Csillagász múlt, múlt csillagászai

astrohist
Hozzászólások: 3228
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2012.04.12. 21:56

Hell és kritikusai:
Hell Miksa Vénusz-átvonulás észlelésébe J. J. F. Lalande először azért kételkedett, mert tudta, hogy sem Vardőtől keletre (Nord Cap, Trondheim), sem keletre nem lehetett megfigyelni a borultság miatt. Valóban nagy véletlen, hogy a nyugatról érkező kettős felhő-front közti résen éppen a kellő időben sikerült látni a Napot. (Ugyan ilyen "csodás" véletlennek voltam a tanuja az 1960. évi Merkúr-átvonuláskor!) Emellett a vardői észleléseket nagyon késve kapta meg, és nem tudta, hogy Hellt kötötte a közlésben, hogy igérete szerint először a Dán Királyi Akadémia előtt ismerteti a méréseit, amire csak 7 hónap múltán került sor.
Később már arra gyanakodott, hogy Hell módosította az adatait, a Cajeneburgban (Kajaani, Finnorsz.) adatok alapján. Valójában éppen az ellenkezője volt, mert Hell a Cajeneburgi észleléseket kihagyta, mivel a helység akkor ismert koordinátáit hibásnak ítélte (igaza volt). Végül is az összes észlelési adat birtokában Lalande meggyőződött Hell észlelésének helyességéről, és ekkor már a legnagyobb elismeréssel írt Hell munkásságáról.
Sajnos Lalande elismerő sorairól nem vettek tudomás sem a kortárs, sem a későbbi csillagászok.
Zach F. X. báró (olv. Cah, és nem Zács!) éles hangú támadása teljesen értelmetlen, és csakis a gothai csillagásznak a hihetetlenül agresszív természete és a klérus (főleg a Jézus-társaság) iránti ellenszeve magyarázza. Az egyébként mindenkivel összeakaszkodó Zach kivételesen nagy tisztelője volt Lalandenak, és
annak a téves parallaxis-számítása indíthatta kirohanásra. De Zach a jelek szerint nem tudott Lalande későbbi megbecsülő nyilatkozatáról. Viszont Zach, jó szervező, ismert és elismert cikk-író volt ezért a rossz véleménye - amelyet sokan ismertek -, befolyásolhatta a XIX. sz. elejének csillagászait. Az is tény azonban, hogy az 1800-as évek elején J. E. Bode, majd Gothában, utóbb Berlinben J. F. Encke nagy tömegű észlelési adatot gyüjtött össze, de nem rostálták át kellően, ezért hibás parallaxis-értéket kaptak.
Ekkor lépett fel Karl Ludwig Littrow, aki Bode tanítványa, sőt rajongója volt. Ő jutott hozzá az eredeti vardői kéziratokhoz, és és valóban arra törekedett, hogy újra számolja Hell eredményei alapján a parallaxist.
De ez nem egyezett Bode számításával. Ezt azzal próbálta kiigazítani, hogy a megfigyelés végeredményét "valamilyen előzetes hibás feltevés szerint megváltoztatottnak" ítélte, szerinte a végső értékeket utólag más színű tintával átjavították.
Hellnek azonban az amerikai Simon Newcomb igazságot szolgáltatott, mert Bécsben az eredeti kéziratokat gondosan vizsgálva, nem találta nyomát sem az utólagos átírásnak, és más színű tintának. Azt is megállapította, hogy Littrow nem is láthatott más színt, mert szinvak volt!
Érdekessségként megjegyzem, hogy Newcomb több helyen is közölte a Hellt tisztázó vizsgálatát, 1882-ben és 1890-ben, de ezekről a magyarországi csillagászoknak még egy évtized múltán sem volt tudomása! - BQ.
Mircea
Hozzászólások: 622
Csatlakozott: 2012.01.29. 15:58

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: Mircea » 2012.04.15. 17:54

Lajos
Nagyon erdekes informaciok es kelemes olvasmanyi.
És jó látni hogy az igazság viszont napvilágra kerrul.

''Transit of Vénusz'' Steven Rood honlapján sok érdekes és fontos információkat talalunk korábbi Vénusz átvonulásokrol, és a következő tranzitrol, várható ebben az évben, június 6-án.
Nagyon roviden,Steven emliti a Hell történetet es a Simon Newcomb altal helyre igazitast:

http://transitofvenus.nl/wp/past-transits/1769-june-3/

Még mindig Steven honlapjarol itt van egy link ahol le lehet tolteni a Hell latin konve a 1769 Junius 3-ka Venusz atvonulas eszlelesekrol:


http://www.univie.ac.at/hwastro/books/HELLVenColMQ.pdf

Vagiys itt a nemet verzio a Hell konyvnek:


http://www.univie.ac.at/hwastro/books/1 ... ColMed.pdf

Udv,Mircea
Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.
astrohist
Hozzászólások: 3228
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2012.04.15. 18:28

Kedves Mircea! Nagyon köszönöm a kiegészítást, és a linkeket. Bár ki elolvashatja (ha ismeri a gót betüket) Hell írásait németül is.
A latin nyelvű értekezéseket a bécsi Csillagászati Évkönyvekből Anton Jungnitz gyüjtötte egybe, és fordította németre (Jugnitz Hll tanítványa és tisztelője volt). Üdvözö: Lajos
astrohist
Hozzászólások: 3228
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2012.04.23. 00:53

Vénusz átvonulás.
A szakirodalomban elterjedt (nyugaton és Oroszországban egyaránt), hogy a Vénusz légkörét Mihail Vassziljevics Lomonoszv (1711-1768) fedezte fel az 1761. évi Vénusz-átvonulás idején. A rendkivül széles ismeretköréről, találékonyságáról és idült alkoholizmusáról ismert Lomonoszov a Nap előtti Vénusz-korong körül egy jól kivehető fénylő gyűrűt észlelt, amelyet a bolygó légköri fénytörésének tartott. Ez a beszámolója, amely cirillbetűs, orosz nyelvű nyomtatványban jelent meg, Európában alig vált ismertté, sőt még Oroszországban sem méltányolták. Voltaképpen az orosz születésű híres amerikai csillagász, Ottó Struve (1897-1963) hangsúlyozta angol nyelven megjelent cikkeiben az egykori "honfitársának" felfedezését, azóta minden népszerűsítő könyvben Lomonoszovot találjuk a Vénusz-légkör felfedezőjeként. (Magyar nyelven is megjelent.)
Lomonosz feltevése helyes voltde az általa észlelt jelenség nem a Vénusz-légkör törése, hanem a korong mellett fellépő diffrakció hatása. Ezt a diffrakciós gyürüt mások is látták pl. 1769-ben (de már 1761-ben is volt mástól is ilyen észlelés). Meglepő módon Hell Miksa már az 1761. évi megfigyeléseket értékelve arra utalt, hogy ez a jelenség nem a Vénusz-légkör, hanem a fény "megtörésének" hatása a Vénusz-korong premén (Megjelent az 1764. évre szóló bécsi Ephemerides Astronomica-ben, sőt utóbb németül is.) Hell véleménye azért meglepő, mert a diffrakció elméletét nem ismerhette! A valódi légköri fénytörést az akkori távcsövekkel nem lehetett észleni, csak egy esetben....
....Amikor a Vénusz belép, és már nagyobb része a napkorong előtt van, vagy kilép, de nagyobb része még a Nap eltt látszik, egy napkorongból kidomborodó fénycsík jelenik meg, amely valóban légköri fénytörés, és a régi, gyenge optikákkal is feltűnik. Ezt a jelenséget azonban a svéd Torben Bergmann (1737-1785) vette észre 1761-ben! Valójában Bergmann a Vénusz--atmoszféra első észlelője. Azonban az ő megfigyelése sem keltett feltűnést a kortársak körében. De ha a Vénusz-átvonulások múltjáról beszéünk, meg kell emlékeznünk a svéd természettudósról, aki a maga korában nem keltett feltűnést, az utókor pedig elfeledte! BQ.
acz71
Hozzászólások: 257
Csatlakozott: 2009.09.19. 15:04

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: acz71 » 2012.12.11. 19:20

Sziasztok!

Elhunyt az angolok "Kulinja"... Tetteire, szakmai munkásságára büszkék lehetünk:

http://index.hu/tudomany/2012/12/09/elh ... sillagasz/
http://www.bbc.co.uk/news/uk-20657939

Jó észlelést!
astrohist
Hozzászólások: 3228
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2014.01.27. 23:45

GYURKA BÁCSI

Alakját, személyét, munkásságát lassan a legendák köde takarja. Vannak még jó néhányan akik személyesen találkoztak, beszélgettek vele, de egyre kevesebben azok, akik hosszabb időn át, rendszeresen és napi kapcsolatban együttműködhettek DR. KULIN GYÖRGGYEL. Egyik-másik visszaemlékezés alapján képe egyre jobban úgy alakul, mint aki az Uránia műhelyében csiszolóportól szürke és polírruzstól piros foltokkal tarkított munkaköpenyében csiszolja, fényezi a távcső-tükröket, vagy jóságos "Mikulásként" optikákat osztogat a kezdő amatőröknek...
Kulin György valójában több is volt, más is volt. Amikor 1948 nyarán először találkoztam vele személyesen - hírét-nevét, néhány írását már korábban, kiskamaszként megismerhettem - egy negyvenes éveiben járó, derűs, nagyon bizakodó és nagyon tevékeny férfival találkozhattam. Az általa alapított, és szűkebb baráti körével együtt szervezett Magyar Csillagászati Egyesület felvirágzóban volt, a gellérthegyi Uránia Bemutató Csillagvizsgáló nagy látogatottságnak örvendett, egyúttal otthona lett a budapesti (és alkalmanként a Fővárosba látogató vidéki) amatőr-csillagászoknak, csillagászat kedvelőknek. Úgy látszott, Kulin György - bizalmasabb barátai számára Gyurka bácsi - megvalósíthatta életének álmát, célkitűzését, a csillagászat széleskörű népszerűsítését. Ezt a bizakodó hangulatot alig néhány hónappal később derékba törte az önkényuralmi rendszer, erőszakkal beolvasztva az egyesületet egy nagyobb "masszába". De azt az eszmét, amit Kulin György képviselt, már nem lehetett megsemmisíteni.
Ismerősei, barátai sem gondoltak arra, hogy Kulin György az országos amatőr mozgalom érdekében egy sikeresen induló tudományos pályafutásról mondott le. Nem "készült" csillagásznak, állás nélküli fizika-matematika szakos tanárként a véletlen munkalehetőség juttatta a Budapest-svábhegyi Asztrofizikai Obszervatóriumba, ahol hamarosan kiváló észlelő és számoló-csillagásszá képezte magát. Kisbolygó és üstökös pozíció méréseivel, majd pályaszámításával külföldön is megismerték nevét.
De itt találkozott a laikusok, tudomány-kedvelők és amatőrök igényeivel is (az 1930-as, 40-es években a svábhegyi csillagvizsgáló holdtölte idején nyitva állt az érdeklődők előtt). Ekkor fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy minden érdeklősöknek, de elsősorban az iskolás diákoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy legalább életében egyszer távcsövön át láthassa az égitesteket. Ez a felismerés indította a hiressé vált "A távcső világa" megírására, az első amatőr-szervezet, majd már a háború után az első Csillagászati Egyesület és az ország első Bemutató Csillagvizsgálójának megszervezésére.
De ekkor válaszút elé került: a tudományos kutatásnak vagy a tudomány népszerűsítésének (az amatőr csillagász mozgalomnak) szentelje-e életét. Kulin György az utóbbit választotta. erre predesztinálta tehetsége, képessége, eltökéltsége. És tragikus fordulatok, személyes áldozatok árán sikerre vitte az elgondolásait. Ma úgy látom, hogy volt benne valami a reformáció kora hitújítóinak elszántságából: minden körülmények között terjeszteni az igét. Kulin György rendkívül világosan, közérthetően, mindenkor a hallgatóság felkészültsége szerint tartotta előadásait. Szuggesztív egyéniségével (és modorával) sok támogatót nyert az amatőr mozgalom számára.
Az a gondolat, hogy az égbolt kedvelőinek saját távcsöve legyen, és minden kisiskolás legalább egyszer távcsőbe nézhessen, arra késztette, hogy ne csak leírja, de a budapesti Uránia egyre jobban kibővített műhelyében maga is nekiálljon a távcső tükrök sorozatos gyártásának. Sajnos ez a munkája - amelyet másokra is bízhatott volna - gyakran elvonta az ismeretterjesztő, oktató és szervező tevékenységtől. Pedig az utóbbira is nagy szükség volt. Szerencsének mondhatjuk hogy éppen varázslatos egyéniségével sikerült az országban több jó képességű, tevékeny munkatársat találni, akik a maguk körében tovább építették a mozgalmat. (Ne feledjük el a szolnoki Dankó Sándor és Tokody Lajos, a miskolci Szabó Gyula, a bajai Ill Márton, vagy a Szombathely-kőszegi Vértes László érdemeit.)
Pedig az idejét, energiáját egyre jobban lekötő optikus-tevékenység mellett állandóan figyelt a tudomány fejlődésére is. Beszélgetések során, vagy a Föld és Ég c. - sajnálatosan megszűnt - folyóirat szerkesztői ülésein sokszor vetett fel témákat, cikk-ötleteket, amelyekből érezhető volt a tájékozottsága. De mindjobban lekötötte az, hogy távcsövekkel megnyissa az eget az ország minden érdeklődő embere előtt.
Sok gondot okozott számára - ha nem is beszélt róla -, hogy olyan utódot találjon, neveljen ki, aki az általa megkezdett munkát az ő elszántságával folytassa. Gyurka bácsi kitűnő előadó, nagy hatású szervező, jó tollú szerző, de rossz emberismerő volt. Őszinte bizalma megcsalta. De életének, fáradozásának jutalma, és a csalódások, megaláztatások elégtételéül megérhette, hogy egy uj nemzedék újjá teremti és életre kelti az általa alapított, és erőszakkal megszüntetett Magyar Csillagászati Egyesületet.
KULIN GYÖRGY MOST 109 ESZTENDEJE, 1905. JANUÁR 28-ÁN LÁTTA MEG A NAPVILÁGOT NAGYSZALONTÁN.
(A megemlékezésre Dénes Lajos tagtársunk hívott fel, akinek figyelmét ezúton is megköszönöm mindazok nevében,. akiknek Kulin György személye fontos és kedves.)
Avatar
SzZoli
Hozzászólások: 1544
Csatlakozott: 2009.09.07. 10:41

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: SzZoli » 2014.02.17. 16:15

Konkoly-Thege Miklós, élt:
Pest, 1842. január 20. – Budapest, 1916. február 17.
magyarán ma van a halálának évfordulója.
astrohist
Hozzászólások: 3228
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2014.02.17. 19:52

Re: KONKLY THEGE MIKLÓS:
Öröllük, hogy SzZolinak eszébe juott az évfordulója.
Konkoly Thege a magyarországi tudomány legszínesebb egyénisége. Lehetetlen róla röviden írni, annyi felé ágazok az alkotó készsége. Tulajdonképpen nem volt profi csillagász (bár csillagászatot is hallgatott Berlinben), de mégis a csillagászat szakemberévé vált. Kitűnően zenélt, több zenedarabot is szerzett, rajongott a festészetért - Kovliczky Pisat most bukkant egy festményére, amely a jelek szerint Konkoly műve -, a magyarországi amatőr fotográfia egyik úttörője, de a csillagászati fényképezésről is írt (német nyelven) kézikönyvet, amely akkoriban a világon a harmadik ilyen tárgyú terjedelmesebb kézikönyv volt. Ennek ellenére az észleléseinek 90 százalékát vizuálisan készítette. Valószínűleg azért, mert idős koráig páratlanul éles szeme, érzékeny színárnyalat látó képessége volt, színkép rajzai p csodálatosan pontosak. Passzionátus kocsi-hajtó volt, de idős korában már a motorbiciklikkel (!) foglalkozott. Jó céllövő és kardvívó. (Egy anekdota szerint első szerelmét egyszer egy madártollakból készített faliszőnyeggel ajándékozta meg; mire a hölgy felbontotta a kapcsolatot, mert olyan embernek nem lesz a felesége, aki kis madárkákat lődöz le.) Ügyes mechanikus, az általa tervezett műszerek egy nagy részét ő maga készítette a műhelyében. Folyami kis hajók tervezője, vizsgázott hajóskapitány és okleveles mozdonyvezető. A gőzmozdonyok katasztrófáiról - kazánrobbanás, műszaki hibák - írt könyve a magyarországi vasút történet mára sajnálatosan elfeledett alapműve. Nagyon erős szociális érzékkel rendelkezett, mint országgyűlési képviselő többször szólalt fel a vasúti és hajózási személyzet jobb megbecsülése érdekében. A szüleitől egyedüli gyermekükként rászállott 1560 holdas Észak-Komárom megyei birtokát 60. születésnapján a magyar államkincstárnak ajándékozta, hogy azt zöldség-gyümölcs termesztő kisbirtokosoknak osszák fel. No igen, és mindemellett kitűnő észlelőcsillagász, az asztrofizika egyik úttörője.
Budán született, 1842. január 20-án. Már 16 évesen a Kir. Magyar Tudományegyetem hallgatója, többek közt Jedlik Ányos tanítványa. Alighanem Jedliknek egy sikertelen kísérlete a színkép előállítására keltette fel a figyelmét a spektroszkópiára, később csillagászként főmunkaterülete a csillagászati színképelemzés lett. Szülei megyei vagy állami vezetőnek szánták, ezért azután Berlinben jogot tanult, emellett fizikát és kémiát is, de doktorátust soha sem szerzett. Majd fiatalon beutazta fél Európát, megismerte korának nevesebb csillagászait, a nagyobb obszervatóriumokat, de a híres műszergyártó műhelyeket is. Ekkor határozta el, hogy "kezdetben csak saját kíváncsiságának kielégítésére", majd később már rendszeres észlelő munkára, birtokán csillagvizsgálót rendez be. 1869-ben már nagyobb meteorológiai állomást, 1872-ben csillagvizsgálót rendezett be Ógyallán (amit 1920-38 közt Stara Ďala-nak, ma pedig Hurbanovonak neveznek.) Ezt az obszervatóriumot egyre nagyobb csillagvizsgálóvá fejlesztette, ahol saját költségén segédcsillagászokat és asszisztenseket is foglalkoztatott. Főmunkaterülete az égitestek spektroszkópiai vizsgálata, a Nap rendszeres megfigyelése (1873-tól!) Megindította (Schenzl Guidó meteorológussal) a magyarországi meteor észlelő hálózatot, amely előbb a radiánsok meghatározását, majd meteor magasságok mérését végezte. Neki sikerült először rendszeresen meteor színképeket észlelnie.Than Károly kémikussal tanulmányozta az izzított meteorotok színképét, hogy ezzel bizonyítsa az üstökösök meteoritikus szerkezetét. Kövesligethy Radó(legjelesebb munkatársa) irányításával elkészítette az égi egyenlítőtől a -20 fok deklinációig terjedő, 7,5 fényrendnél fényesebb csillagok színkép katalógusát. Konkolyt főleg a rendkívüli színképű csillagok (gamma Cassiopeiae, béta Lyrae, P Cygni) érdekelték. Üstökös színképei a maguk idején páratlanok voltak.
Konkoly és munkatársainak napfolt észlelései a 1914-ig jelentős helyet kaptak a nemzetközi napfolt észlelő hálózatban, egyes években a Zürichben gyújtott nemzetközi adatok fele-kétharmada Ógyalláról érkezett. Három jelentősebb könyvet írt német nyelven: a csillagászati műszerekről, a csillagászati fényképezésről és a csillagászati spektroszkópiáról. Az elsőt a Zeiss-művek mérnökei még a 20. sz. első felében is kézikönyvnek használták. Ógyallai észleléseiről saját költségén kiadott publikációiba is beszámolt.
Nagyon propagálta az almatőrcsillagász mozgalmat, több cikkben is felhívta a figyelmet, hogy már kis műszerekkel is milyen érdekes megfigyeléseket lehet tenni. A millennium évében megalapította (a világon az első) Meteorológiai és Csillagászati Múzeumot, amely 1923-ig állt fenn.Sok neves külföldi szakcsillagásszal állt baráti kapcsolatban. Hermann Vogel, a potdami Asztrofizikai Obszervatórium alapító-igazgatója, ha ellátogatott hozzá, esténként azt mondta neki: "Ige, igen, itt a nagy kupola kulcsa, csinálj ott, amit akarsz". Kezdeményezésére tartotta az akkor nemzetközi jellegű német Csillagászati Társulat 1898-ban Budapesten a közgyűlését. Itthon Schenzl Guidóval, Than Károly és Wartha Vince vegyészekkel, Lóczy Lajos geográfussal volt jó kapcsolata, viszont az Eötvös Loránddal való barátsága sajnos csak alaptalan legenda. (Eötvös inkább gáncsolta!) 1890-ben az Akadémia kinevezte az Országos meteorológiai és Földmágnességi intézet igazgatójává. Sikerült 21 év alatt a munkatársak számát megtízszereznie, felépíttette az Intézet ma is meglevő budai székházát, és Ógyallán, az általa ajándékozott telken 1900-ban felépült az ország meteorológiai és földmágnességi-földrengési főobszervatóriuma. (Ma Szlovákia geofizikai főobszervatóriuma.) 1895-től tíz évig országgyűlési képviselő, ekkor sikerült elérnie, hogy a magyar állam ajándékként átvegye az ógyallai csillagvizsgálót, amelynek jogutóda ma a Budapest-svábhegyi csillagvizsgáló. (Ógyallán ma a Szlovák Központi Csillagvizsgáló működik, a teljesen újra épített régi épületben és a mellette levő modern iroda-planetárium épületben.) Ezen kívül Ógyalla-Hurbanovóban áll Konkoly Thege szobra, a geofizikai intézet falán az emléktáblája.)
Árnyoldaráról is egy pár szót: a nagyon tevékeny asztrofizikai irányzata évtizedekre háttérbe szorította nálunk az égimechanikai munkát. Konkoly egyszerre volt európai világpolgár és feudális "nagyúr". Munkatársait a végletekig védte - igazgatása alatt pl. minden beosztottja vasúti és hajózási szabadjegyet kapott -, de hirtelen haragjában még egyik vezető tisztviselőjét is nyilvánosan megütötte. Az ógyallai intézet Budapestre költöztetését mereven elutasította (csak ahhoz járult, hogy mint állami intézet, halála után telepítsék át), és e téren olyan éles hangú vitába került Kövesligethy Radóval és Harkányi Bélával, hogy azok lemondtak az intézetben betöltött állásukról. De élete végéig támogatta Kövesligethy és Harkányi tudományos munkáját. Amikor a csillagvizsgálóját a budapesti Műegyetemnek akarta ajándékozni, azon múlt ez, hogy nem lehetett egyetemi tanár, mert nem volt csillagász-fizikus diplomája. Viszont a Philadelphia Egyetem díszdoktorrá avatta.
Az MTA örökös tagja, számos tudományos egyesületnek tagja. 1917. február 17-én hunyt el, temetésén - kriptája Ógyallán - az általa oly sokszor pártfogolt MÁV alkalmazottak kezdeményezésére - a Komárom-Érsekújvári vonalon háromszor robogott végig sípolva az ekkori legmodernebb mozdony.
És végül, hadd dicsekedjek el: Konkoly Thege Miklósnak, ha távolról is rokona vagyok, így hát Ógyallán járva a csillagvizsgálóban kicsit mindig "otthon érzem magam". Konkoly életrajzát egy 30 oldalas füzetben megírtam, és szeretném, ha kibővítve újra megjelenne (legalább halála 100. évfordulóján). - BQ.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára astrohist 2014.02.17. 23:50-kor.
Avatar
Gábor1967
Hozzászólások: 909
Csatlakozott: 2010.05.31. 08:59

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: Gábor1967 » 2014.02.17. 20:04

astrohist írta:Re: KONKLY THEGE MIKLÓS:
És végül, hadd dicsekedjek el: Konkoly ÍThege Miklósnak, ha távolról is rokona vagyok, így hát Ógyallán járva a csillagvizsgálóban kicsit mindig "otthon érzem magam". Konkoly életrajzát eg 30 oldalas füzetben megírtam, és szeretném, ha kibővítve újra megjelenne (legalább halála 100. évfordulóján). - BQ.


Lajos bácsi!

Ez a mű amit megemlítesz, ha jól tudom 1992-ben jelent meg, ha nem tévedek.
"A kitakarásmentes távcső lényege, hogy ne takard ki az összetartó fénysugár közepét, mert ez a távcsöved lelke" - A. S. Leonard
astrohist
Hozzászólások: 3228
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Csillagász múlt, múlt csillagászai

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2014.02.17. 20:12

Lajos bácsi!

Ez a mű amit megemlítesz, ha jól tudom 1992-ben jelent meg, ha nem tévedek.

Igen az MCSE adta ki, Konkoly Thege Miklós emlékezet címen. Egy újabb kiadás legalább is 15-20 oldallal, és több képpel bővülne, de nincsen rá kiadó. - Lajos
Válasz küldése

Vissza: “Csillagászattörténet”