Nekem az utolsó emlékem az Uránuszról a december 30-án történt kitelepüléshez kötődik.A 250-es foto-Newton vizuálisan 447x-s nagyításon határozott, kontrasztos korongot és bolygóperemet mutatott, világoskékes, enyhén zöldbe hajló színnel. A nyugodt légkör miatt pedig alig-alig ugrált a bolygókorong, ami ráadásul 1-1,5 óráig megmaradt, ilyet se gyakran láttam az utóbbi időben.
Egész nap derült volt az ég, a Clear Outside este 10-11 órára jelzett némi fátyolfelhőt. Alapvetően aznap este mélyegezni szándékoztam (nem hittem az előrejelzésnek), de sajnos már 21 órakor elfoglalták az északi féltekét a felhők. Fél óra múlva már csak a legfényesebb csillagok fényei szűrődtek át rajtuk. Viszont még fél 9 körül észleltem egy 0,7" szeparációjú kettőst; 300%-os nagyításban is kiválóan bomlott réssel a remek seeing miatt. Szóval ott álltam a felhők alatt azon tűnődve, hogy ilyenkor mit is lehetne távcsővégre kapni? Ilyen kiváló nyugodtság esetén kár lenne elszalasztani az Uránuszt - gondoltam. Aha, egy mezei Dobsonnal, keresőtávcső nélkül (éppen gyengélkedett), felhős égen: ez ám a kihívás! Szerencsére azonban volt lézer irányzékom, amivel kb. 5-6 perc alatt megtaláltam a bolygót.
Én még olyan nyugodt, éles Uránuszt életemben nem láttam! A felhők miatt sajnos eléggé halványka volt, de nagyon éles. Meg se moccant: mintha egy fotót néztem volna!
Azután - még időben, mielőtt a felhők elérték volna - a Szíriuszra fordítottam a csövet. Mivel jóval a meridián előtt tartózkodott a csillag, nem sok esélyt láttam a kísérő megpillantására, de olyan nyugodt volt még mindig a légkör, hogy szinte folyamatosan látszott a halvány társ, néha egy-egy pillanatra tűnt csak el. 300x-os, 255x-ös, 180x-os nagyításban könnyen és egyértelműen látszott, 120x-osban már nehezebben. Alatta nem próbáltam, 50x-osig semmim nincs egyelőre.
Elnézést kérek az off-ért.
Köszönet Zsolt a fotókért, érdekességekért! Abba ne hagyd!!!
Üdv András