Imre!
Ha már ilyen mélyen belemerültél a téma taglalásába, akkor - nekem is kicsit hosszabban - pontosítanom kell több téves gondolatodat is.
1. Az energia - bármilyen co-generációs erőműből történő - előállítása során két módon távozik az erőművekből:
a. elektromos generátor kapocsteljesítménye
b. hő formájában, ami lehet
i. fosszilis erőmű esetén a kazán füstgázvesztesége
ii. a turbinák után a fáradt/nedves gőz fűtési célú felhasználása
iii. a kondenzátorok hűtőközegének felhasználása és/vagy elengedése a környezetbe
Tehát a keletkezett, de a turbina fokozatokon nem hasznosuló hő egy része hasznos (pl. melegházak, lakások fűtése), egy másik része veszteség.
Abban igazad van, hogy a felszabaduló, de generátorteljesítménybe át nem konvertált hőmennyiség - akár hasznos, akár veszteség - végül is a környezetünket fűti. Ez azonban nem járul hozzá a globális felmelegedéshez, mert ez a hő pl. egy derült éjszaka alatt infravörös sugárzás formájában kisugárzódik (kisugárzódna...) a világűrbe (a felhők vízpárája megakadályozza, illetve jelentősen csökkenti ezt; ezért sokkal hidegebbek a derült éjszakák).
A gond akkor van, ha - mint az ipari forradalom óta eltelt időben - a fosszilis energiahordozók mértéktelen felhasználása következtében drámaian megnő a légkörben a relatív CO2 tartalom. Ekkor ugyanis az infravörös kisugárzás még derült időben sem tud akkora intenzitással távozni, mint korábban, mert a széndioxid elnyeli az infravörös sugárzás jelentős részét, és a kibocsájtott hőmennyiséget csapdába ejti. Ez az üvegházhatás fűti a légkörünket, és nem a direkt hőtermelő kapacitások (amik egyébként is nevetségesen alacsony intenzitásúak a Nap fűtőteljesítményéhez képest). Tehát ha hőt termelünk, de CO2-t nem, akkor a Föld "automatikusan" képes tartani az egyensúlyi állapotot, amit több nagy vulkán-kitörés után is már bizonyított...
Ha viszont nem fűtjük a légkört, "csak" CO2-t termelünk, akkor a napsugárzás miatt is megszalad az átlaghőmérséklet. Tehát a CO2 kibocsátás a probléma, és nem a hőtermelés.
2. A termonukleáris erőművek - akár fissziós, akár (majd) fúziós - a globális felmelegedés szempontjából tök egyformán a leginkább környezetbarát energiaforrások, hiszen csak elektromos energiát és némi hőveszteséget termelnek, de nulla CO2 kibocsátással. A hőveszteség pedig távozik a világűrbe (ha a füstölő, CO2 erőműveket kiváltják velük).
A fissziós (maghasadásos) reakció két okból "rosszabb", mint a fúziós:
a. a hasadóanyagok relatív előfordulási gyakorisága a Földön nagyon alacsony. Magyarul kevés van belőle, és az is nagyon "híg". Költséges a bányászata, és nem olcsó dúsítási eljárással kell fűtőrudakat (esetenként atombombát...
) készíteni belőle.
b. hosszú felezési idejű radioaktív izotópok keletkeznek, amik kezelés, tárolása nagyon nem egyszerű.
Igen, úgy gondolom, hogy nem tévedek: a fúziós erőmű - a fentiek miatt - megoldaná a problémáinkat, csak tartok tőle, hogy nem késnek-e el vele a tudósaink...
3. A fő probléma egyébként nem is annyira a CO2. A permafrost rettenetesen nagy mennyiségben tárol fagyott állapotban metán gázt, ami a növényi és állati szerves anyagok természetes lebomlása során termelődik. A metán - ha jól emlékszem - hússzor erősebb, azaz "hatékonyabb" üvegházhatású gáz, mint a CO2. Ha a CO2 miatti hőmérséklet-emelkedés felolvasztja a permafrosztot (ami már elkezdődött...), na akkor fogunk igazán a saját levünkben megfőni a láncreakció-szerűen megfutó forróságtól:
https://www.google.com/search?newwindow ... 08&bih=699
4. Péter hozzáaszólása a "környezetbarát, megújuló" energiaforrásokat illetően szerintem is teljesen helytálló (főleg a fogyasztás kontrollját illetően), de egy fontos problémát még érdemes látni. Minden fejlett társadalom energiamérlege két részre bontható:
a. folytonosan, azaz éjjel nappal és télen nyáron szükséges energiahányad
b. éves, évszakos és napi ingadozások lefedése.
Az a. igényre építik az ún. alaperőműveket. Ezek rugalmatlan, nagyon lassan indítható, lustán fel- és leterhelhető, ugyanakkor rendkívül költséghatékony erőművek (hiszen folyamatosan mennek). Ilyen pl. itthon a Gagarin (Visontai) hőerőlködőmű (lignit-erőmű), de Paks is (bár az atomerőmű mindkét terhelési profilra - többé-kevésbé - alkalmazható, univerzálisabb típus).
A b. igény kielégítésére viszont ún. csúcserőműveket, vagy (ahol ez lehetséges) tározós erőműveket alkalmaznak. Ezek szinte pillanatok alatt indíthatók, a meredek terhelés-felfutással szinkronban. Ilyenek pl. a gázturbinás erőművek.
A Péter által említett problémák elsősorban nem a névleges/valós teljesítmény különbsége miatt problémák (az "csak" hatékonysági, megtérülési kérdés lenne), hanem a kiszámíthatatlansága miatt nem vehető komolyan, sem az a., sem a b. terhelési jellegű területen. Csak akkor lehetne vele valóban számolni, ha szinte az egész földkerekségre kiterjedő szélerőmű, hullámerőmű, napelempark, stb. hálózatot lehetne létrehozni, hogy a lokális kimaradásokat üzembiztosan és 100%-ban kompenzálni lehessen más területekről. Ez nem holnap lesz... Ellenkező esetben minden egyes "elméleti" MW megújuló mögé oda kell tenni egy ténylegesen bármikor hadra fogható MW konzervatív erőművi kapacitást, különben a gyártósorok random jelleggel fognak működni a gyárakban.
Na ez a legfőbb probléma!!! Németországban a napelem-panelek számával szinte zsinórban egyre drágább az elektromos energia ára (talán az egész EU-ban a legdrágább?), leginkább a fenti "háttérkapacitás" fenntartása, sőt építése miatt; ráadásul fosszilis fajtából, merthogy a természettudományos alapvégzettségű Angela Merkel bezáratta az atomreaktorokat... Ingolstadt-ban magasról leszarják, hogy süt-e a Nap odakint; a soroknak mennie kell.
MDA