Abban egyetértünk, hogy az optikai rendszert egészében kell optimalizálni.
Sőt, abban sincs vita közöttünk, hogy amit meg lehet ingyen úszni, azaz a rossz (vagy mondjuk inkább úgy: kevésbé jó) optikai elemek hibáit úgy kihasználni, hogy az eredmény valamilyen célfüggvény szerint optimálisan alakuljon (mint lokális maximum

Tehát a LM szélén végzett bolygó-megfigyelés (ahol egy gyengébb okulár laterális színi hibája csökkentheti, esetleg ki olthatja a légköri diszperziót) teljesen helyénvaló módszer - bár egy szerény képességű okli, aminek ekkora laterális színi hibája van, az általában egyéb defektusoktól is szenved már ekkora decentraliztáltság esetén, ahogyan azt Csillagos Pisti is okkal feltételezte.
Csupán abban gondolkozom én talán másképp, hogy ha valami nem úgy működik, ahogy én szeretném, akkor nem, a "kenjük be sárral és jó lesz úgy" megoldást preferálom (azaz a lokális maximummal nem elégszem meg), hanem a végleges és - lehetőleg - maximálisan jó megoldás felé igyekszem evezni - a pénztárcám aktuális állapota által megszabott sebességgel. Tehát az optikai tengelyből kitolt lencse az, ami nálam működésképtelen megoldás lenne, mert az a "teljes rendszer" - ahogyan írtad - optikai teljesítményét rontja le. Tehát az adott hiba csökkentése az összes többi hiba drámai megnövelése árán számomra elfogadhatatlan megoldás.
Szerintem csak itt van nézetkülönbség közöttünk.
MDA