talán meteorit

[astrohist]

Re: "Múzeumi őrök"
Kedves Lajos! Jó tetted, hogy tisztáztad a régi múzeumőr fogalmát, mert aki esetleg egy--egy régi cikket kézbe vesz, könnyen tévedésbe esik, és azt hiszi, hogy a "múzeumőr" kifejezés a kiállítási termekre ügyelő (általában nyugdíjas) néniket-bácsikat jelenti. Holott a XIX. sz-ban a segédőr" tudományos képesítésű munkatársat jelentett, akinek azonban gyakran csak napidíjat fizettek (kb. az asszisztensnek felelt meg), az muzeumi őr a véglegesített szakember (mondjuk adjunktus).
Krenner József Sándor (1839-1921) egyébként a Műegyetem Ásvány- és földtudományi tanszékének ásványtan-professzora volt 1871-től (1884-ig még a geológiát is előadta), 1894-ben kinevezték az M. kir Tudományegyetem Ásványtani tanszék professzorává, itt már csak ezzel a tárggyal foglalkozott. Nemzetközi hírneve volt, és Semsey Andor anyagi támogatásával rengeteg ritka és szép ásványt szerzett be, ezeket azonban a Nemzeti Múzeum ásványtárába (mint annak igazgatója) helyeztette el. Hírnevének köszönhető, hogy a magyarországi bányamérnökök, de sokszor az állami tisztviselők is hozzá küldték az újonnan fellelt szép példányokat. Tulajdonképpen a tanári működésétől kezdve az újabb meteorit hullások darabjait (de lealább is egy-egy nagyobb példányt) már nem a bécsi udvarnak, hanem a Magyar Nemzeti Muzeumnak küldték.
Nagy érdeklődét tanúsított a meteoritek iránt, neki köszönhető, hogy megint csak főleg Semsey Andor pénzén, a Nemzeti Múzeum ásványtára már a XIX. sz. végén 150-nél több hullási helyről származó kb. 400 db. meteoritit őrzött. Az ásvány és meteorit gyűjtemény nagy részét azután 1956-ban az orosz megszállók elpusztították.
Sajnos megvolt az a hibája, hogy saját maga akart minden beérkező anyagot feldolgozni, és ezért az új szerzeményeket nem látta el pontos címkékkel. Halála után azonban nagy munkát jelentett a pontos beazonosítás.
Re "muzeumőr". Éppen Krenner idejéből származik az a kis história, hogy sokan már akkor is a "múzeumőr" alatt a teremet felügyelő, többnyire kiszuperált, vagy sérült veterán katonkából toborozták. Egy alkalommal, amikor a magyar mágnás-hölgyek jótékonysági bált rendeztek a veteránok segélyezése javára, az egyik jótékony hölgy felajánlotta, hogy juttatnak a szegény nyomorult múzeumőrök és segédőrök számára. Nevetve magyarázták el, hogy bizony a múzeumőr akkoriban aránylag jól fizetett tudományos munkatárs.
Egyébként ez a szerencsétlen megnevezés a latin "custos"-ból ered, ami valóban őrt jelent. Pl. a ma már megszüntetett "Custos Messium" vagy röviden a Messier csillagkép magyarul terményőrzöt, csőszt jelent. De ma is több Nyugat-európai országban a múzeumok egyes munkatársait (akik pl. a gyűjtemények valamilyen speciális részével foglalkoznak) custos-nak nevezik. BQ

[Dlajos]

Mócs
1882. 02. 03-án délután négy óra körül egy tüzes meteor tűnt fel Hont megyében ( ma Románia). Ebből a tüzes meteorból kövek repültek szerteszét.
„A leesést, tiszta derült ég mellett, három rendbeli erős dörgés előzte meg, melyet sortűzszerű ropogás követett, s végre a tüneménynek sorozatát a szélzúgáshoz hasonló hang fejezte be, mit kétségkívül a lehulló nagyszámú kövek idéztek elő, minthogy ezidőtájban tökéletes szélcsend uralkodott.” írta Török József; A Magyar Birodalom meteoritjei című tanulmányában mely 1882-ben a Természettudományi Közlönyben jelent meg. Ez volt a híres mócsi meteorit.
Dr. Koch Antal kolozsvári egyetemi tanár tanulmányozta és megállapította, hogy nem egy kőből állt, hanem sok darabból. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid már azelőtt szétesett több darabra, mielőtt elérte volna a légkört. Körülbelül 3000 darabját találták meg egy hatalmas területen. A szórási ellipszis kb. 15 km hosszú és 3 km szélességű volt, az összegyűjtött tömeg 300 kg-ot tett ki.



Mocs, OC, L5-6, S3-5, 1882. 02. 03. 16:00 LT, Ismert tömeg/TKW: 300 kg.
Üdv,
L.

[astrohist]

Re: Mócsi meteorit zápor.
Koch Antal (1843-1927) geológus, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, majd a budapesti M. kir. Tudományegyetem geológia professzora, az MTA tagja. A XIX. sz. nemzetközi hírnevű magyar földtudomány-triumvirátusának (Szabó József, Krenner József Sándor, Koch Antal) talán legkiemelkedőbb tagja A budapesti Egyetemen tanult, 1865-71 közt az Egyetemi Katolikus Gimnázium tanára, 1872-95 közt az újonnan alapított kolozsvári Tudományegyetem Természettudományi karának földtan_őslénytan professzora. Rendkívül széles érdeklődési és ismeret körével a földtudományok több területén úttörő munkát végzett, nagy érdeme az Erdélyi medence geológiai tanulmányozása, Magyarország átfogó földtani térképének szerkesztése,erdélyi ősmaradványok vizsgálata számos - akkor alapvető - részlet kutatás alapos kivitelezése. Bejárta Európa legtöbb vidékét, sokszemélyes tapasztalatot szerezve.A zárkózottabb Krennerrel ellentétben nyitott egyéniség, nem csak hallgatói, de az érdeklődő nagyközönség felé is (Mintegy 300 szakcikkén kívül nagy számú ismeretterjesztő írása jelent meg.)Tanítványai közül kerültek ki a következő nemzedék legkiválóbb geológusai és geográfusai. Mivel pályája elején nem volt Kolozsvárt geofizikus, rendkívül alaposan tanulmányozta az erdélyi földrengéseket is.(1880, 1882) A meteorit-kutatásban szinte véletlenszerűen került, de ezt is példamutató alapossággal végezte. Az 1882. évi mócsi meteorit záport igen behatóan tanulmányozta, hallgatói és laikusok bevonásával felkutatta a hullott példányokat, ennek alapján pontosan megrajzolta a szórási mező térképét. A mócsi meteoritek ásványtani vizsgálatát maga végezte, a kémiai összetételt öccse, Koch Ferenc (akkor kolozsvári vegyész-asszisztens) állapította meg, míg a záport szolgáltató tűzgömb légkörben befutott pályáját - ugyancsak Koch, és barátja, Abt Antal fizikus adatgyűjtése alapján - G. Nissel brnoi csillagász számította ki. Ezzel a mócsi meteorit zápor a XIX. sz. legalaposabban feldolgozott, miden részletében dokumentált meteorit-jelenségévé vált! Az igen nagy számú mócsi meteorit-példányok egy részének cseréje révén Koch megalapította az Erdélyi Múzeum Egyesület, ill. az ebből kialakult egyetemi ásványtár szép meteorit gyűjteményét: az 1890-es évekig 88 különböző hullási helyről 124 meteorit példányt szerzett meg. (A máig már tovább gyarapodott meteorit gyűjtemény ma a Babes-Bolyai Egyetem tulajdona.) Cikkei idegen nyelven is megjelentek, eredmélnyei alapján a londoni Geological Society tiszteletbeli tagjává választotta. BQ.

[cbo]

Csak a hajonaplo kedveert.

A Mocs a 6. legnagyobb darabszamu, szemtanus hullas.
Az egyel a sorban elotte allo 1801-es L'Aigle a leginkabb
ismert es kikutatott meteorit a XIX szazadban. A Mocs is
vilaghires es szivunkhoz kozel allo, de madnem szaz evvel
elotte hullott L'Aigle teremtette meg a tudomanyos alapokat
a Mocs kutathatosagahoz. A gond az h akkoriban a tobb ezres
darabszamu hullasokat nem kello gondossaggal gyujtottek be,
ez alol a Mocs mar!!! eppen kivetel. Mert oda mar kirendeltek
keresoket, ami a L''Aigle-nel meg nem igy volt.
A kutatas is gyerekcipoben jart akkiriban, de hala sokaknak
pl kiemelve itt Chladni-t mire a Mocs hullott mar sokkal
tobbet tudtunk a meteoritokrol.
A szinten tortenelmi magyar Magura-rol pl kevesen tudjak h a 150
Kg-os fellelt tomeg eredetileg, becslesek szerint 1,5 tonna!!!
lehetett!!! De a kozelben elo kovacsok elhasznaltak szerszam es
patko keszitesre. Ezzel tonkreteve az oktahedrites szerkezetet.

Udv:
Zs

[Dlajos]

Szuper, szuper, alakul a topic, úgy ahogy szeretném... Folytassuk Magura-val!

Az „Árvai vagy szlaniczai meteorvas”
A Magura a királyi Magyarországon, Árva megyében hullott (ma Szlovákia), 1840-ben.
A vasmeteorit IAB-MG típusú. Szabad szemmel is megfigyelhető grafitszemcséket tartalmaz. Ez a vasmeteorit típus ősi (primitív) kondritos anyagokkal áll rokonságban.
Bár „hivatalosan” 1840-ben hullott, csak 1844-ben került a Magyar Királyi Természettudományi Társasághoz néhány példány, úgy, hogy Horváth Alajos Árva megyei orvos küldött néhány darabot Weisz János uradalmi mérnöknek. A Társaság bizottsága állapította meg, hogy vasmeteoritokról van szó. Ma 150 kg össztömeg van nyilvántartva, de 1500 kg egy (valamilyen?) becslés eredménye....Ugyanis Szlanica falu kovácsa, praktikusan szerszámokat és patkókat készített a fellelt darabokból, a szórásmező nagy része pedig jelenleg is el van árasztva, ugyanis itt alakították ki az Árvai-Magura hegység víztárazóját...
<off>
Ott sem fenékig tejfel,mert 1870 kezdték tervezni a víztárazót és 1953. 05. 02.-án adták át, és 1954-ben fejezték be. Ismerős valahonnan, ez a deja vu?
<on>



Magura, Iron IAB-MG 1840, Ismert tömeg/TKW: 150 kg.
Azért választottam ezt a képet, mert jól látható a meteorit izgalmas szerkezete, lehet, hogy a Hoba a világ legnagyobb és leghíresebb meteoritja, de abból egy szelet, látványnak elég unalmas...
Üdv,
L.

[Dlajos]

A következő cikket Cseh Viktor barátomnak ajánlom, hogy séta közben óvatosabban rugdossa a köveket, mert hátha...

Kisvarsány
A Kisvarsány meteorit 1914. május 24-én hullott le a Szabolcs megyei Kisvarsány község határában. A vas- magnézium arány alapján L6-os típusba sorolták ezt a kondritot.
És most jöjjön a korabeli bulvár! Idézet a Nyírvidék, 1914. július 26-i számának tudósításából.
A tudósító, Dr. Jósa András, a Szabolcs vármegyei Múzeum igazgatója.

„Folyó év május 24-én tőlünk keletre egy meteor oly dörrenéssel robbant szét, hogy Nyíregyházán ajtók, ablakok erősen zörögtek, mintha földrengés lett volna. A meteor nagyobb átmérőjűnek látszott a Holdnál. A tünemény Mándokon és az Ung megyei Pálócon is keleten tűnt fel, tehát tőlünk legalább is 100 kilométernyi távolságban durrant szét apró darabokra, melyek közül Nagyvarsányról Virányi Sándor főszolgabíró és Evva István tb. főszolgabíró buzgalmából többek ajándékaként 4 darab került múzeumunkba, amelyek 1550, 110, 50 és 16 gramm súlyúak. Buday Ferenc vásárosnaményi gyógyszerész öccsének egy nagyobb darab van birtokában, melyet múzeumunknak ígért. Állítása szerint Namény környékén mintegy 30 darab hullott le.”



Kisvarsány, OC L6 Hullott: 1914. 05. 24. 18:45 LT. Ismert tömeg/TKW: 1500 gramm

P. S.
http://www.csillagvaros.hu/forum/viewtopic.php?t=2254&p=45466#p45456

Üdv,
L.

[Dlajos]

Mike...
Sztrókay Kálmán Imre leírása a Földtani Közlönyből:
„1944. május 3-án Mikén este fél hét óra tájban fent a levegőben néhány gépágyúszerű dörrenés volt hallható, majd erős suhogás közt néhány ököl nagyságú kő esett a falura. (…) A kövek kívülről a darabokon látható fekete kéreggel voltak bevonva. [Somsich Gyula mikei lakos 1944 nyári levele a Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Intézetének.] Az értesülés szerzése után kérésünkre Kempf Imre mikei kereskedő még további két kisebb darabot küldött fel az egyetemi Ásvány- és Kőzettani Intézetbe. Tájékoztatása szerint a hullás részleteiről kevés megfigyelés történt, mert akkortájt a vidéken heves légi harcok folytak, ami elterelte erről a rendkívüli jelenségről a figyelmet. 1945 telén volt módunkban újra a lehullott többi darab sorsával törődni. Ekkor azonban azt az értesülést szereztük, hogy a község súlyos harci tevékenység színtere volt, az arcvonal itt tartósan megmerevedett, a lakosságot kiköltöztették, majd visszatértükkor a romok eltakarítása s a lakóházak helyreállítása közben nem gondoltak többé a meteoritokkal A hullásból tehát mindössze az a néhány darab maradt meg, melyekhez előzőleg sikerült hozzájutni. A birtokunkba került négy töredékdarab egyenkénti súlya 1,98; 33,14; 49,64 és 139,43 g, összsúlyban 224,2 g volt. Ebből a kémiai, kőzettani és ércmikroszkópi vizsgálatok számára a két kisebb darabot fel kellett áldoznunk.”



Mike, OC L6, 1944. 05. 03. ismert tömeg/TKW: 224 gramm

Megjegyzés: Sztrókay Kálmán nevét fontos megjegyezni mindenkinek, aki meteoritikával akar foglalkozni, annak kötelező. Sztrókay Kálmán és a már szintén emlegetett Koch Sándor írták a Ásványtan című „bibliát”. Mindkét kötetet kis munkával és némi szerencsével megtalálható, letölthető formában, az interneten. Remélem ez az információ még belefér a szerzői jogok tiszteletben-tartásába... Sztrókay életéről és munkásságáról külön-külön Wiki-s oldal foglalkozik, azt is érdemes elolvasni. Talán, Lajos bácsi is megoszt velünk némi információt róla.

[astrohist]

Re: Sztrókay Kálmán Imre (1907-1992), a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem mineralógia professzora (1953-77) , meteorit kutató, a Magyarhoni Földtani Társulatban többféle vezetőségi tevékenységet végzett, az UNESCO Központi Meteorit bizottságának magyar tagja, a Nemzetközi Ásványtani Unio referense. A budapesti, majd a berlini egyetemeken tanult, az ércoptikai vizsgálatokkal foglalkozott, ennek hazai meghonosítója Sok hazai érctelep anyagát vizsgálta modern módszer és elvek szerint. Korszerű ásványtani tankönyvei ma is értékes kézikönyvek. A meteorit-kutatásra az 1944-évi mikei hullás fordította a figyelmét, ettől kezdve ennek a tárgykörnek elméletével és gyakorlatával is foglalkozott: Kaba, Kisvarsány, Mike, Nyirábrány. Különösen jelentős a kabai szenes kondrit korszerű módszerekkel és elvek szerinti vizsgálata, ennek a meteoritnek széleskörű tanulmányozását is kezdeményezte. A meteorit kutatást elsők közt tekintette a Naprendszer kialakulása egyik fontos részének, e téren maga is kidolgozott elméletet. (Bár nézete ma már túlhaladott, kezdeményezőként feltétlenül tiszteletet érdeme.l)Amikor az 1960-as években felmerült a lehetőség, hogy egyes szenes meteorotokban kezdetleges életnyomok fordulnak elő, ezt az azóta valóban téves elképzelést igen alapos érvekkel cáfolta. - BQ.
Sztókay Kálmán Imre azért használta harmadik keresztnevét is, hogy megkülönböztesse magát az ismeretterjesztő szakíró Sztrókay Kálmántól. Félreértések elkerülésére ajánlatos mindig így használni.)

[Dlajos]

Nagy-Vázsonyi meteorit
Van egy régi alapvicc aminek a poénja:” Így sem rossz! „... Nekem a story-ról ez jutott eszembe.

„A megtalálás története: 1890. január 17-én Koralovszky János, egy munkát kereső bányász egy látszólag Nagyvázsony környékén lehulló meteort látott az égen. Átkutatta a hullás feltételezett környékét, és egy szántóföld szélén lévő vízmosásban talált is egy meteoritdarabot. A példány Mayer-Gunthof úr adományaként a bécsi cs.kir. természetrajzi múzeumba került. Külső fele limonitosodott, így már hosszú ideje a földön heverhetett, tehát nem a megfigyelt hullásból származott. „



Nagy-Vázsony Iron, IA. Megtalálás: 1890. 01. 17. Ismert tömeg/TKW: 1980 gramm

Üdv,
L.

[huppancs]

Is it a meteorite?
A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. http://www.kepfeltoltes.hu