Annyi sok romantikus "szívás-történetet" olvastam már itt ebben a topikban hogy én is leírom egy friss élményemet:
Tegnap verőfényes napsütésben sétáltam haza a munkából; egy kisebb tüdőgyulladás végett a főnököm hazarendelt. Délután pihentem és terveztem az esti 88 Psc fedésének megfigyelését. Egész nap makulátlan mélykék égbolt, csodás nyugodtság. A betegség ellenére bevállaltam hogy arra a 20 percre kimegyek (amíg a belépést megfigyelem), gyorsan kirakom a 130-as kis newtont és megnézem a fedést. Így is történt; kipakoltam, ráálltam a Holdra, a csillag szépen látszott, a Hold megvilágított felén, csodás részletekben lubickolt a szemem. A fedésnek kb KözEI szerint 18:30 körül kellett bekövetkeznie a sötét oldalon.
Már csak 2 perc volt hátra a fedésig mikor felhők borították be az eget, de nagyjábol 1 perc alatt totálisan. Nem köd volt, hanem felhők. Kimentem betegen és egész napos jó idő után az esemény előtt 1,5-2,5 perccel borul minden. Szépen visszapakoltam aztán bementem feküdni meg olvasni. Elalvás előtt még kitekintettem az ablakon, ahol a kutyahideg levegőben szikráztak a csillagok, a Hold pedig hideg fényével elárasztotta a tájat. Persze csak azután hogy a kilépés megtörtént. Igazából nem voltam mérges hanem valami ilyesmi fejem lehetett:
poker-face1.jpg
Úgyhogy ez volt
Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.
De csak a hely stimmelt.
