Csillagváros.Hu

Balage írta:... Amúgy is vesztettem már a régi lendületből, most hátha új erőre kapok
---

a Messier-maratonról ide.

Balage, érdekes amit írsz, tényleg ritkán szólsz a régebbi lendületedhez képest. Nem vígaszként mondom, de belőlem szinte teljesen kiment a kedv, érdeklődés, ilyesmi amcsill dolgok iránt. Mindig, úgymond passziónak éreztem eme fogalatosságot – valami nincs meg bennem mostanában. Néha be-be írok még vmi hülyeséget a fórumokra, de kukkerrel ég alatt idén max 2x voltam, annak ellenére hogy alkalom lett volna több is - „Volt erőm elhágy” - sajna.
Viszont szerintem nem csak mi, hanem más is lehet/lehetett esetleg ilyen helyzetben, ahogy történetünk mutatja.

Ez viszont érdekelne - Mások.
Kérdésem az lenne az újrakezdőkhöz: kinek milyen hangulatbajövetele volt, mikor, hol hogyan ésatöbbi...mitől kapott kedvet, újra... hogyan kezdte újra?

sp.

Egyszer a mak fórumon a bcsego nevű ki akart totál lépni ebből a dologból, eladni mindent. Próbáltam utánanyúlni, nem hiszem hogy sikeresen.

Egy jól sikerült észlelés nagyot lendít az emberen, mint ahogy a hosszú sikertelenség (nincs ég, ha van nem érek rá vagy fáradt vagyok vagy gond van a műszerrel vagy már a 16. este, amikor mire kipakolok, befelhősödik, stbstbstb.) elveszi a kedvet. Ez szerintem normális, az életünk periódusokban zajlik, nem kell aggódni. Gondolj arra, amikor jó langyos áprilisi-májusi estén, jóbarátokkal körülvéve azon morfondírozol a körpanorámás dombtetőn, hogy most először a 2 fokos csóvás üstököst nézd meg a 300 mm-es tükröddel, vagy először inkább mégis a Szaturnusz gyűrűre vetett árnyékában gyönyörködj. És akkor átballag feletted egy -6 magnis, sziporkázó, narancsos-vöröses tűzgömb.
Á, inkább a Barátok közt...

Kedves Péterek!
Értem én Sáfár Pétert, és igazat adtok Vizi Péternek.
Mivel nekünk nem kötelező "fizetett" foglalkozásunk a csillagászat, az "égnézegetők" akkor és azt nézik meg, vagy észlelik, amit és amikor akarnak. Előfordul, hogy egy-egy időszakban egy kicsit telítve vagyunk, és akkor egy időre csökken a lendület. (Ebben közrejátszhatnak személyes gondok, elfoglaltságok, család, hivatalos munka, stb.). Néha egyszerűen nem érzek belső késztetést, vagy nem szerez olyan örömet, mint kezdetben.
Már leírtam a csillagvárosban, hogy amikor kezdtem távcsővel nézegetni, jó két-három évig az volt a szórakoztató, hogy végig böngésztem (bömngésztük) az eget, a térkép alapján, hogy mit látunk meg a feltüntetett objektumokból (pl. milyen halvány, kicsi extragalaxis, ködöt tudink megpillantani 20 cm-es refraktorral). Mikor nagyjából már nem volt újdonság, leállt ez a nézegetés, mert az NGC valahány éppen olyan volt ma, mint egy éve, nem szerzett már örömet vagy meglepetést. Amikor azután Kulin felkérésére a Távcső Világa 2., és később a 3. kiadásához megírtam az amatőr észlelés fejezetét, újra nekilendültem, hogy ellenőrizzem, mit láthat meg egy kezdő amatőr kisebb-nagyobb távcsővel. Utána megint abbahagytam ezt a szórakozást. Most viszont megint körülnézek az égen, hogy mit is javasolhatok kis távcsöveseknek.
Viszont ezért jó, ha valamilyen észlelési programot tűzűnk magunk elé. A Napot rendszeresen néztem, néha akkor is, ha nem volt sok kedvem hozzá, de a szükség volt a napfoltszámokra, hogy összehasonlítsuk a változásukat a rádióvételik változásáokkal. (Akkoriban még nem volt könnyű hozzáférni a nemzetközi észlelési jelentésekhez, és a havi összegezések is csak jókora késéssel jutottak hozzánk.) Egy aktiv napfolt csoport fél nap alatt is megváltozhat, és ez is érdkes lehet.
Ilyen szempontból nagyon ösztönző a változócsillag, mert érdekes, hogy pl. egy Mira hogyan hullámzik, amit magam rajzolgathatok fel, hétről hétre. Vagy a bolygók, hiszen még a Mars foltjai sem állandók. Ha egy kicsit vele lendültem, már az is ösztönöz, hogy megnézzem, pl. a Jupiter hogyan változik napról napra.
Persze, jó lenne egy szép üstökös, vagy egy újabb galaktikus nóva, azok megint fellendítik az észlelési kedvet. Szóval sokat számíthat (legalább is nekem), ha valamilyen rendszeres és értelmes munkát tűzök magam elé.
Vizi Péter megjegyzésével egyetértek, jó bizony, ha meg tudom osztani a friss élményeket! És ezért is jó, ha a tapasztalataimat meg tudom osztani másokkal, vagy egy kis útmutatást adhatok a kezdő észlelőknek.
Nem kell elszomorodni, megjön még a kedv, csak értelmes célt is jó megunk elé tűzni! Szép eget: BQ.

sp. írta:Ez viszont érdekelne - Mások.
Kérdésem az lenne az újrakezdőkhöz: kinek milyen hangulatbajövetele volt, mikor, hol hogyan ésatöbbi...mitől kapott kedvet, újra... hogyan kezdte újra?

Ez nagyon érdekes kérdés, és ahányan csak újra kezdtük, mind annyiféleképpen élhettük meg. Nekem ez olyan szinten az életem része volt 1970 és 1987 között, főleg az utolsó 7 Urániás év, hogy a leállásom utáni évekre is keményen rányomta a bélyegét, sokszor gondolkodtam újrakezdésen, és valahányszor csak láttam a szikrázó csillagokat az égen, hihetetlen nosztalgiát éltem meg. Azt hiszem ez a felgyülemlett hiányérzet ad erőt ahhoz, hogy most idősebbként, fizikailag összehasonlíthatatlanul rosszabb állapotban is képes vagyok azzal a fiatalos odaszántsággal hódolni a hobbinknak, ahogy annak idején tettem. Annyira megszállottja voltam ennek az egésznek, hogy munkanapokon is képes voltam éjjel szétfagyva Holdat fotózni, még hajnalig előhívni, szárítani, kinagyítani, és reggel bevinni az Urániába. Azt veszem észre magamon, hogy a mai technikákra átültetve ha nem is ennyire, de képes vagyok hasonlókra, és azt hiszem ez a lendület addig tart, míg az ember új dolgokat tud tanulni és felfedezni, ill. létrehozni. Mindezek miatt rám is fokozottan rossz hatással van, amikor hetekig rossz idő van, vagy bármi más miatt kell elvesztegetni azt a drága időt, amit a kedvtelésünkre lehetne fordítani. Még a horgászat sem ilyen időjárás függő, mondom is a feleségemnek, hogy igazán választhattam volna olyan időtöltést, aminek bármikor lehet hódolni, miért pont a csillagászatot, sokkal kevésbé húznám fel magam sok esetben. Ha szép idő van, akkor az a baj, hogy miért nincs már este, vajon kitart-e a derült ég. Végtére ha sikerül nyersanyagot gyűjteni, akkor annak a feldolgozásával már könnyebben megy az idő, és nappal is lehet foglalkozni vele, de általában csak az ég alatt tudom jól érezni magam.

Az én lendületem jó egy éve tört meg, talán több. Ritkán vagyok otthon, és ott sincs soha időm észlelni. Azóta magamtól ki se viszem a távcsövet, csak és kizárólag társasággal megy ég alá. Az évi 2 Bátorliget meg a nyári MTT jó alkalom összeülni a régi barátokkal, azon kívül ritkán tudok csak jó holdmentes éjszakán összeverődni 1-2 emberrel. Rájöttem, hogy egyedül nem jó, ahogy Lajos is írta, meg kell osztani az élményt másokkal, és ez nálam nem a látottak megörökítését, hanem a pillanatnyi élmény együttes megélését jelenti.
Továbbá úgy érzem, hogy igen sok tekintetben (felbontás, hmg) és sok alkalommal karcoltam már a műszer teljesítőképességének a határát. Új élményt ritka események jelenhetnek csak.
De örömet szerez pl barátoknak való bemutatózás is, de ez is ritka alkalom. Tervezem, hogy most tavasszal felhozom kollégiumba az apparátot és tartok pár könnyed észlelő estet, megmutatom a sok BTK-snak a Holdat, Szaturnuszt, meg 1-2 érdekességet, amit a pesti ég megenged

Szóval főleg baráti összejövetelek és bemutatók, ill ritka események hoznak lázba, de a hivatkozott topicban felemlegetett verseny talán meghozza az érdeklődésemet. És igen, kell a verseny, az egészséges vetélkedés, mert a világot is ez viszi előre.

Eddigi tapasztalataim szerint a kedv és a lelkesedés attól függ mennyi ideje és energiája van az embernek.
Ezek közül is főképp az utóbbitól.
Számomra (bár gondolom ezzel még sokan vagyunk így) az első év volt a csúcs. Az égbolt és a csillagászat tudományának megismerése olyan élmény volt, melyet azóta sem éltem át. Ahogy lassan megismerkedtem az égbolt minden részével ez a varázs is alábbhagyott, de a lelkesedésem nem csökkent.

Azt, hogy leginkább a ráfordítható energiától függ a dolog tapasztalatból mondom. Tavaly az év első részében én is egy ilyen negatív periódusban voltam. Keveset tudtam csillagászatra fordítani és az időbeosztásom miatt szinte mindig fáradt voltam estére. Több alkalommal is azon eszméltem észleléskor, hogy sűrűn ásítozok és legszívesebben mennék aludni, nincs már kedvem az egészhez.
Most pedig (és úgy tűnik még egy jó ideig sajnos) krónikus időhiányban szenvedek, de valahogy, még ha csak hetente-kéthetente egyszer is de mindig megtalálom a módját egy kis észlelésnek amelyeket mindig élvezek.

A közös élmények szerintem is fontosak. Tavaly nagyon sokat lendített nálam a dolgokon a Messier-maraton Bátorligeten, ami nagyon nagy élmény volt számomra. Végleg kilábalni a válságból pedig az augusztus eleji újhold és anticiklon együttese segített, nagyon jó volt napokon keresztül észlelni a nyári-őszi tejút objektumait, másnap pedig addig aludni amíg csak tudok.

És az észlelési programok is sokat segíthetnek. Én még csak tervezem egynek a megvalósítását, de már sokszor motivál.

Szóval nem kell megijedni fiúk. Mindenkinél vannak hullámvölgyek az egyéb elfoglaltságok miatt, de mint minden ezek sem tartanak örökké:)

Nekem mindig az a pár nap ad erőt, amelyet a Demjén melletti koromsötét égbolt tud nyújtani.
Itt, Pesten megelégszem azzal, ami van. Hmg: 4. Néha 4,5.
Tessék örülni annak a lehetőségnek, ami időnként, remélem mindenki számára bársonyos, sötét eget kínál!

Üdv: Ozo

az én kedvemet a széthúzás, a fölösleges kötözködés, a sznobizmus, a követelőzés és mások kényszeres lenézése az ami elveszi a csillagászkodástól - vagy jobb esetben csak attól, hogy másokkal megosszam az élményeimet. (az már csak hab a tortán, hogy elfogyott a szabadidőm, vagy átcsoportosult időnként délelőttre, de akkor nehézkes észlelni. remélem az épülő csillagda megoldás lesz az időhiányra)

Nekem a kedvemet igazából semmi nem tudta még (és remélem nem is fogja semmi) elvenni viszont az idő ami észlelésre kevés maradt nagyon érettségi...aztán most a szakmai vizsgára való tanulás nem igazán enged elég időt az észlelésre Pape írta, hogy: "Ahogy lassan megismerkedtem az égbolt minden részével ez a varázs is alábbhagyott", én ezt valahogy nem érzem...mármint a varázslat alábbhagyását minden egyes perc az ég alatt ugyan olyan csodálatos mint amikor először néztem bele a csőbe tegnap előtt egy nagyon kedves hölgy ismerősöm keresett fel azzal a kéréssel, hogy még régebben mutattam a weboldalam neki és szeretné megnézni, hogy tényleg olyan szép mint azt ahogy a képeim látta (az igazat megvallva szerintem a képeim elég kezdetlegesek, okuláron keresztül mobiltelefonnal fényképezve). Végül a találkozóra tegnapelőtt este került sor...mivel sajnos erősen elkezdett felhősödni így csak az Orion-ködöt, a Holdat és az Alcor-Mizar párost tudtam neki megmutatni, de az az érzés amikor bele nézett és láttam rajta, hogy szinte elájul annyira tetszik neki amit lát ezek az apró örömök amiket másoknak tudok adni ezek bennem csak még jobban megerősítik azt, hogy a csillagászat az én mozgató rugóm amennyire lehet ehhez igazítom a dolgaimat, hogy ha tudom, hogy csak 1 percre is de megéri kimenni és lesni amit csak lehet és minél több mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt megmutatni az égbolt szépségét

üdvözlettel: Csaba

Nekem a Bp-i ég veszi el a kedvemet. Nyaranta, hétvégeken a Balatonról szívesen lesem az eget.