, "Leben und Werken des Joh. Müller aus Königsberg, genannt Regiomontanus II. javított kiad. 1968). Utóbb erre a kérdésre Fleck Alajos is kitért, és jómagam részletesen ismertettem "A legkorábbi hazai alapmeridiánok történetéhez" c. dolgozatomban, Technikatörténeti Szemle 12. köt. 1980-81, ill. "A legkorábbi hazai földrajzi koordináták" c. sikkemben, Geodézia és Kartográfia, 35. köt. 5. sz. 1983. Peuerbachról: Fleck Alajos: 575 éve született Georg Peuerbach, Meteor, 28. évf. 1993 december., valamint Poronyi Z.-Fleeck A.: Pühler Geometria Practicája, Pécs. Interneten is elérhető N. Swerdow - D. Hellmer: Georg Peuerbacj (Purbach) c. címszava a "Complete Dictionary of Scientific Bibliogrphy, 2008"-ban. Vitéz Jánosról ma is jó összefoglalás: Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Házi Könyvtár 30. köt. 1879. Peuerbach előszavát a Tabulae eclipsiumban magyarul közli: Waczulik Margit: A táguló világ magyar hírmondói, 1984.(A Sándor által a Leonidá-ban belinkelt cikk: Ziinner, Regomontanus Magyarországon elfelejtendő, számos pontatlanság van benne, és maga a szerző is elavltnak tartotta 1968-as könyvéven!)