Honnan az érdeklődés?

Minden olyan a csillagászathoz köthető téma, amely a fenti kategóriákba nem sorolható be.
Kirami
Hozzászólások: 227
Csatlakozott: 2009.09.07. 15:09

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: Kirami » 2010.07.14. 16:01

Én földtudományi alapszakon vagyok. Matekból kellett, és valakinek fizikából, valakinek kémiából a másikat. Nekem fizikából.
pengekaresz
Hozzászólások: 8
Csatlakozott: 2011.03.11. 10:36

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: pengekaresz » 2011.03.12. 17:42

Sziasztok :)
Én új tag vagyok , tegnap regisztráltam be :)
Nagyon érdekel a csillagászat , bár eszközöm nincs hozzá , sajnos :)
Egy kis faluban élek Szolnok megyében , és sajnos erre felé nem igazán van ilyen csillagászati klubbok , vagy nem tudok róla.

De rendszeresen szoktam nézni a Discovery Science csatornát , melyen rengetek ilyen műsort adnak :)

Hogy miért érdekel a csillagászat ?
Mert a nagy kérdések akár az életről akár az univerzumról , vagy a világmindenségről , vagy a Földön kívüli életről még nincsenek pontosan megválaszolva , és ezek a témák nagyon érdekelnek . Bolygók , Csillagok , és minden az Univerzumban érdekes és még a legnagyobb része felfedezésre vár :)
czejczej
Hozzászólások: 54
Csatlakozott: 2009.09.16. 20:12

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: czejczej » 2011.08.13. 01:25

Sziasztok! ;)

Ahogy elnézem a dolgokat a szakmai vizsga meg a külföldre költözés miatt elhanyagoltam egy kicsit mind a fórumot mind az észlelést. Ma végre a munka után nem volt semmi akadálya annak, hogy észlelhessek, igaz sajnos a távcsövemet otthon kellett hagyni mert nem mertem fölrakni a repülőre mert ahogy a csomagokkal ott bánnak...inkább ezt ne is részletezzük :) Mivel az a topic címe, hogy "Honnan az érdeklődés?" -igaz egyszer már nagy vonalakban leírtam- így elmesélem az én történetemet 2000 augusztus 12-én (9 éves voltam) egy sajnálatos életen át tartó betegség miatt szokásos kórházi "túrámat" töltöttem és ezen az estén nem tudtam elaludni :) és ennek az "álmatlanságnak" köszönhetően vagyok most ott ahol vagyok az érdeklődés terén :) egy számomra felejthetetlen meteoresőt láttam az ablakon elég vékony zöld "sötétítő" (nem sötétített semmit) volt fellógatva...nyughatatlan természetemnek köszönhetően szokás szerint az ágyon fordítva akartam aludni (eredetileg az ember feje az ablaknál van) és így is tettem...valamikor hajnali 1 óra körül járhatott az idő amikor csak azt láttam, hogy egy villanás -mintha villámlott volna- történt kint...én ekkor elsőre megijedtem mert ekkoriban eléggé féltem a viharoktól...de miután láttam pár ilyen "villanást" és egyszer sem hallottam dörgést felkeltette a kíváncsiságomat, hogy mi lehet a jelenség forrása, így szépen óvatosan odamásztam az ablakhoz és kidugtam a fejem a függöny alatt amikor így megpillantottam az első meteort egy elég halvány példány volt. Ekkor kezdtem rájönni, hogy ez nem is villámlás volt hanem meteor az összes első...így ott maradtam az ablakban kb hajnali 3-ig és akkor számomra még megszámlálhatatlanul sok fényes "villanást" láttam az égen amikre a későbbi tapasztalat szerzésekből megtanultam, hogy mind hullócsillag volt és köztük jó pár látványos tűzgömbbel :) . Ezután sorra kaptam a csillagászattal kapcsolatos könyveket és egyre több mindent tanultam meg a csillagos égről :) az évek alatt többször is volt, hogy kint aludtam egy pokrócon a kertben egy jó meleg takaróba becsavarodva, hogy hátha újra látom azt amit a kórházból...de rájöttem, hogy nem folyton láthatóak hanem csak bizonyos időközönként...de mivel megszerettem a kint éjszakázást így volt időm megtanulni mind a csillagképeket az égen, meg a tájékozódási alapokat, hogy merre van észak meg hasonlók. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy estéről estére más arcát mutatja meg nekem az ég. Ahogy telt múlt az idő a könyvekben láttam jó pár csodaszép fényképet a különböző bolygókról, ködökről és galaxisokról. Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy hogyan csinálhatják ezeket mert szabad szemmel nem látni így őket ami nekem van "távcső" (egy idő után rájöttem, hogy ez nem is távcső hanem binokulár) sem mutatja így őket pedig távcső kell hozzá 2004-ban karácsonyra kaptam egy kis A5 méretű határozó könyvet Bolygók és csillagok névvel. Ebből a könyvből tudtam meg, hogy pontosan mi is a különbség a binokulár és a távcső között és hogy az utóbbinak nagyon sok változata van ekkor elhatároztam, hogy nekem kell egy távcső, hogy jobban láthassam az eget :) mivel nagyon be voltam zsongva így rohantam egyből az első áruházba, hogy távcsövet vegyünk :) sajnos ekkor még nem tudtam, hogy van direkt erre a célra szakosodott üzlet Budapesten így az egyik törökbálinti áruházban vettük meg életem első (és örök használatban maradó) távcsövét, egy newton rendszerű tükrös távcsövet amire rá volt írva, hogy D=114 F=500 meg, hogy f/4,3 meg a gyártó meg a típus...de hogy mit jelentenek elsőre halvány lila gőzöm sem volt...akkor olvastam el tüzetesebben a könyvet és értettem meg a számok mivoltját :) 2005 március 26-án történt a délutáni órákban a vásárlás ahogy haza értem neki estem a doboznak, hogy összerakom :D bele telt vagy 1,5 órámba mire sikerült mindent helyesen a helyére raknom...de sikerült :D este 8-9 között mehettem ki valamikor...a házunkkal szemben volt egy utcai tábla amit megvilágított egy lámpa...azon lőttem be nagyjából a red-dot-ot és már fordultam is meg...semmi pólusra állás meg hasonló...megkerestem az első nagyobb dolgot ami a szemem ügyébe akadt és felé fordítottam a távcsövet. Ez az objektum az M42 volt amikor bele néztem a 17mm-es okulárba (kb 29x-es nagyítás) leesett az állam...egyszerűen meseszép volt ahogy a csillagok ragyogtak a látómezőben és körülöttük egy sejtelmes ködös folt látszódott :) majd gyorsan berohantam a könyvért hogy mi is lehet ez mire visszaértem már "kimászott" a képből a köd így egy pillanatra elcsodálkoztam, hogy mi történt? esetleg hozzányúlt valaki vagy én löktem meg ahogy beszaladtam?, de rájöttem amit megtanultam a sok kint éjszakázás alatt, hogy forog a Föld így szépen lassan mást mutat meg nekünk az ég :) ekkor kikerestem a könyvből, hogy akkor mi is ez....mivel nem volt megfelelő lámpám így majdnem a házzal szemben lévő utcai lámpát kellett használnom. Ez volt a második hatalmas lendület adás számomra a csillagászat terén. Ezután a távcsövemmel együtt éjszakák sokaságát töltöttem az ég alatt és sorra jöttek az újabb és újabb megtalált objektumok :) persze elég lassan mert szeretek sokat csodálkozni az új dolgokon így volt olyan, hogy kimentem és csak Alcor-Mizar párost vagy éppen a Fiastyúkot bámultam órákon keresztül. Az évek alatt szépen jöttek az új dolgok...először a bolygók a Jupiter, a Mars és a Szaturnusz :) ezután megtaláltam pár nyílt halmazt. 2 évvel ezelőtt sikerült megpillantanom az M13-at, nem sok idő eltéréssel amikor volt a Jupiter-Uránusz együtt állás akkor az Uránusz is bekerült a "trófeák" közé ezután következett a McNaught üstökös 2009 júniusában és még ebben a hónapban az M31 is bekerült a gyűjteménybe :) . Sajnos mivel nem tudom idehozni a távcsövemet így itt tervezek egy 150/750-es newton vételét, hogy még többet láthassak a csillagokból :D persze amikor csak tudok megyek haza észlelni az én "Drágaságommal". De addig is kell valami amivel letudom kötni magam, hogy ne lanyhuljon az érdeklődésem. Annak ellenére, hogy az angol időjárást sokan szidják az elmúlt nagyjából egy hónapban mindössze ha 4-5 alkalommal tértem úgy nyugovóra, hogy láttam felhőket az égen. Így szeretnék neki állni fotózni komolyabb szinten, igaz azt is a kezdetektől fogva, eddig a webkamerás módszert és az okulár projekciós módszerrel próbálkoztam, ezekből az utóbbival arattam nagyobb sikert szerintem. Most szerintem meg kell próbálni egy DSLR-el aztán majd jöhet egy komolyabb CCD is :) . Az idő múlásával remélem sikerül annyi pénzt megspórolnom, hogy sikerüljön megépíteni a már több éve álomként létező csillagdámat ahova már egy komoly (30-40 centi közötti) távcsövet szeretnék, hogy akár komolyabb észlelésbe kezdhessek a kisbolygók és nagyon halvány ködök és galaxisok terén :)

Mindenkinek meteorokban és tiszta égben gazdag nyugodalmas jó éjszakát!

Üdvözlettel:Csaba
astrohist
Hozzászólások: 3220
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2011.08.13. 01:42

Kedves Csaba! Nagyon szép volt, amit leírtál! Akár kedcsináló is lehet egy újabb fiatal amatőrnek. Te tulajdonképpen átélted néhány év alatt a csillagászat fejlődését! Igazán öröm volt olvasni: Lajos
czejczej
Hozzászólások: 54
Csatlakozott: 2009.09.16. 20:12

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: czejczej » 2011.08.13. 02:20

astrohist írta:Kedves Csaba! Nagyon szép volt, amit leírtál! Akár kedcsináló is lehet egy újabb fiatal amatőrnek. Te tulajdonképpen átélted néhány év alatt a csillagászat fejlődését! Igazán öröm volt olvasni: Lajos


Szerintem még nagyon sok mindent fogok átélni mire elmondhatom azt, hogy tudok valamit és elértem amit szerettem volna...és az nem más mint minél több emberrel megszerettetni ezt a számomra nagyon csodás világot.
Kukac
Hozzászólások: 950
Csatlakozott: 2011.05.06. 18:32

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: Kukac » 2012.05.21. 21:38

Jó lenne, újra feléleszteni ezt a topicot, mert sok az új ember, és az eddigi történetek mind nagyon érdekesek. Leírom a magamét.

Én úgy kezdem a saját történetemet, hogy nem kezdődött sehol. Kb úgy születtem, hogy érdekelt a tudomány. Mindent megnéztem és elolvastam, amihez hozzáfértem. Ha játszottam, űrhajókat építettem LEGO-ból. Ennek az lett a vége, hogy kikötöttem a BME-n és gépészmérnök lettem. Közben folyamatosan rakétákon járt az eszem. Egyszer még meg is pályáztunk egy NASA pályázatot, ahová egyetemistáktól várták a műveket és ösztöndíjat lehetett nyerni. Nem tudtuk, hogy abban az évben nem volt gépész téma, de mi írtunk egy nagyon lelkes levelet, fullosan letegezve a címzettet, hogy "helló, jelentkeznénk a NASA-hoz"...
Éveknek kellett eltelnie, mire az idegen email-címhez arcot it tudtam csatolni, hogy kit is tegeztünk telibe...
Dr. Bérczi Szaniszlót.... ÁH!!!!!! :)))
Az egyetemen hallgattam űrkutatást és relativitás elméletet, és persze a csatlakozó tudományokat, mint termodinamikát, kémiát, stb.
Volt bennem viszont egy nagy rés. Semmi nem kötötte ösze az elméletet a gyakorlattal. Valahonnan mindig tudtam, hogy mikor van csillaghullás, és mentem is nézni. Valahonnan tudtam, hogy a kapásmentes horgászós éjjszakán felnézve, felettem az a nagy maszat a Tejút. De mi az a többi sok kis pötty? Én voltam, aki megmutatta a többieknek a Hale-Bopp üstököst a karate edzőtáborban, a Mátrában, de nem tudtam, honnan jön és hová megy. Olvastam az Idő rövid történetét, letöltöttem az összes fellelhető videót Stephen Hawkingtól, aki a mai napig példaképemnek tartok, mind tudományos érdemei, mind kitartása miatt, emberileg. Galaxisokról beszélt, fekete lyukakaról, de én még egy bolygót sem láttam életemben.
Valami hiányzott.

Talán még napra is emlékszem, amikor elhatároztam, hogy megismerem az eget és veszek egy távcsövet.
2011 tavaszán Münchenben dolgoztam, és egy hotelszobában ülve olvasgattam egy hírportál anyagát. Megjelent egy cikk arról, hogy elkészült egy 3D-s modell az összes eddig fellelt csillagról, aminek nagyjából meg tudták határozni a térbeli koordinátáit a Földhöz képest.
Mi több, ezt belerakták egy szabadon letölthető és nézegethető kliensbe. Letöltöttem és ámultam-bámultam. Megértettem, hogy hol van a naprendszer, hol vannak a legközelebbi csillagok hozzánk képest. Milyen közel is vannak a csillagképekben megtalálható csillagok Naphoz, és milyen borzasztóóóóó sok csillagot ismerünk, de ezek mégis milyen pici helyen vannak a Tejútrenszerben.
http://www.haydenplanetarium.org/universe/download/

Feltettem magamban a kérdést: vajon foglalkozik ezzel valaki kis hazánkban, amatőr szinten?
Begépeltem a gugliba, hogy "amatőr csillagászat", és azóta elnyelt a fekete lyuk! :shock:
Meglett az MCSE, a Polaris, a Csillagváros, a Makszutov távcsőbolt, meglett az első távcső és onnan már nem votl megállás. Bámulom az eget szabad szemmel, távcsővel, gyalogosan, repülőből, hajóból,
ha más nincs, a Stellarium-on keresztül. Több ezer oldalnyi információt olvastam el és szívtam magamba, és még sehol sem vagyok! Épp, csak elkezdtem megérteni, hogy miért is volt óriási dolog, hogy általános iskola óta imádom a matekot, a fizikát, a kémiát! Nem kellett újratanulnom semmit. Ha valami információ elkopott, pillanatok alatt visszatért. A periódusos rendszer, az atomok felépítése. Mind-mind hasznomra vált.

Gyerekként az ember nem érti, még csak nem is sejtheti, hogy eltelhet akár 20-25 év is, mire újra elő kell vennie a megszerzett tudását, és az bizony mennyire hasznos lesz! Nem azért, hogy hatlamat szerezzek mások felett, nem azért, hogy pénzt csináljak belőle, hanem mert borzasztó nagy örömet okoz, hogy tudományos hobbim van és értem, mi miért van.

35 évesen néztem először távcsőbe, és pontosan tudtam, hogy amikor életemben először belenézek, a Szaturnusz fog nekem integetni. Így is lett. Itt találkozott végre az elmélet a gyakorlattal, és elkezdődött egy új korszak. Amatőr csillagász lettem.
xyfree
Hozzászólások: 240
Csatlakozott: 2011.08.31. 18:29

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: xyfree » 2012.05.21. 22:26

Én is megírom a saját történetem, bár nem olyan kalandos.
Az egész érdeklődés kb 8 éves koromban kezdődött. Már akkor is szerettem olvasni, és bár nem tudom milyen alkalomból, de megkaptam az Ég és föld című könyvet! Gondolom sokak kedvence lehetett nem csak az enyém. :) Már akkor megtanultam belőle az alapokat. A bolygók sorrendjét, azt a néhány csillagképet. A könyvben volt pár érdekes dátum, talán mikor láthatunk hullócsillagokat? vagy hasonló kérdés alatt. És láss csodát tényleg lehetett látni. Persze nem csak azokat az éjszakákat töltöttem kinn. Sajnos pontos évre nem emlékszem már, de ilyestájt kaptam a binokuláromat is, ami azóta is kifogástalan, dacára a gyerekkorom kalandos hadműveleteinek. Bár leginkább nappal használtam, de az éjjeli égboltra is fel fel néztem vele éveken át. A hold egészen szép látvány volt, megtaláltam néhány csillagcsoportosulást, amiről nem írt név szerint a könyvem se. (Nem volt más csillagászatról szóló könyvem akkoriban) Net nem volt, de nem is érdekelt. Szép volt, nézegettem az ismeretlent. Aztán volt egy számomra mágikus évszám, ami alig akart eljönni. A napfogyatkozás dátuma. Bizony az is bejött a könyv szerint. Bár távcső nélkül, de felejthetetlen látvány volt.:)
Sok év eltelt, más érdeklődések jöttek úgy mint horgászat, rajz, írás, gitározás stb. Horgászat során sokat néztem az eget, s feljöttek az emlékek, az ismerős csillagképek nevei. De semmi egyéb. Haveroknak meséltem egy egy kapás között mi micsoda :) Utánna leginkább a sport kötött le.
Viszont ha tehettem a nyár estéket kinn töltöttem a szabadban. A páromnak is meséltem sokat a csillagképekről, kimentünk a határba, mert onnan jobban látni, és valahogy teljesen megérintett a dolog. Jobb lenne többet tudni mint amennyit. Neten olvastam sokat és néztük az eget az öreg Sotemmel, majd vágyakoztam, hogy de jó lenne egy távcső, egy komolyabb. Vettem hát egy könyvet. Ez már több volt mint a gyerekkori kedvenc. Az éjszakai égbolt atlasza. És itt asszem vége volt a tervezgetésnek. Hamarosan a szokásos, milyen távcső lenne jó kérdés jött. Jól átgondolva a 90/900 as lett, hiszen nappali megfigyelés is szerepelt a terveimben. Jöttek sorra a könyvek, filmek és lassan már egy éve augusztus végén a futár a távcsővel. Eőtte sohasem néztem egybe se (kivétel pl egri vár panoráma kukkere:)) nah cső megérkezik és persze a felhők is. :D Harmadnap néha néha ráláttam a résein át a holdra. Fantasztikus volt! Aztán eljött az első komolyabb észlelés. Az atlaszból tudtam mit hol keressek. Könnyű célpontokat választottam, pl M57. Majd a Jupiter és sorba ami látható volt. Utánna jöttek a rajzok, Peter atlasza, ami azért komolyabb kóval a színes inkább ismeretterjesztő könyvnél, amcsillkézikönyv, jövőre már tagság is tervbevan... Szóval így jutottam el idáig. Ami kimaradt fentebb, hogy általánosban voltunk Egerben a fősulin és ott láttam a távcsövet ami a kupolarészben van. Sajnos erről többet nem tudok mondani, mert már homályos minden. Pár perc volt. Gondolom megvan még. :) egyszer meg kellene látogatni, mostmár jól odafigyelve!
90/900 skywatcher refraktor, 8x40 sotem binokulár
Sanci
Hozzászólások: 51
Csatlakozott: 2009.09.16. 15:16

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: Sanci » 2012.07.09. 07:25

Sziasztok!

Én 2009-ben véletlenül találtam rá a Magyar Csillagászati Egyesületre. Ez úgy esett meg, hogy a National Geographic Channel és Spektrum tv ismeretterjesztő filmjeit néztem, nézem ma is és a csillagászattal foglalkozóakat nagyon szeretem. Aztán egyszer csak jött egy gondolat, hogy utánanézek az interneten a távcsöveknek. Elkezdett érdekelni, hogy milyen weboldalakat találok, melyek távcsövekkel foglalkoznak. Majd egyből kettő ilyen oldalra is rátaláltam, melyek komoly, szakértői szinten forgalmaznak csillagászati műszereket. Sokáig csak tátottam a számat, hogy ilyen kiváló távcsöveket lehet kapni. Szóval az én esetemben az történt, hogy odáig még csak nem is nagyon hallottam az egyesületről, sőt még ilyen magán használatú távcsöveket sem láttam azelőtt. Pedig kisgyerekkorom óta érdekel a csillagászat. Egy kis idő múlva vásároltam egy 70/900-as refraktort, majd beléptem az MCSE-be. Valamint hiába 2009-ben volt a Csillagászat Nemzetközi Éve, én nem ezen információ alapján találtam rá az egyesületre, hanem véletlenül. Melynek azóta is tagja vagyok. Ezzel a kis beszámolóval arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy biztosan sok ember él az országban, akik odáig vannak a csillagászatért, de valamiért még nem hallottak az egyesületről. Még egy olyan probléma felvetődik, hogy a kisiskolásoknak bemutatják a csillagászatot, elviszik őket a Planetáriumba. Ez nagyon tetszik a gyerekeknek. De sajnos ez csak néhány napig marad meg bennük, mert az iskolákban ilyet nem tanítanak. Valamint többségük szülei, rokonai sem ismerősek e téren. Tehát az MCSE akkor lenne igazán sikeres, ha az összes általános és középiskolában volna valamilyen, akár kötelező vagy választható jellegű csillagászati szakkör. Itt fontos lenne, hogy a diákok távcsöves gyakorlatot szerezzenek az elmélet mellett. Melyet minden bizonnyal nagyon szeretnének.

Csillagos eget!
gvm57
Hozzászólások: 116
Csatlakozott: 2012.11.19. 09:58

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: gvm57 » 2014.07.31. 14:43

Sziasztok!

Régen írtak ehhez a témához, pedig szerintem érdekes olvasni mások történeteit.
Most én is leírom az enyémet.

Két helyről is kaptam "oltást" a csillagászat ügyében.
Az elsőt még valamikor általános iskolás koromban, úgy 7. osztály körül.
Jóapám a Ganz-MÁVAG-ban dolgozott, és akkoriban még nagy volt a brigádélet.
Történt egyszer, hogy valamilyen "elvetemült" okból az egyik brigádkirádulást az Uránia csillagvizsgálóba szervezték meg. Persze gondosan felmérték a terepet a környékbeli borozók ügyében - hiszen ez is hozzátartozott az ilyen "kirándulásokhoz" -, de ez engem akkor még nem érdekelt.
Apám gondolt egyet és elvitt magával.
Kulin György tartott egy előadást - arra már nem emlékszem, hogy mi volt a téma -, utána pedig bemutatás következett a nagy refraktorral.
Felmentünk a kupolába, és a félhomályban botorkálva (ha jól emlékszem valami gyenge világítás volt, hogy ne essünk hasra), szépen felsorakozva, egymás után néztek bele az emberek a távcsőbe. Volt aki csak egy pillanatra, de olyan is volt aki hosszabban szemlélődött. Akkor még nem tudtam, hogy mi az amit néznek, el sem tudtam képzelni, hogy mit lehet egy ilyen távcsőben látni. Azután én kerültem sorra, és emlékeim szerint valami kis lécsőn kellett pár fokot fellépni, hogy belenézhessek.
No ekkor történt meg az első "oltás".
Az okulárban ott mosolygott öreg útitársunk a Hold.
Ragyás képével olyan volt, mintha valamilyen bőrbetegsége lenne, de ezzel együtt csodálatos látványt nyújtott. Elsőre kicsit vissza is hőköltem, mert meglepett a látvány, de azután ahogy a szemem hozzászokott a fényerőhöz egyre jobban és többet láthattam belőle. Sokáig nem hagytak bámészkodni - gyereknek elég a kevés is jelszóval -, de nekem ennyi elég volt.
Persze nem sokat láttam utána azzal a szememmel amelyikkel belenéztem a távcsőbe, de ez engem akkor egyáltalán nem zavart.
Még ott, az Urániából kijövet valami el kezdett motoszkálni a fejemben, de azt hiszem apáméban is, és természetesen meg is született az elhatározás, hogy nekünk is kell egy ilyen szerkentyű, méghozzá hamar.
Kezdésnek apám hozott valamilyen Ofotért boltból egy közönséges 1 dioptriás szemüveg lencsét és egy 23mm fókuszú kétszerdomború lencsét. Egy darab 50-es pvc csőből és a gyárban esztergáltatott okulárfoglalatból kész is volt az első távcsövünk. Kapott egy gyűrűt meg egy villát és pillanatszorítóval felerősítettük az ablak rácsára. Nekünk is lett ragyásképű Holdunk, igaz, hogy nem volt olyan tökéletes mint a nagy refraktorban, de mégiscsak a miénk volt.
Beléptünk a CSillagászok Baráti Körébe, és jöttek a Föld és Ég folyóiratok. Anyagi kereteinkhez képest ezután megrendeltünk az Urániától egy 110/1000-es főtükröt segédtükörrel, és saját barkácsolásban (szintén pvc cső és gyári esztergálások) elkészült az első Newtonom.
A Távcső Világa c. könyv is természetesen kötelező volt.
Az általános elvégzése után gimibe mentem.
A Szent László-ba jártam, és egy alkalommal a fizika tanárnőm Monostori Ildi néni meghívta Schalk Gyulát előadást tartani órára, merthogy ő is "lászlós" volt. Beszélt csillagászati témákról, a planetáriumról mint intézmény, és persze a műszerről is.
Ez az előadás volt a második "oltás"
(amúgy oltások ügyében léteznek olyanok, melyeket ismételni kell, amolyan emlékeztetőül, no én megkaptam a másodikat is)
A planetáriumos dolgok is nagyon érdekeltek, már alig vártam, hogy megnyisson a Budapesti Planetárium, és csodáltam azt a hatalmas bonyolult gépet amely a kupolára vetítette a csillagos eget.
A különböző témájú előadások más-más ágát érintették a csillagászatnak, és nagyon hasznosak voltak.
Azután elkezdtem dolgozni, és a munka sajátossága miatt elenyésző időm maradt a távcsővel foglalatoskodni.
Új lökést a Hale-Bopp üstökös látványa adott.
Sok morfondírozás és mérlegelés után kialakult, hogy kell egy új, nagyobb távcső.
Nagynehezen kigazdálkodtuk a feleségemmel az új főtükörhöz és segédtükörhöz valamint állványhoz és egyebekhez szükséges összeget, és megépült egy 250/1250-es Unioptik tükörrel szerelt Newton.
Sajnos, a budapesti ég egyre kataszrofálisabb, így igazán csak a nyári szabadság alatt a Balatonfelvidéken lévő kis tanyánkon tudom használni a távcsövet.
Persze Murphy szerint az időjárás ebbe a kevés időbe is jócskán belerandít, mert ugye azt már minden "kolléga" tudja, hogy az időjárás éppen akkor krepál be amikor lenne idő foglalkozni a távcsöves dolgokkal.
Volt még egy-két ijesztő és peches esetem észlelés közben, de ez már másik téma lenne, és ehhez új témakört kellene nyitni (igaz, ilyen eseteket tárgyaló témakörrel még nem találkoztam itt a fórumon, esetleg nyithatnánk).

No ennyi lenne röviden az én indíttatásom története.

Üdvözlettel:
Csaba Gábor
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára gvm57 2014.08.28. 09:55-kor.
Sidius
Hozzászólások: 2039
Csatlakozott: 2010.06.30. 16:47

Re: Honnan az érdeklődés?

Hozzászólás Szerző: Sidius » 2014.08.27. 19:16

Szerintem ez jó téma. Akár még izgalmas is lehet, biztos vannak kalandos kezdetek is, az enyém inkább szerencsés volt.
1993 április közepén kezdődött. Akkoriban koromból következően szerelmes, és nyüzsgő korszakomat éltem. Sosem vonzottak viszont a” ritmikus társasági rituálék”, inkább a házi szervezkedések. Történt, hogy osztálykirándulásra készültünk, de majdnem itthon maradtam, mert ugye a kedvesem nem jöhetett el. Valami sugallatra (és baráti unszolásra) aztán mégis elindultam, mondván, hogy három nap csak nem a világ. Salgótarjánban egy domb tövében fekvő kempingben volt a szállásunk. Akkoriban elég messze volt fellelhető esti szórakozóhely, de nem is vonzott igazán, így harmadmagammal sétálgattunk a környéken. Valahogy neszét vettük, hogy az alföldi szemmel se veszélyesen magasnak értékelt dombon egy csillagvizsgáló van. Én sosem láttam még komoly távcsövet, az égboltot pedig még csak egyszer, binokuláron keresztül, laikusként. Nekilendültünk hát a kaptatónak. Egy órányi gyaloglás után a dombot heggyé értékeltem át, de csak megérkeztünk nagysokára. Először a Voyagerek eredményeiről láttunk egy filmet, ez óriási hatással volt rám. Később a szűk kupolarésen át világító Jupiter, a távcső látványa, a hangulat ragadott meg, majd a felhősávok felismerése égett élményként az agyamba annyira, hogy most is fényképként látom magam előtt azt az enyhén ringó bolygóképet. Már nem volt problémám az esti programmal, ott voltunk másnap is zárásig, és egy részem ott is maradt végleg. Egy hónappal később végére értem a Távcső Világának, a szeptemberi égen pedig egy szemüveglencse mutatta meg először a Szaturnusz gyűrűjét. Egy évvel később kész volt 15 cm-es Urániás tükörrel szerelt Newtonom. Jött a mechanikák, távcsövek örökös fejlesztése, tusa a szúnyogokkal, didergés télen, meg minden más, ami ezzel jár. De ez az egyetlen szerelem, ami már biztosan megmarad a maga valóságában.
Nem az a kérdés, hogy tükrös vagy lencsés, hanem az, hogy jó tükrös, vagy jó lencsés.
Válasz küldése

Vissza: “Egyéb csillagászati témák”