A részecske-antirészecske pár létrejöttéhez - az elmélet szerint - az eseményhorizont határán, a "gravitációs szakadék szélén" a fekete lyuk gravitációs energiájából kerül fedezésre az energia. Ennek már csak 50%-a zuhan vissza, 50%-a elmegy. Így csökken a fekete lyuk bruttó tömege, és nem sérül semmilyen más szimmetria, megmaradás sem. (értelemszerűen a részecskepár "normál" tagjának elnyeléskor antianyag sugárzódik ki.)
Megmutatható, hogy a fekete lyuk fekete testként sugároz, a kibocsátott részecsék energiaeloszlása a Planck-féle sugárzási törvényt követi egy olyan hőmérséklettel, amely fordítottan arányos a fekete lyuk tömegével. A fekete lyukak ún. Swarzschild-rádiuszából (r=2Gm/c'2) Egy Nappal egyenlő tömegű fekete lyuk ilyen hőmérséklete mindössze 10'-7K, a sugárzás elhanyagolhatóan kicsi. Ugyanakkor egy nagyságrendileg 10'12kg tömegű (nagyjából 10'-15 m sugarú) „mini” fekete lyuknak, amely a korai Univerzumban keletkezhetett, a hőmérséklete nagyságrendileg 10'11K és a lyuk bőségesen fog sugározni ( 6x10'19 W teljesítménnyel) gamma sugarakat, neutrínókat és elektron-pozitron párokat.
(Itt egy picit megállnék, mert úgy érzem, sokszor félreértést okoz az "anyag" és "antianyag" energetikája: nos mindkettő tömege és energiája pozitív előjelű, mint ahogy a létrejöttéhez szükséges energia is az. A kozmológiai elméletek egyetlen helyen beszélnek negatív energiáról: az Univerzum tágulását okozó "sötét energia" esetében, ahol a feltételezett antigravitációs hatás kifejtéséhez negatív tömegre van szükség, hogy passzoljon a matek... Mert szép dolog a feltételezés, de ezt is csak egy elmélet hívta életre, a tudomány egyelőre még adós a válasszal.)
Az elmélet tehát szakít az éles határú szingularitással, valamint feltételezi, hogy a fekete-lyuk túloldalán is megmarad a kvantummechanika, végső soron az univerzumba huzalozott információ. A végkövetkeztetés súlyos: nincs szó tökéletes szingularitásról, az anyag szép lassan megszökik, s végül a fekete lyuk anyaga egy nagyon hosszú idő elteltével "kipárolog" ebből az állapotból normál anyagként. (azaz nagy időskálán mérve egy ideiglenes objektumról van szó). A részecske-emisszió az eseményhorizonton akkor lehetséges, ha a kifelé tartó részecskeáram nagyobb energiájú, ill. "túlinterferál" a befelé tartón, azaz a fekete lyuk hőmérséklete a környezeténél melegebb. Jelenleg ez 2.8K háttérhőmérsékletnél nem ez a jellemző folyamat. A feltételezés messzemenő, ha a tágulás miatt az Univerzum majdan annyira kihűlt, egy nagyon távoli időben ez a lassú "anyagpárolgási" folyamat uralhatja a mindenséget. S végül a BigBang során létrejött "csomós" anyag belesimul a vákuumba...
Továbbá, az elmélet szépségéhez szükséges matematikában van egy-két gyenge pont, amit az ellentábor élesen támad, de hát ez nem lehet másképpen, így fejlődhet a tudomány.
(de ezek jellegükben természetesen megalapozott, éles kritikák, különböznek a "jómagyar" stílustól.)
Hangsúlyozom, az elmélet továbbra is hipotézis, de nem ellenkezik a jelenlegi ismereteinkkel, és látható, hogy milyen messzire vezet... Ráadásul a mai legmodernebb szuperhúrelmélettel modellezve sem vezet ellentmondásra, hát ezért vonzó és csábító az elméleti fizikusoknak:-)
A realistábbaknak mindenesetre nagy megnyugvás, hogy nem csavarodik fel a téridő topológiája n-edik dimenzióba, nem zsugorodik végtelen kis kiterjedésű ponttá, nem tűnik el, nem nyit máshol fehér lyukat, és legfőképp nem szívódik fel a belehullott anyag és információ a semmibe... Ab ovo lehetővé teszi az Ősrobbanást is, ha egyszer esetleg egy nagyobb tömegű anyag valaha ebben az állapotban volt, nem elhanyagolandó szempont... Nem sérül továbbá az időirány, az ok-okozati kauzális sorrend, így sajnos továbbra sincs időgép, WARP-hajtőmű, nem nyit féregjáratot a téridő egy másik pontjára... Itt tartja az anyagot a valóságban:-)
Jelenlegi ismereteinkkel nem tudjuk, hogy mindez igaz-e. A hipotézisek már csak ilyenek.
Viszont érdekes rajtuk és a következményeken elgondolkodni, és semmi nem tiltja meg, hogy 2-3 alternatív másikon is rágódjunk:-) Ne váljunk tehát Hawking-táborrá, ne emeljük "izmussá", elég ha csak tiszteljük azt.