Hozzászólás
Szerző: Sidius » 2018.01.06. 06:41
Amit írtál Imre, az szerintem pontról pontra igaz. A Sanyi felvetése pedig a tengerbe kerülő műanyagról meg már nem is egy, hanem legalább kettő, nem túl felelősen kezelt probléma, mert ha feltesszük, hogy nem tudjuk elkerülni a műanyaggyártást, (erősen lehetne csökkenteni) annak akkor se kéne a tengerbe jutnia.
Pont nemrég jelent meg egy jó nagy kérdőjel a fejemben, hogy vajon miért kellett kivonni a forgalomból a visszaváltható PET palackokat? De ha már itt tartottam az üres pezsgősüvegek láttán is elgondolkodtam, hogy annyi energiát miért kell megsemmisíteni, amibe egy üveg előállítása kerül, merthogy azt se veszik vissza.
Emögött szerintem a végtelen ostobaság áll, merthogy a vásárló akkor kap minőséget, ha nem viseltes üvegből iszik, vagy önt a poharába.
A minőség meg aztán... Na! Az aztán korunkban igen fontos! Lassan generációk, meg dinasztiák épülnek a minőségügyre, el is adják a szépen becsomagolt, mutatós, 90 százalékban ipari hulladékokat. Végül is a minőség képzetének kialakítása a cél.
Egy darabig egy nagyvállalatnál dolgoztam, mint műszaki vezető. Óriási földmunkagépek gyártása volt a fő profil. Sose tudtam elfogadni, hogy egy tolólapon lévő festés hibáit kevésbé tolerálta a külföldi megrendelő, mint a hegesztési varratokét. Pedig az a festék a használatba vétel után 3 perccel már nyomokban sem marad meg. Arra is csak az idő, meg az energia ment el fölöslegesen, mint még hány másik helyen...
Pont tegnap csíptem el egy értekezést a Drake-egyenletről. Mivel nem tudom elképzelni, hogy egyedül lennénk ahol civilizáció fejlődött, de látom a saját példánkból a fennmaradás csekély esélyét, bennem az vélemény alakult ki, hogy minden technikai szintre érkező faj elér egy pontot, amikor döntenie kell, hogy változik-e, vagy inkább kihal. Szerintem szerencsés esetben erre egy-két száz éve van onnantól, hogy felismerte a problémát, de persze az adott bolygó függvénye is ez. Viszont amennyiben képes változtatni, -ami sokkal nehezebb, mint kihalni, mert mindenkinek önként részt kell venni benne- akár örökké is fennmaradhat, mert felülemelkedett önmagán, és ezt újra megteszi, ha egyszer már sikerült. (Ezért vagyok szinte biztos benne, hogy nem vagyunk egyedül, csak nem biztos, hogy bárki is a közelünkben van.) Szerintem itt most ennél a pontnál vagyunk, ahol dönteni kell. Jelenleg a hadászati fenyegetés még mindig erősen meghaladja az összes többi fenyegetést, de ha romlik a Föld állapota, mondjuk éhezés lesz, akkor háború is lesz. Szerintem a Földet emiatt nem lesz idő végleg tönkretenni, hacsak nem tömegpusztító fegyverek széles körű alkalmazásával. De akkor meg ha valaki túléli, azt csak a puszta várja, ezért nem hiszem, hogy bevetnék, hacsak nem azért, hogy "ha nem lesz az enyém, akkor a tied se lesz." A sokáig fennmaradó civilizációk száma nem lehet túl nagy. Egy bolygón többször is létrejött civilizáció lehet inkább több szerintem.
Az se mindegy, hogy mikor alakulnak ki gondolkodó lények egy bolygón. Szerintem sokkal nagyobb esélyünk lenne a fennmaradásra, ha mondjuk mostanában alakulna ki az első élet csíra a Földön. Még 3,5 milliárd év telne el, amíg a mostani szintre jutnánk, és már fenyegető közelségben lenne a Nap instabillá válása. Kénytelenek lennénk hát azzal foglalkozni, az erőforrásokat nem mondjuk fegyverkezésre fordítanánk. Az tényleg fejlődés lenne, beláthatatlan lehetőségekkel.
