quastic írta:Tehát az én logikám szerint már akkor, abban pillanatban minden elrendeltetett, amikor a világ megszületett. Az hogy pár millió év múlva hogyan keletkeznek csillagok, hol és miképp, majd a bolygó, stb... Ilyenformán az is előre elrendeltetett volt, hogy az élet kialakuljon a Földön. Sőt az is, hogy az ember megjelenjen, továbbvíve, az is, hogy holnap én mit fogok vacsorázni.? Ergó nincs is szabad akaratom? Minden már elrendeltetett 13,5 milliárd éve? Mindez amit én szabad akaratnak gondolok, csak illúzió?
Én "józan paraszti ésszel" közelítettem meg a kérdést két oldalról:
(lehet, kicsit hosszú lett, de a kérdés sem egyszerű
![nagyon boldog :D](./images/smilies/icon_e_biggrin.gif)
)
1. Jelenlegi tapasztalatunk szerint elvileg mindennek oka (valamilyen előzménye) van. Esetleg nem tudjuk, hogy mi az ok, de attól még van. Amikor valamit véletlenszerűnek gondolunk, vagy spontán megy végbe látszólag ok nélkül, az utalhat arra is hogy összetettebb világban élünk, mint gondoljuk.
Honnan tudjuk, hogy lényegében mi és miért történik?
Mérünk, mérünk és mérünk, az adatsort elemezve valamilyen modellt illesztünk rá. tovább mérünk, és nézzük, hogy jó-e a modell (jól megjósolta-e, hogy mi fog történni). Ha néha van kisebb-nagyobb eltérés, finomítjuk a modellt, amennyire lehet (több befolyásoló paraméter/módosított képlet). A különféle események/hatások leírására szolgáló matematikai modelleket összekapcsoljuk (mert egymásra hatnak, egymást magyarázzák). Ha ez az összekapcsolt modellhalmaz egyre szerteágazóbban leírja az általunk tapasztalt világot, sőt megjósol újabb hatásokat, amit később mérésekkel sikerül igazolni, az az adott modellrendszer igazolása. Lényegében így áll össze a természettudomány. Ezt felhasználva az ember igyekszik az életterét kiterjeszteni, életét könnyebbé tenni, hol saját maga, hol egy nagyobb csoport érdekeit szem előtt tartva (a legtöbb állatfajnál is ösztönösen működik a maga egyszerű szintjén) A dolog működik, egész komoly technikai civilizációt sikerült ezzel a módszerrel felépíteni. Azonban van az egészben egy kulcsszó: modell. A matematikát használjuk a világ leírására (modell nyelve). Azt nem szabad elfelejteni, hogy a modell (tehát a tudomány) lényegében nem magyarázza az alapvető miérteket.
Például miért azok az összefüggések (képletek), és miért azok az állandók a képletekben, amik. Miért csak annyi féle köcsönhatás van a világban (gravitáció, elektrosztatika, erős kölcsönhatások, stb...), miért annyi a fény sebessége? A sort lehetne folytatni.
![mosoly :)](./images/smilies/icon_e_smile.gif)
Ha minden miértre egy másik képlet lenne a válasz akkor egy körkörös hivatkozást kapnánk, egy jó nagy "ERROR"-al a végén
![nagyon boldog :D](./images/smilies/icon_e_biggrin.gif)
A másik lehetőség, hogy vannak paraméterek (esetünkben fizikai állandók), amikre hivatkoznak, amit nem magyaráz képlet. Ekkor működik a dolog, de visszajutunk az alapvető kérdéshez: Miért azok az állandók amik? Más állandók teljesen más világegyetemet eredményeznének. Lehet, hogy ezek is változtak valójában a világ keletkezése óta (ha egyáltalán jónak bizonyul hosszú távon az ősrobbanás modell), de nem ismerjük a képletét... Sok a bizonytalanság, ez van.
Szóval ennek a tudományos modellezésnek köszönhetjük a technikai civilizációt, a gyógyszereinket, de a létezés apavető kérdéseire sem a világegyetem, sem az egyén szempontjából nem fog választ adni. A felépítése miatt (matematika) képtelen rá. de nem is ezért jöttek létre a természettudományok.
2. A nem természettudományos oldal:
(Szokatlan ezen a fórumon, de csak leírom)
A szabad akarat (ritka madár mostanában
![nagyon boldog :D](./images/smilies/icon_e_biggrin.gif)
) értelmet ad az életnek és a küzdelemnek. Egy teljesen determinált, szabad akarat nélküli világban (tehát csak és kizárólag természeti törvények által leírható világban) értelmét vesztenék alapvető fogalmak, mint jóság, rossz, szenvedély, stb. Olyanok lennénk mint egy számítógép tele HA->AKKOR függvényekkel. A számítógép pedig "él" a maga virtuális valóságában, de nem él a miénkben. Akkor tűnik élőnek amikor egy élő személy irányítja.
A szabad akarat a hétköznapi döntési helyzetek nagy részében NEM jelentkezik. Amikor azért teszünk valamit magunkkal, vagy másokkal, mert az nekünk jó (vagy úgy érezzük, hogy az), akár hosszútávú stratégia, akár nem, az egy elvileg kiszámítható dolog (virtuális valóságban leprogramozható lenne). Ez elég gyakori. A létfenntartásért folytatott küzdelemben kevéssé érvényesül a szabad akarat.
Amikor az ember nagy erőfeszítéseket képes tenni egy számára egyébként teljesen érdektelen dologért (talán afféle belső kötelességgel írható le a dolog), aminek számára nincs tétje, sem érzelmi töltete, és korábban nem is tudott róla, ott megcsillan valami
![kacsintás ;)](./images/smilies/icon_e_wink.gif)
.
quastic írta:Mindez amit én szabad akaratnak gondolok, csak illúzió?
A lényeg: a szabad akarat az, amitől nem vagyunk robotok. Nem a tudás és az érzelmek a döntők ebben a kérdésben. Szerintem egy összetettebb világban élünk, mint gondoljuk. Azonban fontos látni, hogy azzal, ha a világképünkbe bevonnánk mindenféle idegen lényt (ahogy sokan teszik), esetleg istenséget, titkolózó zseniket, akik kitudja mit nem tudnak, az alapvető miérteket nem válaszolnánk meg! Nem érdemes csak ezekre alapozni, mert így csak távolabbra toltuk a kérdést (magunkat lejjebb degradálva), és illúziót gyártunk magunknak, hogy értjük a világot, mert X vagy Y tevékenysége a magyarázat.
Attól szép az élet, hogy feszegetjük az elme virtuális vagy valós korlátait. A lényeg, hogy az ember megtartsa a tiszta, józan eszét (mostanában sok erőfeszítést igényel), amivel nyitott marad. Ha az ember
képes elfogadni, hogy amit korábban tudott, vagy amiért egész azelőtti életében küzdött/dolgozott, csak egy (...) illúzió volt, a valóság pedig más, és emelt fővel indul tanulni, akkor megvan a nyitottság és józan ész. Itt a képesség a fontos, nem az, hogy létezik-e ilyen felismerés az ember életében. Azután jönnek az embernek a saját válaszai.
Ui: Ez egy szubjektív vélemény. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem.