Nata írta:Még néhány kérdés:
- Mekkora térrészbe tömörülhet így az anyag?Nem tudjuk, kellenének hozzá a kvantumgravitációs egyenletek. Van-e a részecskéknek
gravitációs kvantumszáma, vannak-e Pauli-szerű kizárási elvek kvantumgravitációs térben is?
Létezik-e graviton? (a leíráshoz nem kell).
Vannak-e a fehér törpe, ill. neutroncsillag állapothoz hasonló további részecske-összeolvadási
potenciálgátak, mennyire lehet kompakt egy ilyen objektum? Jelen tudásunkkal nem tudjuk.
A standard modell elszáll végtelennel, és minden jelenséget legyűr a gravitáció.
A húrelmélet szerint "csak" a Planck-hossz mérettartománya alá csavarodnak fel a
kompakttá váló dimenziók, eltüntetve őket a mi kis 3 dimenziós Univerzumunkból,
matematikailag elegáns, nincsenek végtelenek, kérdés, mi igaz ebből.
Ezen felül az intuíció azt sugallja, kell hogy legyen még ott is valami struktúra, leíró folyamat,
"eseménytér" mert a jelenség legalább egyszer (BigBang, "dimenzió kinyílás") már megfordítható volt,
és a mélyben megbújó szerkezet, feszültség nélkül a struktúrával és szabályokkal nem bíró végtelen kis pontnak nem definiálható semmiféle "motivációja" az állapotból való kimozdulásra.
- Mi történik a gyorsulás következtében fellépő relativisztikus tömegnövekedés következtében?
Egen, e szerint a gyorsítás végső fázisában a behulló anyag tömege tartana a végtelen felé, vagy
a fekete lyuk összenergiájával összefüggően legalábbis egy felső tömeghatár felé. Igy e szerint az anyag
nem érné el a szingularitást, csak végtelen szoros, asszimptotikus "körgyűrűn" keringene a
fénysebességtől egy csipetnyire lemaradva. Ugyanígy a behullás során a "maradványfény" egyre gyengülő, de sosem 0 értékkel mindig jelen maradna külső megfigyelő számára, egyre gyengébben észlelhetően.
E kérdést már feltettem Dávid Gyulánknak jómagam is, a válasz meglepő volt. Nincs semmiféle relativisztikus tömegnövekedés, az anyagnak az energiája nő. A bulvártudomány egyik súlyos
félretájékoztatásának tartja, és utánaolvasva fizikus körökben bizony szintén van sóhajtozás.. Úgy tűnik, ehhez szocializálódtunk, én pl. még számításokat is végeztem még az ELTE-n a fénysebesség 99,9 - 99,99 - 99,999 stb.. %-ára gyorsított elektron tömegére, képlet ott van a négyjegyű függvénytáblázatban... Próbáltam manőverezni a "mozgási tömeg", "impulzus gyarapodás" és egyéb fogalmi irányokba, de Gyula rámutatott, használjuk csak erre továbbra is a jó öreg "energia" szót.
- Nem csak a gravitáció, hanem a befelé hullás sebessége is időtorzító hatású, ez hogy befolyásolja a folyamatot? Ismerős érzés:-) Szintén Gyulával beszélgetve, rengeteg gondot okoz a több irányból hallott spec.rel. és
ált.rel. elemeinek zagyvalék összekeverése, nem megfelelő szemléletű megközelítése. A specrel-ben a
térben relativisztikus sebességet megközelítő részecske, tárgy "sajátideje" lelassul a külső szemlélőhöz
képest (külső szemlélő = megfelelően távol, nem ugyanazon inerciarendszerben lévő megfigyelési pozíció).
Ált.relben a gravitáció nem valami erő, hanem a négydimenziós téridőben leírt mozgások három
dimenziós vetülete. Azaz a gravitáció nem más, mint a tér-idő szerkezet saját struktúrája, geometriája,
amely a benne lévő tömegek hatására torzul. Igy az egyenes vonalú mozgásokat a görbült térben görbült
pályáknak észleljük, és ez egyfajta "mező", vagy "erő" látszatát kelti, amelynek a részecskék
engedelmeskednek. (gravitáció). Ezért a gravitáció mindig "vonzó", pozitív előjelű.
Sajnos a megfelelő szemlélet azt gondolom belőlem is hiányzik.
A tiszta modell levezetése szerint,
a külső szemlélő végtelen behullást lát a fekete lyukba, egyre elhalóbb fényekkel, majd mivel az
energia kvantált, a fotonok egyre ritkább szaggatott beérkezése között egyre nagyobb lesz az
időkülönbség, de 1-1 beütés még mindig érkezik végtelen idő múlva is.
A behulló tárgy sajátideje szerint viszont a beolvadás az eseményhorizont átlépésekor azonnal és
visszavonhatatlanul megtörténik, véges időn belül, vége, nincs tovább.
És akkor még fentebb bedobtam egy köztes fázist, nevezetesen hogy az anyagstruktúra egy ponton túl
ízeire hullik, és elkenődik a háttér (azon az energián minden bizonnyal óriási) kvantumfluktuációiban,
és belemosódik a lecsóba, s végül egyesül a szingularitással. Azaz behullás külső szemlélő számára
is véges idő alatt bekövetkezik, mert egy idő után az anyag már nincs észlelhető helyzetben.