gyuri17 írta: ↑2019.09.14. 13:12
Köszi a megértő reagálásokat!
A leírásból, amit válaszként adtatok, teljesen átgondolt dolgok és nem is lehet belekötni. Viszont egy kérdés most helyre kellene tennem a leírtak tükrében. Mert ezek alapján téves lehet az eddigi elkébzelésem. Példa a következő: van egy APO L10-el és van egy Newton rendszerre nézve, L20-al. Szóval én azt gondolnám ,hogy akkor a Newton-számadattal bizonyítva-jobb lehet. De akkor ez most téves?-vagy van itt még valami más is, ami miatt ezt nem ilyen szárazon kell venni.
Hát, itt valóban nagy kavarodás látszik "odabent"...
Bocsi, ez most megint nem okuláros téma, de fontos lehet ahhoz is.
A mérésre használt monokromatikus fény (általában a zöld-zöldessárga szín tartományába eső diszkrét frekvencia, mivel az emberi szem abban a tartományban a legérzékenyebb) hullámhosszának (jele: λ -> lambda) törtrészében adták meg régebben egy optikai felület ideálistól való maximális eltérésének a mértékét. Ebbe semmi más tényező nem játszik bele: se a segédtükör felületének saját hibái, se annak diffrakciós hatása - minthogy a mérés során nincs is benne a sugárútban, tehát ez nem "rendszerre nézve" értendő.
Ugyanakkor ma már ezt kevésbé használják, mivel ugyanaz a pl. λ/4-es tükör lehet egészen becsületes, és meglehetősen gyatra képalkotású is (bizonyos korlátokon belül), mivel nagyon nem mindegy, hogy a λ/4-nek megfelelő maximálisan megengedett felület-eltérési amplitúdó hány helyen jelenik meg a tükör felületén. Elképzelhető hogy csak egy hibás zóna van, de máshol közel perfekt a felület, de az is lehet, hogy olyan a teljes felület, mint a somogyi dombság, bár a λ/4-es értéket sehol sem haladja meg a hiba. Nyilván a két tükör leképezési minősége "nem teljesen" lesz identikus, pedig a két tükör minőségi mérőszáma csontra megegyezik (a mérési hibahatáron belül).
Szokták a fenti hullámfront-hibát a teljes távcsőre is mérni, belemérve a segédtükör által hozzátett, vagy éppen levonódó hibákat is (kvázi "rendszer-mérés"), de ez nem szerencsés, mert ha csak egy hangyatüsszentésnyit is elállítódik bármelyik optikai elem, már durván változik az interferenciakép, és ezzel együtt természetesen az eredmény is... Ezért - legalábbis a magam részéről - azt az elvet vallom, hogy minden optikai elem önmagában legyen minél jobb, és akkor nem tudják nagyon egymást sem elrontani (igaz, javítani se, de az egyébként is csak a lottózós amatőrök mentsvára...
)
Ráadásul - tudomásom szerint - a λ értéke - mint paraméter - csak az optikai felület(ek) minőségéről (akár lencse, akár tükör esetén) szolgáltat számszerű információt, ugyanakkor egy fényútba dugott csavarhúzó vagy kombinált fogó hatását csak indirekt módon mutatja.
A fenti okok miatt manapság sokkal inkább a Strehl-arányt használják egy-egy optikai elem korrekt jellemzésére, bár ez sem minden szempontból a legmegbízhatóbb mérőszám (de olyan, mint a demokrácia: messze nem működik tökéletesen, de jelenleg nincs jobb nála...). Ez - nagyon röviden - azt mondja meg, hogy a műszerbe belépett fény mennyiségének mekkora hányada érkezik ténylegesen be az Airy-korongba (az elméleti maximálisból, ami - emlékeim szerint - 84% körül van, a többi a diffrakciós gyűrűkbe megy, még egy elméletileg tökéletes optika esetén is!!!), és mennyi megy mellé (bármi okból és bárhová, azaz szétkenődik a fókuszsíkon; s ez az, ami rontja a kontrasztot!!!).
A fenti értelmezési pontosítások után "rendszerre nézve" bár lehet, de értelmetlen hullámhossz törtrészben megadni az optikai minőséget (szerintem), mert a gyakorlatban soha sem lesz igaz, amit akár csak tíz perccel korábban a laborban mértél. Azt meg egész egyszerűen nem hiszem el (merthogy fizikailag kizárt...), hogy egy-egy, önmagában "egyformán jó" Strehl-arányú APO objektív-lencsével és Newton főtükörrel készített távcsövek (mint rendszer) közül a Newton mutatna jobb Strehl-t "rendszerben" mérve, hiszen az APO-t a csőben is tulajdonképpen ugyanolyan csupaszon méred, mint a mérőpadon csak a lencsét, de a tükör elé meg beszereled a fél műhelyt, és azzal együtt méred.
Sőt, egy "csupaszon" 99,9999999°-os Strehl-t mutató tükör képe (kontrasztja) is "rendszerben" vizsgálva drasztikusan leromlik, de erről természetesen nem a tükör tehet, hanem az elé beszerelt vasdarabok!
Ezért szoktam rágni a gittet, hogy a Newton a "szegény" mélyég észlelők műszere, mert abból lehet a legolcsóbban a legnagyobbat megkapni, ami pedig alapvető, hogy lássunk is valamit vizuálisan a halvány objektumok közül az égen. Akkora méretben (>30cm) pedig már a seeing úgyis összemos mindent, szinte mindegy is, hogy mekkora a segédtükör, és milyen pipec a tükör (persze azért 85%-nál ne legyen rosszabb így se...).
(U.i.: a kötözködések megelőzése kedvéért pontosítom: VIZUÁLIS használatról írtam fentebb. Fotózás esetén már kissé árnyaltabb a kép, bár ott sem a fentiek fordítottja az igaz...)
MDA