Csillagváros.Hu

Az van, hogy minden embernek más a betanult neuron hálózata, és amire nincs válasza és a józan paraszt esze sem segít ebben, mert aminek a valószínűsége számára fele-fele, ott a válasz akármi lehet és ez teljesen mindegy milyen téma, ugyanis mindenki abban tud a valóság tényeihez közelebbi választ adni, amihez köze lévő dolgokhoz van a fejében már infó.

A kis bolygeszek meg azért nem fognak elkerülni bennünket, mert látják, hogy nézzed már itt meg van nak valakik, akkor ne menjünk má nekik, szóljatok gyorsan a kormányosnak kanyarodjon, ezért előbb-utóbb van esélye egy komolyabb csattanásnak és még akár a szerencsén is múlhat, hogy épp észre vesszük e mégha eszközeink is lennének addig az elkerülésre.

ferenc lovró írta:nézőpont kérdése. én speciel egy kozmikus, az emberiséget kipusztító katasztrófeát kifejezetten jó jóslatnak tekintek. ha objektíven nézzük a dolgokat, globálisan a földi életnek akkor van csak esélye túlélésre és burjánzásra, ha ez a szűklátókörű (és valljuk be: nagy átlagban buta) emberiség eltűnik. vagyis jelen pillanatban ez lenne a kisebbik rossz. a nagyobbik ha életben maradunk. még a zéta retikülök sem ejtenének utánunk egy csepp könnyet sem. ami nem is baj, hiszen kénsavból áll a könnyük. úgyhogy reméljük hamarosan kibukkan a nibiru a nap mögül, vagy mittomén mi mögött rejtőzködik épp, hogy akkora legyen mint a hold meg a mars minden év augusztusában, újévkor.
[/url].

A mai, végletekig tudatlan, szűk látókörű és szenzációhajhász világunkat szerintem nem kis részben a modern technikának és az életmódunknak köszönhetjük.
Az ősember azzal "emelkedett ki" az állatvilágból, hogy tudott gondolkodni. Egy nagy katasztrófa esetén szerintem nem halna ki az emberiség (nyilván egy bizonyos méretű katasztrófáig), az viszont -és itt osztom az "ez lenne a kisebbik rossz elméletét sq-nak"- biztos hogy a nagy része eltűnne. A túlélők közül pedig a rátermettek, az alkalmazkodni, gondolkodni képesek maradnának csak fenn hosszútávon. És minden visszatérne a rendes kerékvágásba.

maro írta:

SzZoli írta:Ez is OFF, de ha már földrengés, diákkoromban ('80-as évek) volt egy földrengés-jóslat, kiegészítve azzal, hogy "a Gellért-hegy bele fog csúszni a Dunába"

Nem is annyira off. Én ugyanis úgy emlékszem, hogy ez a becsúszás a 2000 év májusi bolygóegyüttállás miatt került a köztudatba.

Én tisztán emlékszem, hogy az 1962-es világvége egyik okozata volt a Gellért-hegy csúszás, a rajta elhelyezkedő
Sánc utcával együtt!

ferenc lovró írta:ja és a föld lapos.

Továbbá Galileo was wrong.

plamatis írta:Én tisztán emlékszem, hogy az 1962-es világvége egyik okozata volt a Gellért-hegy csúszás, a rajta elhelyezkedő
Sánc utcával együtt!

Én a '80-as években éltem túl (huh... ) hasonló világvégét, alább említettétek a 2000-eset. Ez a fránya Gellért-hegy nem akar nyugton csücsülni a sejhaján

Mivel nem csak átéltem, de telefonok tucatjait is bonyolítotztam (Kulinnal, más Urániásokkal együtt) az 1962-es "nagy együttállás" idején, eléggé jól emlékszem a következőkre:
Nem azt híresztelték, hogy a Gellérthegy becsúszik a Dunába (ezt azért még a laikusok sem vették volna komolyan), hanem hogy vulkánként kitör. Azt már nem mondták meg, hogy egy forrásvizí mészkúvel fedett dolomit bucka hogy alakul át vulkánná. Viszont a rémhírkeltők rámutogattak a Gellért tövében feltörő hévizek gőzére: ime a "vulkán".
De ennél sokkal jobban elterjedt, hogy az együttállás dagályt okoz, Anglia, Hollandia elsüllyed. Egy Angliába kinevezett külügyi tisztviselő felhívta Kulin Györgyöt, hogy merjen-e az érvényes vizumával Londoba utazni!
Az 1980-as és 2000-es együttállások idején viszont nagy földrangéseket jósoltak. Szerencsére az egész világon az egyik legcsendesebb időszak volt. - Üdv: BQ.

Nem emlékszem minden részletére, de nekem régebben BandiBá mesélt valami olyan sztorit bolygóegyüttállásról, meggyengült gravitációról, lebegésről és ugráló emberekről. Igaz, BandiBá?

...és más tudományok művelői, érdeklődői is ehetik a kefét, csak egy tin-foil-hat-man jelölt pálda elrettentésnek: http://latogatok.hu/print.php?news.2160

Gergő! Éééén? Én nem!

De, mondtál valami ilyesmit még annó a régi CséPén!