Sztorik és legendák

Kirami
Hozzászólások: 227
Csatlakozott: 2009.09.07. 15:09

Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Kirami » 2010.04.21. 11:32

Sziasztok!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon csípem a történelem csillagászaival kapcsolatos legendákat, érdekes történeteket. Ilyen pl a Viccek topicban már emlegetett Bhor féle vizsgázás.

Szerző: Kovács Gergő (Sirius) » 2010. április 19., hétfő 9:44
Kicsit off, de jó:

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen egyik fizika vizsgáján történt. A kérdés így hangzott: "Írja le, hogy egy barométer segítségével miként
mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"

Az egyik hallgató a következőt válaszolta: "Fogsz egy hosszú zsinórt,
rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről
lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának
összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."

Ez a magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a
diákot megbuktatta. Ám a diák nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza
abszolút helyes volt.

Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította,
hogy a válasz valóban helyes volt, de nem tükrözött semmiféle fizikai
ismeretet. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat
percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, birtokában van a kellő
fizikai alapismereteknek. A diák öt percig némán ült, ráncolta a homlokát,
gondolkodott. Mikor a vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az
idő, a diák azt válaszolta, annyi megoldás jutott eszébe, hogy nem is tudja,
melyiket válassza. Végül aztán belekezdett:

"Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a
felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Megmérjük, mennyi idő alatt ér
földet, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet'
képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer
szempontjából.

A másik lehetőség akkor jöhet szóba, ha süt a Nap. Megmérjük a barométer magasságát, és az árnyékát is. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is. De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a 'T = 2 pi * négyzetgyök (1/g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét. Ha esetleg a felhőkarcolón van tűzlétra, akkor megmérhetjük, hogy a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.

De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a
légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás
különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar
légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

De mivel itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb megoldás a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alácsapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: 'Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert'."

A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és
a mai napig ő az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.


Mivel a történet sok egyéb hozzászólást váltott ki, és arra készülök, hogy gyűjtöm ezeket, nyitottam ezt a topicot! Kérlek titeket, ha ismertek hasonló sztorit, írjátok le!
Sirius
Hozzászólások: 482
Csatlakozott: 2009.09.14. 19:59

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Sirius » 2010.04.21. 11:58

Közben rábukkantam egy egész érdekesre:
Égi hajsza
-Egy isten háta mögötti, bolíviai indián településen sok ezer éves hagyomány, hogy a falusiak évente egyszer több napig tartó táncos mulatságot rendeznek. Miért? Elfelejtették, mondták George Michanowsky régésznek. Az amerikai űrprogram csillagászai azonban arra gyanakszanak, hogy ezek az ünnepségek egy tíz-húszezer évvel ezelőtt bekövetkezett űrbéli kataklizmával lehetnek összefüggésben.
Az indiánok úgy sejtik, egy csillag heves lefolyású pusztulására emlékeznek ilyenképpen, egy szuper-hidrogénbomba erősségű, hónapokig látszó robbanásra, amely olyan fénnyel világított az égen, akár a Hold. John Brandt, a NASA egyik csillagásza, aki közreműködött a kutatómunkában, megjegyezte: Ha így van-amit érdemlegesen nem cáfol senki sem-, akkor ez volt a Földünkhöz legközelebb eső kozmikus robbanás, amit sikerült beazonosítanunk.
A csillagászok akkor kezdték meg a kutatást, amikor rábukkantak egy hatalmas gázfelhőre, az ún. Gum-ködre, amely egy másodpercenként több fényimpulzust kibocsátó, világítótorony módjára fel-felvillanó rejtélyes pulzárt vesz körül. A Vela (Vitorla) nevű csillagképben, a déli égbolton akadtak rá, nagy valószínűséggel egy felrobbant csillag maradványa lehet, amelynek a gázburka ledobódott, a visszamradó rész pedig elképzelhetetlenül sűrű és apró összeomlott csillaggá, azaz pulzárrá változott.
A Vela csillagképben történt kozmikus katasztrófa sokkal közelebbi és sokkal látványosabb lehetett annál a négy másiknál, amelyeket a történelmi feljegyzések említenek, mondják a csillagászok. Nyomát azonban mindaddig nem lelték, amíg a csillagászok régészek segítségét nem kérték, hogy teremtsenek elő bármilyen ősi, primitív utalást az egykori csillagrobbanással kapcsolatban. Felhívásuk felfrissítette Michanowsky emlékezetét, aki majd húsz évvel azelőtt vetette először papírra az említett titokzatos indián rítust. Michanowsky ráébredt, összefüggés lehet a pulzár és egy hajdan értelmetlennek tűnő, ősi sziklafaragvány között.
A dombormű négy kisebb kört ábrázolt, amik megfeleltek egy nagyjából kereszt alakzatban elhelyezkedő csillagcsoportnak, valamint egy nagyobb kört, ami elhelyezkedéséből ítélve a Kanopusz nevű fényes csillag lehetett. Volt egy még nagyobb kör is a közelükben a rejtélyes Gum-köd és annak pulzárja tőszomszédságában, ott, ahol napjainkban már égitest nem látható. Netán ez lenne az a bizonyos ősi, primitív utalás az erőteljes fénnyel felrobbanó csillagra? Ez a nem különösebben figyelemreméltó pontja az égboltnak ma is különös jelentőséggel bír az indiánok számára, akik a Pokol Kapujának hívják. Egy másik legenda szerint egyik szent jelképüket, az Égi Struccmadarat vad kutyák üldözték fenn az égbolton, s ezen a helyen végeztek vele. Michanowsky abban reménykedik, hogy a kőfaragás radiokarbonos kormeghatározása néhány száz évnyi pontossággal egyezni fog minden idők legközelebbi csillagrobbanásával.

Daily Mirror, 1973. október 27.
Pape
Hozzászólások: 450
Csatlakozott: 2009.09.07. 18:05

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Pape » 2010.04.21. 13:38

Tényleg érdekes. Jó hogy benyomtad.
90/900 refraktor
KVI
Hozzászólások: 194
Csatlakozott: 2009.09.14. 20:45

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: KVI » 2010.04.21. 13:42

Kicsit utánanéztem, mit tudunk erről a szupernóváról. A Hubble mérés szerint a pulzár távolsága 294 parszek. Ilyen távolságból egy Ia típusú szupernóva -12 mg körülinek látszanék, de egy II típusú is minium -10-esnek.
A pulzár lassulásából a korára 11400 évek becsültek (de ez általában kevesebbet mutat a ténylegesnél), míg a lökéshullámfront terjedéséből 13-16 ezer év közti kor adódik.
Érdekes adalék még, hogy feltételezhető, hogy ugyan ezt a kitőrést írja le a sumér Ea istenség története is, de erről bővebb információt nem találtam.

Nanu

Kvi
astrohist
Hozzászólások: 3225
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2010.04.21. 17:09

Egy nagyon speciális tőzgömb észlelés.
1954 októberében egy nagyon fényes tűzgömb száguldott át Dél-Európa felett. Nálunk is látható volt, olyan 8-12 fok magasan, a látóhatárral közel párhuzamosan haladt. Éppen napkelte volt, de a már erős nappali fény mellett is rendkívül ragyogónak látszott. Jöttek is a sajtó felhívásra a beszámolók, a budapesti Urániába vagy 1600 közlés érkezett. A legtöbb persze csak a jelenség színét, a megfigyelő benyomásait írta le, de akad néhány, amelyből közelítő távolság adatot is lehetett számolni. Az egyik megfigyelő pl. azt írta, hogy a szoba közepén állva látta, hogy a tűzgömb éppen az ablak keresztle magasságában tűnt fel. Kimentem a lakására, egy kis szögmérőből összefabrikált kvadránssal, lemértük, milyen szög alatt láthatta a jelenséget.
Az egyik vidéki észlelő pedig ezt írta: "Éppen a kert végében levö budin ültem, amikor a bódé ajtajába vágott kis lyukon át megláttam a fényes jelenséget". - No, ez is jó lesz szögmérésre, csapott rá Kulin Gyurka bácsi. Elment a levél írójához, kiballagtak a kert végébe. Rákuporodott az ülőkére - hanem ez még sem jó, állapította meg. Jóval magasabb termetű volt, mint a megfigyelő. A rálátás szöge a lyukra, nem egyezhetett.
- Hát bátyám, Maga üljön oda - és megmagyarázta mit kell mérni. - Üljön oda, ahiogyan akkor volt, és ezzel a kis szögmérővel célozza meg a lyukat az ajtón.
A bácsika szabódott, szégyenlősen tiltakozott, de végül kötélnek állt. Csak a bódából szólt vissza:
- A gatyámat is letóljam?
(BQ)
PIR
Hozzászólások: 43
Csatlakozott: 2009.10.05. 22:17

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: PIR » 2010.04.21. 18:14

abban reménykedik, hogy a kőfaragás radiokarbonos kormeghatározása néhány száz évnyi pontossággal egyezni fog minden idők legközelebbi csillagrobbanásával.



Azt én nagyon megnézném, amikor egy kőfaragást radiokarbonnal vizsgálnak...
Kirami
Hozzászólások: 227
Csatlakozott: 2009.09.07. 15:09

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Kirami » 2010.04.22. 13:51

A gatyámat is letóljam?


XD!
Pape
Hozzászólások: 450
Csatlakozott: 2009.09.07. 18:05

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Pape » 2010.04.22. 17:27

astrohist írta:- A gatyámat is letóljam?
(BQ)


:lol:
Ez nagyon jó!


KVI írta:A pulzár lassulásából a korára 11400 évek becsültek (de ez általában kevesebbet mutat a ténylegesnél), míg a lökéshullámfront terjedéséből 13-16 ezer év közti kor adódik.
Érdekes adalék még, hogy feltételezhető, hogy ugyan ezt a kitőrést írja le a sumér Ea istenség története is, de erről bővebb információt nem találtam.
Kvi


Ez érdekes lehet.
A kedvenc könyvem szerint a Vela-szupernóva maradvány a gamma és lambda Vel között van. Utánanéztem és 15 ezer évvel ezelőtt ez a terület még a 20. szélességről sem volt látható, annyira közel volt a déli pólushoz. 11 ezer évvel ezelőtt viszont már a 30.-ról is látni lehetett. A sumérokról azt olvastam hogy Kr.e. 4.évezredben települtek be Mezopotámiába (ÉSZ 30-35°) de alapvetően ismeretlen eredetűek. Érdekes...Talán itt is besegíthetne a csillagászat a törinek, mint ahogy a piramisoknál történt.
90/900 refraktor
astrohist
Hozzászólások: 3225
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2010.04.22. 23:15

A Vela-pulsart (PSR B0833-45) 1967-ben fedezték fel, megállapították, hogy a második legfényesebb pulzár. George Michanowsky 1975-ben értelmezett néhány sumer agyagtáblát, amelyekben egy mul Nun-ki nevű nagyon fényes csillagról van szó. Az elnevezés megfelel a "Déli Tenger" - a Perzsa-öböl - istene nevének. (A "mul" önmagában csillagot jelent, pl. a Fiastyúk mul-Mul, vagyis Sok csillag.) A Déli Tenger istene EA tulajdonképpen akkád név (vagyis nem sumer!), a sumer megfelelője Enki. Jóságos isten, a "bölcsességek", többek közt a csillagászat, a mesterségek és a művészetek patrónusa, a földpusztító vízözönből egy embert megmentett. (Ez ment át az Ószövetségbe, a vízözön és Noé mondájába!) EA ezért lehet kapcsolatban egy váratlanul, a déli égen fellángoló csillaggal! (Michanowsky értekezését a Scientific American 1976. juliusi száma közli, a 66. oldalán.)
Viszont az akkádok később özönlötték el a sumer városokat! Persze lehet az is, hogy a "protosumerek" valóban láttak egy szupernovát, ennek az emléke élt tovább, és azt örökölték az akkádok, tőlük a babiloniaiak. A PSE B0833-45 korát igen nagy bizonytalansággal adják meg, kb. 8000-11 000 évvel ezelőttre Optikai változását 1976-ban, gamma sugárzását a Chandra-műhold mutatta ki. Távolságát korábban 1600 fényévre, most 1000 fé.-re teszik (+160 és -260 fé lehetséges hibával). A "szikla véset" nagyon kétséges, mert Metopotámiában nincsen szikla! Viszont ha akkád erdete van, lehet szikla-vésés, mert azok a keleti hegyekből ereszkedtek le a síkra. A csillagászok azért berzenkednek a feltevés ellen, mert elég nagy hézag van a legősibb sumer adat és a legfiatalabb szupernova-kor közt. Van még mit tuisztázni, érdekes a hír. BQ
Kirami
Hozzászólások: 227
Csatlakozott: 2009.09.07. 15:09

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Kirami » 2010.04.23. 09:41

Talán itt is besegíthetne a csillagászat a törinek, mint ahogy a piramisoknál történt.

Azt végülis elfogadták? Mert akkor az azt jelentené, hogy a gízai nagy piramisok, tényleg 11500 évesek. Csúúúúcs!
Válasz küldése

Vissza: “Csillagászattörténet”