Libor írta:
Ami még éredekesebb, hogy két lehetőség van: az élet a Földön alakult ki, vagy az élet máshonnan jött. Mivel a Nap nem tartozik a legöregebb csillagok közé, statisztikailag akár az első a,kár a második esetnél hemzsegnie kéne galaxisunknak az élettől. Az az érdekes kérdés, miért nem bukkantunk eddig semmi jelére ennek. Az egyik lehetséges válasz, hogy a műszaki fejlődés egy bizonyos szintet elérve annyira fölgyorsul, hogy a társadalmi fejlődés nem tud vele lépést tartani és minden intelligens élet rövid időn belül törvényszerűen elpusztítja önmagát...
Számomra egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy intelligens szerveződés elpusztítja önmagát.
Sokkal kézenfekvőbb okot tudnék mondani, miért nem hemzsegnek körülöttünk az élő, ill. intelligens rendszerek, amennyiben feltesszük, hogy kialakulásuk nem minősül rendkívüli ritkaságnak.
Egy csillagászati fórumon nem kell különösebben bizonygatni, hogy mi a legfeltűnőbb, ill. legáltalánosabb külalaki jellemzője minden olyan égitestnek, amelynek felszínét nem éri erózió, vagy hasonló "elsimító" hatás. A becsapódási kráterek hatalmas mennyisége ez a jellegzetesség, s ez valószínű, hogy más naprendszerek körüli bolygókon is így van. Azt is tudjuk, hogy ezek a becsapódások olykor milyen pusztító erejűek, s bizonyos időnként nem elhanyagolható annak a valószínűsége, hogy olyan nagyobb méretű égitest is becsapódjon, ami minden életet, civilizációt elpusztít az adott bolygón.
Tehát úgy is fel lehet fogni a dolgot, hogy van egy nyitva álló időtartam minden életforma számára, ami két olyan erejű becsapódás között telik el, amik teljesen kipusztítják az életet. Ha az az időtartam elég arra, hogy az adott életforma, ill. civilizáció olyan szintre fejlődjön, hogy vagy aktívan elhárítsa a becsapódást, vagy továbblépjen egy másik bolygóra, akkor "átvitte a lécet", s fennmarad, amennyiben nem, akkor pusztul, mintha sosem lett volna.
A Földnek, úgy tűnik eddig szerencséje volt, hogy bár érték nagy kozmikus csapások, de az élet teljesen nem pusztult ki. Azonban a játszma még mindig nincsen lefutva, hiszen ha, mondjuk, egy éven belül becsapódna egy 100 km átmérőjű égitest, az minden életet, még a baktériumosat is elpusztítaná.
Védekezni egy ilyen méretű test ellen jelenleg nem vagyunk technikailag képesek, a más bolygóra való áttelepülés sem megoldott. Tehát még korántsem mondhatjuk, hogy "átvinnénk a lécet"...
Valószínűnek tartom, hogy ha még tömegével jöttek is létre életformák az Univerzumban, többségüknek nem volt elég ideje arra, hogy olyan intelligens szintre jussanak, hogy el tudják hárítani a pusztító csapást.
Ezért nem is tudnak mindenfelé nyüzsögni...