Nem vagyok szakértő, Attila leírta a lényeget. Tehát az airy korong mérete picit csökken.Lovász András írta: ↑2020.01.04. 13:03A kiemelt részt nem értem. Kifejtenéd kicsit konkrétabban, hogy ez miért van? Olvastam ezt már máshol is, de akkor sem értettem.kazi írta: ↑2020.01.02. 21:05Szerintem a fényerős tükör (nem lesz ugyanaz a minőség, mint egy hosszabb fókuszú) ill a plusz nyújtó tag többet árt a kontrasztnak, mint a valamivel nagyobb központi kitakarás.
A központi kitakarás nem a világ vége. Főleg, hogy egy newtonnál olcsón lehet ellensúlyozni egy kis plusz átmérővel. A kontraszra befolyásolt hatása is függ attól, hogy mekkora részlet kontrasztját nézzük.
Minél kisebb részlet, annál kevesebb a kontraszt vesztés. Sőt, nagyon kis részletnél nemhogy kisebb a kontraszt, hanem még minimálisat javul is a kitakarás hatására. Persze ez általában nem látszik a seeing miatt.
De pl. egy 200-as 25%-os központi kitakarású newton kontrasztja már kb mindenhol jobb, mint egy 140-es kitakarás nélkülinek. Szóval legyen egy jó optikai minőség és nem lesz gond a kitakarás.
Szerintem.
A logikám szerint ez akkor lenne igaz, ha a kitakarás hatására koncentrikusan eltávolodna az 1. diffrakciós gyűrű az Airy-korongtól. Vagy ez most hogy van?
Amúgy egy 23%-os kitakarású távcső esetén (az enyém pl. ilyen) az 1. diffrakciós gyűrű 10%-kal fényesedik fel a kitakarásmentes állapothoz képest. Ha abból indulok ki, hogy egy binobenéző egyik fényútjába tekintve csak kicsit sötétebb a kép, mint az okulárt "szólóban" használva - noha több, mint 50% a fényveszteség -, akkor felvetődik a kérdés, hogy az a bizonyos 10% mennyire észrevehető? Amikor pl. szoros kettősöket vizsgálok, a kontrasztveszteség még soha nem volt akadály. Annyira határozott az Airy-korong a 254-es Newtonban (a parányi mérete ellenére), hogy 10/7-es seeingnél nyugodtabb légkörnél simán bontja réssel a 0,5"-nél tágabb párosokat. Persze az ilyenekkel 600x-os nagyítás alatt nem próbálkozom, mert csak ebben a tartományban látom normálisan az Airy-korong alakját. Hozzáteszem, hogy kis hazánkban szükséges a Zenit-közeli pozíció is.
A legnagyobb bolygóészlelő élményem egy tavalyi binobenézős Jupiter-nézelődés alkalmával volt. Szinte makulátlan seeing fogadott kb. háromnegyed órán át! Egyszerűen 2 szemmel annyival gyorsabb az agy információ-feldolgozása, hogy sokal több részletet láttam, mint szólóban. Persze egy szemmel is szinte lerajzolhatatlan volt az óriásbolygó!
Ezt csak azért írom, mert úgy érzem: eltörpül a kitakarás altal okozott kontrasztveszteség amellett, amit egy jó optika tud nyújtani egy jó binobenézővel - jó seeing mellett, pedig elképzelhető, hogy nem is érte el a rendszer a diffrakcióhatároltságot ennyi "pingpongozás" után.
A diffrakciós tüskékről pedig annyit, hogy engem egyáltalán nem zavarnak. Csak a legfényesebb csillagokon látom őket és eddig egyetlen esetben akadályoztak: a Szíriusz B észlelésekor. Akkor egy mozdulattal el kellett fordítanom picit a tubust. Egyébként minden alkalommal megcsodálom, ha tehetem, mert mostanában remek pozícióban van; legutóbb kedden láttam 120x-os nagyításban (alatta már nem).
Mindezekkel csak sugallni akartam egy jó Newton kedvező ár-érték arányát.
Üdv, András
Ezek a görbék is elég beszédesek: