jokesz írta: ↑2019.12.12. 11:24
"környezetbarát fogyasztói társadalom"
Szerintem ez paradoxon. Egy fogyasztói társadalom sosem lesz környezetbarát, ez az irány szerintem téves.
Első közelítésben igazad van.
De vizsgáljuk meg ezt a kérdést kicsit "tudományosabban", ha már a Csillagvárosban került elő, és nem az Index-en...
A világegyetem mai tudásunk szerint egy zárt rendszer, azaz - biblikusan fogalmazva - minden "porból lészen és porrá lesz". (Az E = m x c^2-et is elfogadva.)
A Föld mint bolygó egy ezen belüli alrendszer, ami szintén - többé-kevésbé - zárt rendszer. Itt is minden, ami elpusztul, az itt marad, és minden új, ami létrejön, abból jön létre, ami már itt van. (A becsapódó meteoritokat, kisbolygókat ma már ne tekintsük releváns inputnak. Bár a keletkezés időszakában nagyon is azok voltak, de ma már inkább civilizációs veszélyforrások...)
Ha tehát az elhasznált javak és salakanyagok intenzív és teljes körű újrahasznosítását meg tudjuk oldani (amit pedig muszáj lesz, mert előbb utóbb belefulladunk, ráadásul ténylegesen van is rá lehetőség), akkor máris megvan a forrása a fogyasztói társadalomnak (vagy nevezzük "újrafogyasztói"-nak). Mindennek a fenntartásához igazából "csak" energiára van szükségünk (és persze némi tudásra és szándékra). Azt ne felejtsük el, hogy bár a fogyasztói társadalomnak valóban van egy nagy kupac problémája, de a technológiai fejlődést egyértelműen ösztönzi. Tehát ha - fenntartható módon (!) - lehet folytatni, akkor nem kellene a középkort visszahozni.
De egyetlen egy kivétel azért van a fentiek - azaz a körforgás fenntarthatósága - alól, és ez éppen az
ENERGIA.
Az entrópia-törvény miatt az sajnos folyamatosan leépül. Az ősrobbanás során "valahonnan" kapott összes energiát használja a világegyetem, immár cca. 14 milliárd éve (egyetemistaként még 16 milliárd évről tanultunk...).
A csillagok (a Napunkkal együtt) is abból élnek, és a Föld energiahordozói is annak az átmeneti "bankjai". Csak sajnos az igazi bankokkal ellentétben itt nem kapunk rá kamatot; sőt, kevesebbet kapunk vissza, mint amit pl. a Nap anno beletett a foszilis energiahordozókba (vagy a szupernóva az uránba), de most ne menjünk el túlságosan a fizika órák felé... A lényeg, hogy az elhasznált, és veszteséghőként felszabadult energiát elfelejthetjük; nem, vagy csak igen kis részét tudjuk "megfogni", és újrahasznosítani, de ha mégis sikerül, akkor ez újra veszteséggel jár, és így tovább. Előbb-utóbb minden energia hővé (sugárzássá) alakul és "elvész a világűrben".
A jó hír, hogy energia a Földünkön (is) sokkal-sokkal több van, mint anyag. (Éppen c^2-nyivel...
)
Tehát elvileg a Föld nevű zárt űrhajóban vígan élhetnénk szinte akármeddig, ha az elraktározott energia felszabadításával nem mérgeznénk meg mindeközben saját magunkat.
Ha tehát a 100%-ban környezet-semleges fúziós energia felszabadítást (természetesen kontrollált módon...
) végre ipari méretekben meg tudná valósítani valaki, akkor végre a tiszta energia is rendelkezésre fog állni, hogy mindenféle salakanyagunkat ismét használható alapanyaggá tehessük, s így a fogyasztói társadalom továbbra is lehet fogyasztói. A tiszta energia-előállítás hatalmas lépés lenne az emberi civilizáció túlélése felé; magánvéleményem szerint még a kerék feltalálását is lepipálná!!!
Persze ekkor majd egyéb korlátozó tényezők lépnek be; leginkább a túlnépesedés, de nem elsősorban az emberek szén-dioxid termelése miatt (...), hanem az ellátásukhoz szükséges erőforrások végessége (pl. termőföld, víz, stb.), és a probléma növekedési ütemének drasztikussága miatt. A Föld ugyanis tényleg egy űrhajó. Igaz, hogy bazi nagy, de ebből sem lehet kiszállni, mint ahogy az Apollókból sem lehetett kiszállni félúton... Ez viszont egy következő történet, és annak már valószínűleg nem természettudományos megoldása lesz, hanem szociológiai-biológiai.
MDA
