Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2009.12.05. 22:06
Föld-gyűrű! Egy földkörüli porfelhő lehetőségét komoly formában Fred L. Whipple vetette fel 1960-ban a, a Szputyik-3, Explorer-1 és -4, Vanguard-3 műholdak, és a Luna-1 ill. Pineer-1 bolygószomndák meteor-számláloja alapján. Ezek adataiból D. B. Bread arra az eredményre jutott, hogy 10 000 km-en százszor, 1000 km-en 10 000-szer nagyobb a regisztrálható porsürüség, mint a Föld-Hold közti téárben. A mérésekból F. L. Whipple és A. Hibbs azt a következtetést vonta le, hogy a Föld körül egy ritka, aránylag nagy kiterjedésű porövezet van. Mivel a későbbi meteorpor számlálás nem igazolta a feltevést, őgy gondolták, hogy a porövezet - ha van - nem áűllandó, hanem felhalmazódhat,. majd megritkul, eltűnik. Whipple egyébként nem egy olyan jól határoltak és laposak, mint a Szaturnuszé és Uránuszé. Inkább egy lencse alakú, kifelé ritkuló övezet, amely folyamatosan fogy, majd időnként a Holdra csapódó nagy meteoritok törmelék-kidobása nyomán újból feltöltődik. Nem igazolódott egyértelműen, a későbbi összefoglaló munkákban nem is kapott publicitást. (Erről két-három kis ismertetést is írtam 1961-ben, ezeket érthette félre H.P.)
Az 1980-as években a svéd K. L. Rasmussen (svéd) az ókorig visszanyúló meterhullások statisztikájából arra következtetett, hogy a hogy Földközelben néha felhalmozódnak a meteoroidok, majd lassan újra kifogynak, azután megint felhalmozódnak. Sajnos Rasmussen statisztikáját nagyon kétségessé teszik a régi magyarországi feljegyzések, amelyek olyan időszakokban jeleznek "kifogyást", amikor nálunk egy egész sor tűzgömb megfigyelés van. Egyszóval ezek bagyon bizonytalan adatok, és semmi esetre sem jeleznek olyan gyűrűt, amely árnyékot vet a földfelszinre, vagy eltakarja a csillagokat.
Re: tektitek. Ez bizony ma is kétséges dolog. Jó, legyen földi erdetű, de miért van nyoma kétszeres olvadásnak (Harold Urey)? - Üdv: BQ.Föld-gyűrű! Egy földkörüli porfelhő lehetőségét komoly formában Fred L. Whipple vetette fel 1960-ban a, a Szputyik-3, Explorer-1 és -4, Vanguard-3 műholdak, és a Luna-1 ill. Pineer-1 bolygószomndák meteor-számláloja alapján. Ezek adataiból D. B. Bread arra az eredményre jutott, hogy 10 000 km-en százszor, 1000 km-en 10 000-szer nagyobb a regisztrálható porsürüség, mint a Föld-Hold közti téárben. A mérésekból F. L. Whipple és A. Hibbs azt a következtetést vonta le, hogy a Föld körül egy ritka, aránylag nagy kiterjedésű porövezet van. Mivel a későbbi meteorpor számlálás nem igazolta a feltevést, őgy gondolták, hogy a porövezet - ha van - nem áűllandó, hanem felhalmazódhat,. majd megritkul, eltűnik. Whipple egyébként nem egy olyan jól határoltak és laposak, mint a Szaturnuszé és Uránuszé. Inkább egy lencse alakú, kifelé ritkuló övezet, amely folyamatosan fogy, majd időnként a Holdra csapódó nagy meteoritok törmelék-kidobása nyomán újból feltöltődik. Nem igazolódott egyértelműen, a későbbi összefoglaló munkákban nem is kapott publicitást. (Erről két-három kis ismertetést is írtam 1961-ben, ezeket érthette félre H.P.)
Az 1980-as években a svéd K. L. Rasmussen (svéd) az ókorig visszanyúló meterhullások statisztikájából arra következtetett, hogy a hogy Földközelben néha felhalmozódnak a meteoroidok, majd lassan újra kifogynak, azután megint felhalmozódnak. Sajnos Rasmussen statisztikáját nagyon kétségessé teszik a régi magyarországi feljegyzések, amelyek olyan időszakokban jeleznek "kifogyást", amikor nálunk egy egész sor tűzgömb megfigyelés van. Egyszóval ezek bagyon bizonytalan adatok, és semmi esetre sem jeleznek olyan gyűrűt, amely árnyékot vet a földfelszinre, vagy eltakarja a csillagokat.
Re: tektitek. Ez bizony ma is kétséges dolog. Jó, legyen földi erdetű, de miért van nyoma kétszeres olvadásnak (Harold Urey)? - Üdv: BQ.
