Re: Erre forog - merre forog?
Elküldve: 2009.09.20. 11:45
Attila, az a kérdés, hogy a bolygók impulzusnyomatéka (nem a Nap körüli keringésükből, hanem a saját tengelyforgásukból származó impulzusnyomatéka, a saját rendszerükben számolva) mely korból származik. A protoplanetáris korból (akkréciós korong, súrlódásos korszak, magnetohidrodinaka, stb...) vagy az ütközéses korból. Abban maximálisan egyetértünk, hogy a kis térelemek, csomósodva körpályán mozogtak. (e=0)
A továbbiak csak ötletelések. Végigszámolni nem tudom, de szerintem nem is nagyon lehet a nagy bizonytalanság okán. A már ismert egyenletek, diffegyenletek alkalmazása még csak hagyján, de a kezdeti feltételekről, a figyelembe nem vett hatásokról véleményem szerint nincs aki bizonyossággal tudna nyilatkozni.
Csomósodott a „rántás”, és kezdett hatni a gravitáció közöttük. Lettek "kiskirályok" a saját környezetükben. Viszonylag nagy átmérőjű csomók keletkezhettek, amiken belül már a súrlódás, összetartás nagyobb volt, mint a többi hasonló csomó által keltett gravitációs hatás. Bizonnyal már ezeknek a kezdeményeknek is volt nem nulla impulzusnyomatékuk, ami megmaradt, és így az összehúzódás következtében csak nőtt a forgási sebesség.
Beköszöntött az ütközéses korszak, a Kepler éra. (Első pillantásra ebben láttam a megoldás halvány lehetőségét.) A centrum körül kering körpályán két csomó, B és b. B körpályájának sugara R, b pályájának félnagytengelye a, a pálya exctentricitása e. (Kezdetben ugye e=0.) B tömege legyen jóval nagyobb b tömegénél. Végülis B „kiskirály”. A pillanatnyi keringési sebességüket jelöljük V-vel és v-vel. Az egész hókusz-pókusszal csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ha b mindig közelebb van a centrumhoz, mint B, abból nem következik minden pillanatnyi sebességére, hogy v>V, sőt a legizgalmasabb helyeken – a találkozási pontoknál, b pályájának apocentrumában – a sebessége kisebb, mint V. Hiszen ha elérné V-ét, akkor ő is körpályán mozogna, nem indulna visszafele a centrumhoz. (Ha jól számoltam, elegendő, hogy 1>e>(R-a)/(R+a). ) Ha „jól” ütköznek – tehát B a centrum felöli oldalába kapja b-ét, úgy éri utol – máris közelebb jutott az impulzusnyomatéka a jelenlegi érdekes helyzethez. Mivel b belül van B-hez képest, így nagyobb a valószínűsége (sacc/kb), hogy „jól” ütközzenek, semmint hogy „rosszul” ütközzenek.
Teljesen analóg a helyzet a B által kívülről összeszedett b-ékkel. Csak ottan azt kell látni, hogy b sebessége pericentrumban nagyobb is lehet V-nél, holott külső pályán kering a csomó. (Biztosan nagyobb, hiszen akkor nem kezdene el távolodni a centrumtól.) Ebben az esetben a „jó” ütközés térfele, ahol b utoléri B-ét a bolygónk centrumtól távolabbi fele. A „jó” ütközések valószínűség itt is sacc/kb nagyobb a rossz ütközéseknél. (Itt most csak az kell, hogy (a-R)/(a+R)<e<1.)
Titius-Bode: elfogadom, hogy nincs tudományos megalapozottsága, nem is ezt állította az egyik szakkörön Ponori Thewrewk Aurél sztorizás közben, csak említette, hogy a Jupiter Galilei holdjai is hasonlóképpen. Szóval én is szakkörön. Lássuk csak:
Itt lenne egy meggyőző grafikon, a Ctrl-V nem hozta át. Csak a számokkal:
Bolyg. Galilei holdak
0,4 0,42
0,7 0,67
1,0 1,07
1,6 1,88
A kék vonal a számokkal generált bolygótávolságok, a piros vonal a Galilei holdak távolsága a Jupitertől millió kilométerben. Nem hiszem, hogy a piramisokat az Orion öv képére építették és egyéb marsi alakzatok mily csodásan üzennek napjaink emberének, de a két grafikon mutat közös vonásokat, az biztos. Lehet, a rendszerek keletkezési módjára utal. A békacombok sem tudományos megalapozottsággal rángatództak a párkányon.
Jó hosszú lettem, bocsesz. Mivel a magnetohidrodinamikailag befagyasztott anyaghoz nem értek, a mágneses erővonalakra sem tudok csomót kötni - a fenti okfejtés jutott az eszembe a kérdés kapcsán. Szóval ami belül van, nem biztos, hogy gyorsabb is mindig.
Üdv: Szolcs
A továbbiak csak ötletelések. Végigszámolni nem tudom, de szerintem nem is nagyon lehet a nagy bizonytalanság okán. A már ismert egyenletek, diffegyenletek alkalmazása még csak hagyján, de a kezdeti feltételekről, a figyelembe nem vett hatásokról véleményem szerint nincs aki bizonyossággal tudna nyilatkozni.
Csomósodott a „rántás”, és kezdett hatni a gravitáció közöttük. Lettek "kiskirályok" a saját környezetükben. Viszonylag nagy átmérőjű csomók keletkezhettek, amiken belül már a súrlódás, összetartás nagyobb volt, mint a többi hasonló csomó által keltett gravitációs hatás. Bizonnyal már ezeknek a kezdeményeknek is volt nem nulla impulzusnyomatékuk, ami megmaradt, és így az összehúzódás következtében csak nőtt a forgási sebesség.
Beköszöntött az ütközéses korszak, a Kepler éra. (Első pillantásra ebben láttam a megoldás halvány lehetőségét.) A centrum körül kering körpályán két csomó, B és b. B körpályájának sugara R, b pályájának félnagytengelye a, a pálya exctentricitása e. (Kezdetben ugye e=0.) B tömege legyen jóval nagyobb b tömegénél. Végülis B „kiskirály”. A pillanatnyi keringési sebességüket jelöljük V-vel és v-vel. Az egész hókusz-pókusszal csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ha b mindig közelebb van a centrumhoz, mint B, abból nem következik minden pillanatnyi sebességére, hogy v>V, sőt a legizgalmasabb helyeken – a találkozási pontoknál, b pályájának apocentrumában – a sebessége kisebb, mint V. Hiszen ha elérné V-ét, akkor ő is körpályán mozogna, nem indulna visszafele a centrumhoz. (Ha jól számoltam, elegendő, hogy 1>e>(R-a)/(R+a). ) Ha „jól” ütköznek – tehát B a centrum felöli oldalába kapja b-ét, úgy éri utol – máris közelebb jutott az impulzusnyomatéka a jelenlegi érdekes helyzethez. Mivel b belül van B-hez képest, így nagyobb a valószínűsége (sacc/kb), hogy „jól” ütközzenek, semmint hogy „rosszul” ütközzenek.
Teljesen analóg a helyzet a B által kívülről összeszedett b-ékkel. Csak ottan azt kell látni, hogy b sebessége pericentrumban nagyobb is lehet V-nél, holott külső pályán kering a csomó. (Biztosan nagyobb, hiszen akkor nem kezdene el távolodni a centrumtól.) Ebben az esetben a „jó” ütközés térfele, ahol b utoléri B-ét a bolygónk centrumtól távolabbi fele. A „jó” ütközések valószínűség itt is sacc/kb nagyobb a rossz ütközéseknél. (Itt most csak az kell, hogy (a-R)/(a+R)<e<1.)
Titius-Bode: elfogadom, hogy nincs tudományos megalapozottsága, nem is ezt állította az egyik szakkörön Ponori Thewrewk Aurél sztorizás közben, csak említette, hogy a Jupiter Galilei holdjai is hasonlóképpen. Szóval én is szakkörön. Lássuk csak:
Itt lenne egy meggyőző grafikon, a Ctrl-V nem hozta át. Csak a számokkal:
Bolyg. Galilei holdak
0,4 0,42
0,7 0,67
1,0 1,07
1,6 1,88
A kék vonal a számokkal generált bolygótávolságok, a piros vonal a Galilei holdak távolsága a Jupitertől millió kilométerben. Nem hiszem, hogy a piramisokat az Orion öv képére építették és egyéb marsi alakzatok mily csodásan üzennek napjaink emberének, de a két grafikon mutat közös vonásokat, az biztos. Lehet, a rendszerek keletkezési módjára utal. A békacombok sem tudományos megalapozottsággal rángatództak a párkányon.
Jó hosszú lettem, bocsesz. Mivel a magnetohidrodinamikailag befagyasztott anyaghoz nem értek, a mágneses erővonalakra sem tudok csomót kötni - a fenti okfejtés jutott az eszembe a kérdés kapcsán. Szóval ami belül van, nem biztos, hogy gyorsabb is mindig.
Üdv: Szolcs