Hozzászólás
Szerző: Attila » 2019.09.19. 12:06
Kedves András!
Már megbocsáss, de ez szerintem ködszurkálás; viszont ha már újra szóba hoztad, akkor szerintem néhány dolgot hozzunk közös nevezőre, mert nem egyformán értelmezzük őket.
Ennek most semmi köze nem lesz a Jupiterhez, bocsánat, de ha itt jött elő, talán lezárni is kellene (igyekszem minél rövidebben).
Először is egy fogalmi - vagy ha úgy tetszik: empirikus/gyakorlatias - kérdés: ha látok/hallok/tapintok, egyáltalán: érzékelek egy hibát, de a mértéke nem zavar, akkor elhanyagolom. Ha nem is érzékelem, akkor nincs mit elhanyagolni, azaz nincs hiba. Azaz ténylegesen NULLA!!! Az igaz, hogy ez az "elhanyagolási határ" egyénenként változó, azaz szubjektív lehet, de ha senki sem érzékeli a világon, akkor az nem létező hiba. Magyarul: nincs. Ez a praktikus (gyakorlatias) megközelítése a kérdésnek.
Most nézzük teoretikus/elméleti oldalról.
Az optikai leképező eszközöknek minden esetben van fényszórása, még kitakarás-mentes tükrös rendszereknek is (!). Ugyanis a fény minden perem mellett elhaladva elhajlik vagy szóródik (az elnevezés attól függ, hogy hullámtermészetűnek vagy kvantáltnak tekintjük a fényt), így a tükör/lencse pereme mellett is. Ez hozza létre a diffrakciós gyűrűket az Airy korong körül. (Az apodizáló maszk is tulajdonképpen egy nagy átverés, mert nem az Airy korongba küldi, vagy nem tünteti el a diffrakciós gyűrűkbe tartó fotonokat, hanem szétkeni a teljes fókuszsíkon, ami talán a csillagok méretét, azaz a csillagfény szóródási körének átmérőjét csökkentheti, de a kép teljes kontrasztját és jel/zaj viszonyát egész biztosan rontja.) Ha nem monokromatikus fényt használunk, hanem összetettet, akkor ezek a gyűrűk még színesek is lesznek, tehát térben szétválnak, különböző irányba haladnak tovább a különböző energiájú fotonok.
Ez természetesen más jelenség, mint a közeghatáron létrejövő fénytörés (ami minden lencse esetén létrejön), de a hatása ugyanaz (ennek megfelelően kétféle spektroszkóp is létezik: prizmát ill. rácsot használó). Ha ezt "elhanyagolnánk", akkor nem lenne színképelemzés...
Tehát az elhanyagolhatóság - mert ha jól értem, most ennek a kifejezésnek az értelmezése a kérdés - elvileg is relatív fogalom:
1. látom, és zavar a hiba, ki kell küszöbölnöm, de legalább is kompenzálnom kell
2. látom, de nem zavar a hiba, tehát elhanyagolom
3. nem látok hibát, tehát nincs hiba, nincs mit kiküszöbölni, vagy kompenzálni.
Azaz ha van két jelenség, amelyek közül egyik sem érzékelhető a gyakorlatban, csak elméletben számolható, és igen szofisztikált, laboratóriumi pontossággal mutatható ki, akkor miért csak az egyikről veszel tudomást, és hanyagolod el, míg a másik fel sem merül?
Visszatérve a távcsövekre, a fentiek alapján úgy gondolom, hogy (csak a lényegre koncentrálva):
1. a klasszikus korona-flint doublet akromátoknak VAN színi hibája,
2. az ED-üveges, korszuerű doublet akromátoknak ("semi-apo") ELHANYAGOLHATÓ a színi hibája,
3. a tisztán tükrös és triplet APO távcsöveknek pedig NINCS színi hibája.
Remélem, sikerült érthetően leírnom a véleményemet a kérdésről, bár attól tartok, többszörösen több idő fordítottunk rá, mint kellett volna... (Bolha-elefánt effektus.)
MDA
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára
Attila 2019.09.19. 12:31-kor.
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...