Vizi Péter írta: ↑2020.06.11. 09:29
Nem kommentálom, ...
Akkor majd én kommentálom...
Nagyon örülök, hogy ezt az indexes hírt betetted ide, Péter, mert kiválóan bemutatja a mai újságírás rákfenéjét.
Csak annyit kérek mindenkitől, hogy olvassa el a címet, és az összegző utolsó bekezdést (szöges ellentétben állnak egymással!!!). Mintha más adta volna a címet, mint aki az összegzést írta.
De inkább ide is másolom, mert tankönyvi a példa:
Cím: "Az óceánjárók füstje csökkenti a légköri melegedést"
Összegzés: "Mindez azonban nem jelenti azt, hogy áldásos hatású lenne a nagy hajóforgalom, sőt, ellenkezőleg. A hajók meghajtására leginkább használt nehézolajhoz köthető légszennyezés egyfelől súlyos egészségkárosító hatással bír, másfelől a szén-dioxid-kibocsátásuk is nagyon magas, ezzel pedig épp hogy a globális fölmelegedéshez járulnak hozzá."
A probléma pedig a következő: a mai felgyorsult, "okos"-telefonos világunkban a még esetleg megmaradt hírolvasó emberek zöme is csak a szalagcímeket olvassa el. Ezt nem én mondom, hanem tudományos kutatási, statisztikai eredmény. (Mellesleg magamon is - sajnos - ezt látom...
) Ettől kezdve az "címolvasók" meg vannak tévesztve. A legutolsó bekezdésig csak az olvasók igen kis százaléka, az elvetemült génhibások jutnak el. Ezért az ún. újságírók RÁJÁTSZANAK ERRE, de nem csak "tudományos" cikkekben, hanem a politikai hírektől kezdve mindenhol. A cikkíró nem vádolható egyértelműen fakenews írással, mert a végén leírja az igazságot (bár sajnos ez sem gyakori, és éppen csak nem apró betűvel, mint a bank-szerződések alján elrejtett szívatás...), de azt - az apró betűs toldalékokhoz hasonlóan - már nagyon kevesen olvassák el.
Na, ezt nevezhetjük az újságíró felelőtlenségének. Azaz, a cím a fontos, hogy ráklikkeljenek, és az minél képtelenebb, annál hatásosabb. De erre - rossz esetben, ha ennyire általánossá válik - rámehet egy társadalom...
MDA
