Olvasói kérdés

[Dzsek]

Sajnos még mindig nem találtam meg a témanyitást, pedig saját weboldalam is van, ugyanezzel a közösséggel (bár a fórum más), ezért a témanyitótól ezúton is elnézést kérek, hogy ide intézem kérdésemet. Arra lennék kíváncsi, hogy a mi korunkban mi az, ami a legjobban foglalkoztatja a csillagászokat? 1922-ben hozták nyilvánosságra tudomásom szerint az első elméletet a táguló Világegyetemről, amiről évtizedekig folyt a vita. De említhetném az 50-es, 60-as és 70-es éveket a kvazárok rejtélyével.

Ma, a XXI. század második évtizedben milyen elmélet korbácsolja leginkább a csillagászok idegrendszerét?

[astrohist]

Meg fogsz lepődni: a csillagászokat a világmindenség minden jelensége érdekli! Már mint a kutatókat. Nem lehet 'központi témát" kitűzni, mert rengeteg részprobléma van, és sok minden összefügg egymással. A napisajtóban, de még az ismeretterjesztő lapokban is bizonyos témák sürün fordulnak elő: elsősorban olyanok, amelyek valami újdonsággal, talán szenzációval szolgálnak, de meglehet, hogy a szakirodalomban ezek csak kis hányadot kapnak. Te pl. arról írtál, hogy a 20. sz. elején a kozmogóniai problémák váltak fontossá. Ami igaz is, mert az akkor üzembe helyezett óriás távcsövekkel olyan vizsgálatokra nyílt lehetőség, amelyek korábban elérhetetlenek voltak, vagy nem is gondoltak rájuk. DE!!! Ugyancsak a 20. sz. elejétől kezdett egyre izgatóbb kérdés lenni a csillagok energiatermelése és fejlődése! Ami azért egy egészen más kutatási irányt és ismeretet feltételezett. Közben azonban háttérbe szorult a Naprendszer térsége, mert az 20. sz. első felének műszereivel nem lehetett több szükséges információt szerezni. Az üreszközök korszaka viszont hirtelen előtérbe helyezte a bolygókat, a holdkutatást. Egyszóval nem lehet, nem is szabad csak csak egy irányzatot kiemelni! Minden érdekes, mert minden összefügg. BQ.

[Kukac]

Az augusztusi Astronomy írt erről egy cikket, hogy várhatóan mik lesznek a következő 40 év
csillagászati kutatási témái.

Egyrészt érdekes volt olvasni, hogy az eddig relatíve elszigetelt tudományok, mint megfigyelő csillagászat, kozmológia valamint atomfizika mennyire összeolvadnak, összedolgoznak. Szinte kikerülhetetlenek manapság
ezek az együttműködések, ami nem baj, csak sokpénz, meg idő összehozni egy ekkora csapatokat.

Az Astronomy szerint ezek a témák lesznek a legizgalmasabbak:
- Megismerni a jelenleg látható univerzumon túli világot, ehhel kell a most épülő, és ha minden jól megy
2018-ban felbocsátandó James Webb űrteleszkóp, de tervezik már ennek az utódját is (40 évről beszélünk) az ATLAST- ami többspektrumú, 8-16 méteres űrteleszkóp lehet, ha megvalósul.
- Kutatni fogják a az ismert galaxisoknál is idősebb égi objektumok keresését
- A fekete anyag és fekete energia kutatás mindenképpen napirenden lesz, bár az Astronomy ezzel kapcsolatban konzervatív, szerintük nem mostanában lesz, mire a tudósok jutnak valamire a témában
- Földi életre alkalmas idegen bolygókutatás a naprendszeren kívül. Nem csak az eddigi, fényességcsökkenéssel, hanem direkt (űr)teleszkópos megfigyeléssel
- Élet kutatása a naprendszerünkben. Egyértelműen a legkézenfekvőbb a Mars, de ha anyagi keret engedi, akkor
A gázóriások holdjain is. Pl: Európa
- Gravitácis hullámok észlelése, pl: összeolvadó fekete lyukak körül

Technikai feklődés is várható, hiszen a földi űrteleszkópok is nagyságrendi fejlődésen fognak átesni.
- Már tervezik az építését a 39,3 méteres Európia Extrém Nagy Teleszkópnak
- Várható egyre inkább a magántőke bevonása a fejlesztásekbe, nem csak állami pénzből fognak iylen projekteket finanszírozni.
- Megfigyelés párhuzamosítás: több, különböző spektrumon dolgozó teleszkópok adatainak összerakása egy nagy megfigyelésbe, hogy pontosabb vagy részleteseb adatokat kapjunk
- Ausztráliában és Dél Afrikában már építik a szintén pontosságban nagyságrendi növekedés hozó új, rádióteleszkópos rendszereket (Australian Square Kilometer Array Pathifinder). Ezekkel fekete lyukakból kiáramló jet-eket, körülöttük kialakult akkréciós korongokat lehet majd megfigyelni, és mindenféle mást is.
- A számítógépesített feldolgozással és a megnövekedett kapacitással egyszerre nagyobb égrészt és egy éjszaka alatt nagyobb területeket lehet majd nagy felbontásban észlelni. Ez egyrészt segít az aszteroidák kutatásában, másrészt a szupernovák és egyéb, csak rövid ideig észlelhető jelenségek kutatásában.
- Jelenleg már exaFlop- Milliárd*Milliárd -10^18-on lebegőpontos máveletre képes számítógépeket terveznek, hogy online képesek legyenek eldolgozni azt a borzalmas adatmennyiséget, amit ezek a teleszkópok rögzítenek. Hiszen hiába nagy érzékenység, ha utána napokig folyik az adatfeldolgozás.
- Az Astronomy kielemli az amatőr csillagászat további fontosságának növekedését, hiszen eygrészt a technikai fejlődéssel az amatőr csillagászat is óriásit fejlődött és fejlődik majd tovább, másrészt a felfedezett jeléenségek uténkövetésére nincs és nem is lesz forrás, de ezt amatőr megfigyelésekkel érdemben el lehet végezni


Mindez persze nagyon konzervatív "jóslás", hiszen 40 év hosszú idő, és a menet közben felfedezett dolgokra épülő további kutatásokat nem is sejtjük.

[astrohist]

Kukac nagyon szépen összefoglalta a cikk lényegét. De nagyon okos volt az utolsó bekezdése!
.Mindez persze nagyon konzervatív "jóslás", hiszen 40 év hosszú idő, és a menet közben felfedezett dolgokra épülő további kutatásokat nem is sejtjük.

Amiről viszont az ilyenféle előrelátások következetesen megfeledkeznek, az az, hogy a csillagászati ismereteink rengeteg aprómunkából épülnek fel. Pl. itt vannak a változócsillagok, a többszörös rendszerek, vagy az újabban felkapott exobolygók. Az a kutató, aki pl. most a többszörös csillagokkal foglalkozik, ezek vizsgálatát tartja központi problémának. Ami nem azt jelenti, hogy ne nézné meg az Univerzum szerkezetéről szóló híradásokat, de számára elsősorban a saját témája érdekes. A másiknak viszont a pulzáló változók izgalmasak, azok helyzete a HRD-n, ill a csillag fejlődésben. De ezek csak kiragadott példák, és nem is választhatók el szigorúan egymástól. (Pl. a szupernovák kérdése egyfelől érdekes a csillagpárok vonatkozásában, nagyobb távlatban a csillagfejlődés vonatkozásában, de mivel a szupernóvákat használjuk távolságmérésre, tehát kozmogóniai jelentőségük isem lényegtelen. No, azután itt van a naphatás a Földre, és tágabb értelemben a bolygókra. Ami szinte önálló kutatási ágnak tűnik! Egy napfizikusnak ez "korbácsolja fel" az érdeklődését.
1960 előtt a rádiócsillagászat még nagyon kezdetén tartott, nem is sejtették, mi minden újdonságot hoz. Azután az 1960-as évekbe hirtelen ránk zudultak a kvazárok, és azután a pulzárok is. Ezekről kezdetben szintén nem lehetett tudni, mennyi mindenben változtatják mai a képünket a világról!
Egyszóval az előrelátásunk eléggé korlatozott, és ezért nem lehet "megjósolni" a jövő érdekességeit. BQ.

[Dzsek]

És vajon meddig tudunk még a csillagászattal, illetve a Világmindenséggel foglalkozni, érdemelegesen? Vajon mi lesz az utolsó hipotézis, amit még megfogalmazunk ezzel kapcsolatban? Miért kérdezem ezt? Mert emberek vagyunk... persze, a kíváncsiságunkat semmi sem tudja kielégíteni, de Önök szerint, szerintetek eljutunk addig a kérdésig, amelynek válaszát már nem érthetjük meg? A többdimenziós elméletekre gondolok, illetve azokra a folyamtokra, amelyekhez képzelőerő kell: márpedig egy négydimenziós világot nem lehet, nem tudunk elképzelni a szemünk előtt. Leírhatjuk számokkal, adhatunk neki nevet, sőt, mértékegységet is, ha úgy adódik, de szemléletesen megjeleníteni?

Számomra egyébként mindig is ez volt és ez lesz a legcsodálatosabb az életben. Az, hogy felismerjük azokat a dolgokat és kutatjuk, amelyek már bőven meghaladnák az emberi lény képességét. Hogy látjuk is a világot, ami körül vesz minket és nem is. Csak egy példa: rájöttünk, hogy az általunk ismert 3 dimenzión kívül léteznie kell még dimenzióknak, de olyannak azt soha nem ismerhetjük meg, tapasztalhatjuk meg a Világegyetemet.

(mondjuk ez így már elég filozofikus lett)

[Kukac]

Dzsek,

már rég eljutotunk oda, amit egy laikus nem ért meg. Sem a relativitás elméletét nem értik, sem
a húrelméletet, sem a kvantumechanikát. Ezen tudományok nagyon fontosak, megértésükhöz és tárgyalásukhoz magas szintű matek kell, mert már nem lehet elmondani őket hétköznapi példákkal.

Most kérdezem én, a Higgs bozon vagy úgy általában a Standard modell megvan minden Tesco pénztárosnak?
(bocs, a Tesco pénztársosoktól. Őket szoktam felhozni példának, pedig ahhoz még érettségi is kell, mert pénzzel dolgoznak.)

Márpedig ezek alkotják a kozmológiai és csillagászati kutatások egy jelentős részét.

[Dzsek]

Dzsek,

már rég eljutotunk oda, amit egy laikus nem ért meg. Sem a relativitás elméletét nem értik, sem
a húrelméletet, sem a kvantumechanikát. Ezen tudományok nagyon fontosak, megértésükhöz és tárgyalásukhoz magas szintű matek kell, mert már nem lehet elmondani őket hétköznapi példákkal.

Most kérdezem én, a Higgs bozon vagy úgy általában a Standard modell megvan minden Tesco pénztárosnak?
(bocs, a Tesco pénztársosoktól. Őket szoktam felhozni példának, pedig ahhoz még érettségi is kell, mert pénzzel dolgoznak.)

Márpedig ezek alkotják a kozmológiai és csillagászati kutatások egy jelentős részét.

Nem kifejezetten a laikusokra gondoltam, de a tescós hasonlat tetszett

Inkább arra, hogy senki (laikusok és tudós egyaránt) nem tudja maga elé képzelni a négydimenziós (vagy több) világunkat, miközben mégis érti azt. Ebben azért van valami különleges, nem?

[Kukac]

Hogyne volna. Húrelmélet!

"A húrelmélet egyik furcsa tulajdonsága, hogy feltételezi, hogy az univerzumnak sok dimenziója van, és megjósolja a számukat. Sem Maxwell elmélete az elektromágnesességről, sem Einstein relativitáselmélete nem adja meg a dimenziószámot. A jól ismert 3 tér és egy idődimenziót "kézzel" helyezzük bele ezekbe az elméletekbe. Ezzel szemben a húrelméletben megjósolható a téridő dimenziószáma alapvető elvekből. (Adott dimenziószám szükséges ahhoz, hogy az elmélet Lorentz-invariáns legyen.) Az egyetlen probléma, hogyha kiszámoljuk a szükséges dimenziószámot, akkor nem négyet (3 tér + 1 idő), hanem 26-ot, 10-et illetve 11-et kapunk a bozonikus húrelméletben, a szuperhúr elméletben, illetve az M-elméletben."

Sokan értik az elméletet, de elképzelni egy 26 dimenziós teret, mondjuk így: kihívás!

[tati]

Tisztelt MCSE!
Naív kérdésem lenne, de tényleg nem értek vmit. Az összes releváns asztrológiai honlap szerint a következő a helyzet: Jupiter a rákban előretartó mozgásban van., Szaturnusz a skorpióban előretartó mozgásban van, Neptunusz előre tart a halakban. A MCSE honlapja és csillagászati jelenségnaptárja szerint pedig: Jupiter az ikrekben, Szaturnusz a mérlegben, Neptunusz a vízöntőben van..
Nem értem. Miért van ez az ellentmondás? Természetesen a csillagászoknak hiszek, de miért ez a nyilvánvaló különbség a két információ forrás között? Szeretném, ha vki elmagyarázná!
Köszönettel: Tati

[mpt]

udv,

szerintem:
1) relevans asztrologiai honlap (forras) nem letezik.
2) ez nem hit kerdese, fel kell nezni az egre es megkeresni a bolygokat.
3) a kulonbsegre a valasz a precesszio (l. http://hu.wikipedia.org/wiki/Precesszi%C3%B3) aminek hatasara a tavaszpont helyzete folyamatosan valtozik, viszont ezt a hozzaszolasban emlitett forrasok ezek szerint nem veszik figyelembe. Sot, lehet, hogy nem is veszik figyelembe a hivatalos csillagkep-hatarokat, hanem egyszeruen 12 darab egyforma, 30 fokos savra osztjak az Allatovet.

--mpt