Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2010.05.20. 00:09
Ha a történeti hűségnél tartunk: az egész tágulási história két szálból indult.
1. Az amerikai James E. Keeler már a XIX. sz. végén kezdte mérni az akkori ismeretek szerint még nagyon kétséges Galaxison kivüli objektumok radiális sebességét (pechére az Androméda-köddel kezdte, ami éppen közeledik), de fiatalon, 1900-ban meghalt. Kb. ezután vette észre a német Carl Wirtz, hogy az "elliptikus" ködök színe annál vörösebb, mennél halványabbak és mennél kisebb az átmérőjük. (Ez statisztikusan igan igaz.) Ezután kezdte rendszeresen mérni Strassburgban a radiális sebességeket. Az I. világháború végén már eléggé jó anyag állt rendelkezésére, de megakadt a munkája, mert Strassbourgot Franciaországhoz csatolták, a német csillagászokat omnnan kitessékelték. Csak 1921 után kezdhetett hozzá újra, és végeredményben kimutatta, hogy a (feltehetően) távolabbi extragalaxisok - akkorra már bizonyos volt, hogy Tejútrendszerejn kivüliek - nagyobb vörös eltolódást mutatnak, mint a közelebbiek. Időközben azonban Edwin P. Hubble publikálta az eredményeit (1927-29). Ezek mind észlelő csillagászok voltak, minden elvi előfeltevés nélküli mértek.
2. Einstein erőlködését a kezdeti statikus univerzum feltevésén a holland Willem de Sitter, és az orosz Alexandr Fridman lépte túl. Fridman arra az eredményre jutott, hogy az univerzum lehet táguló és lehet összehúzódó, vagy akár fluktuáló. Számára azonban, mint matematikusnak, az egész csak matematikai fikció volt. (Máig sem érthető, hogy miért nem ismerték a munkáját, mivel német nyelven jelent meg!) Lehet, hogy ha nem hal meg 1925-ben, eljut az "ősrobbanás" feltevéséig, de ezt már nem tudhatjuk.
Ekkor lépett a szinre Lemaitre, aki viszont fizikusként valamilyen kezdeti anyagi állapotot szeretett volna találni a táguláshoz, és ezért feltételezett egy rendkivűli sürüségű "ősatomot". Lényegében úgy tünik, hogy Lemaitre volt, aki a táguló univezumot fizikai realitásként próbálta tárgyalni (1929). Itt fut össze a két szál.
Hubble és köre egyébként mindezekről nagyon keveset tudott, számukra csak a kicsit abszurd "de Sitter modell" volt kezdetben ismert.
(Nem tartozik a témához, de érdekes megemlíteni, hogy Kulin Gyurka bácsi nagyon szorgalmazta, hogy a győri Bemutató Csillagvizsgáló derék alapítója, Szitter Béla nyomozza ki, nem rokona-e a holland csillagász de Sitter családjának.)
Ma már perze mindez csak történeti érdekességű, de áttekintésnél nem lenne szabad az észlelők közül C. Virtzt,m a teoretikusok sorából A. Fridmant kihagyni. Lemaitre már egy további lépés. - BQ.
