RR Lyrae

[tgabor]

Sziasztok!

Mostanában nagyon lefoglalnak az élet dolgai. Elég kevés időm marad a lényeges tevékenységre.
Közreadok egy GIF animációt. Ehhez hasonló fénygörbét kellene majd létrehozni a modellünkkel. Egy lengyel honlapon találtam. (http://ogle.astrouw.edu.pl/atlas/RR_Lyr.html) Ez nem az RR Lyrae, de ugyanaz a típus. Amennyire az egérkurzorral meg
HiL

Ugyanarról a lengyel oldalról, de nem ezt vadászod véletlenül?

Pseudo-RR Lyrae stars (Binary Evolution Pulsators)

Pulsating stars which are components of eclipsing binary systems are of particular interest, because they give us an opportunity to directly measure their masses and sizes. Unfortunately, to date no RR Lyrae star which is a member of an eclipsing binary system has been discovered, so masses of RR Lyrae stars are known only from models. In the OGLE databases we found a few candidates for RR Lyrae stars in eclipsing binary systems. The light curve of one of these objects - OGLE-BLG-RRLYR-02792 - is shown below. The left panel shows the original light curve folded with the pulsation period, the other two panels show the separated pulsational and eclipsing light curves.
OGLE-BLG-RRLYR-02792, R.A.=17:47:38.21 Dec=-35:31:07.1

OGLE-BLG-RRLYR-02792 was spectroscopically studied by Pietrzyński et al. (2012), who precisely determined the mass of the pulsating component. Surprisingly, it turned out that the mass of the pulsator is very small - only 0.26 of the Solar mass - completely at odds with the theoretical predictions for RR Lyrae stars. This object is probably the first representative of a new class of pulsating stars - Binary Evolution Pulsators - objects which mimic RR Lyrae stars, but have completely different internal structure and evolution history. The evolution of these stars is governed by the mass exchanges between two components of the binary system. It is estimated that about 0.2% of objects classified as RR Lyrae stars are actually Binary Evolution Pulsators.

Úgy tűnik, ha magával a névadóval nem is, de a kategória 0,2%-ánál érdemes próbálkoznod.

[HiL]

Szia Gábor!

Örülök a hozzászólásodnak. Ugyanazon a honlapon jártunk. Én úgy megörültem az animációnak, hogy nem is olvastam végig a cikket. Az általad idézett szöveg valószínűleg egy másik csillagra vonatkozik. Az (OGLE-BLG-RRLYR-02792, R.A.=17:47:38.21 Dec=-35:31:07.1) a leírás szerint egyszerre fedési és pulzáló változó. Pseudo-RRLyrae-nek mondják. Úgy tűnik, hogy az első - feltekert - fénygörbét két különálló görbére bontották. Nem értek hozzá. Nem tudok hozzászólni.
A feljebb található animáció egy másik csillag lehet. Ha az egérkurzort ráviszed, a fentiektől különböző feliratot láthatsz. (OGLE-BLG-RRLYR-09193, R.A.=17:58:21.32 Dec=-27:37:18.2) Úgy vélem, hogy az „R.A”. az óraszöget jelenti, a „Dec” pedig a deklinációt. Ebből gondolom, hogy valahol a „Hercules” környékén lehet. Szóljatok, ha tévedek! A cikkből csak az derül ki, hogy a Blazskó-ciklus hossza 155 pulzációs periódus. Az animációt ennek a feltekerésével hozták létre.
Erősítsetek meg! Az „RRLYR-09193” az azonosítója lenne? Hogyan lehetne észlelési adatokhoz jutni? Ha más nem is, de a pulzációs periódus hossza feltétlenül szükséges a modellezéséhez!
Üdv,

HiL

[hg]

(OGLE-BLG-RRLYR-09193, R.A.=17:58:21.32 Dec=-27:37:18.2) Úgy vélem, hogy az „R.A”. az óraszöget jelenti, a „Dec” pedig a deklinációt. Ebből gondolom, hogy valahol a „Hercules” környékén lehet. Szóljatok, ha tévedek!

R.A.: rektaszcenzió. A II. ekvatoriális koordináta-rendszer "hosszúsági" koordinátája.
Óraszög: az I. ekvatoriális koordináta-rendszer "hosszúsági" koordinátája (a meridiántól mért szögtávolság).
Az OGLE adatbázis keresője: https://ogledb.astrouw.edu.pl/~ogle/OCV ... _query.php
A két említett csillag adatai:
https://ogledb.astrouw.edu.pl/~ogle/OCV ... RLYR-02792
https://ogledb.astrouw.edu.pl/~ogle/OCV ... RLYR-09193
Mindegyik a Nyilas környékén (BLG = galactic bulge, vagyis galaktikus dudor).

[HiL]

Kedves hg!

Köszönöm a segítséget! A hivatkozott helyen megtaláltam az animáció csillagának fényváltozási periódusát. (P_1 = 0.52181455 d) Mi lehet a következő két adat? (dP_1 = 1.7E-7 d, T0_1 = 7000.14311 d) Az első 0,014688 másodperc. A „dP_1”-ben a „d” valamitől való eltérést jelöl? A második meg több, mint 19 év. (?)
Csillagászati távolságban vagyok a csillagászati észleléstől. Azt sem tudom, hogy mi fán terem a „meridián”. A magyar jelentése „délkör”, de azon túlmenően… Majd utánanézek. Nem szoktam elvarratlan szálat hagyni.
Az „RRLYR-09193” jelölés általánosan érvényes erre a csillagra? Rákereshetek máshol is, ha a becsült tömegét szeretném megtudni?
Még egyszer köszönöm.

HiL

[HiL]

Kedves Mindeki!

Régen jelentkeztem… Ennek számos oka van, de egyik sem köthető a modellépítéshez, ezért nem is kívánok erről beszélni.

Ennyi idő után, kellő távlatból tudom szemlélni az eddigieket. Látom a helyes irányt jelző cövekeket, de látok tévutat is.
Az ellipszispálya koordinátáinak közelítéses meghatározását helyesnek látom. Nem állítom, hogy minden részletére pontosan emlékszem, de szerintem újra ki tudom találni. Szükség esetén, a pontossága is növelhető. Mindegy, hogy kettő, vagy húsz Excel-táblával képezzük az adatokat.

Van már némi fogalmam az időegységre eső fényfluxusok magnitúdóra váltásáról is. Százszoros fényerő-növekedés öt magnitúdónak felel meg. Ha jól értem, száznak az ötödik gyöke a váltószám… de hogyan számoljam ki minden időegységre a magnitúdót jelentő valós számot? Itt biztosan a segítségetekre szorulok majd!

A lapályos diagramot kiegészítendő, a keringési rendszer másik tagjára is meghatároztam a pillanatnyi radiális sebességeket (A társcsillagot az elsővel azonos tömegűnek tekintettem), de az ábrázolásnak már nem láttam értelmét. A Blazskó-ciklus során, egy jellegzetesen eltorzuló kettős színusz görbét kellene kapnunk (lásd: animáció). A periasztron precesszióval tökéletesen megmagyarázható lenne a görbe torzulása, a fénygörbe maximumának mértéke, és időbeli eltolódása. A periasztron precesszió folyamatosan módosítja a radiális sebességet, ettől aszimmetrikus az RRab fénygörbéje. Még az is beleillik a képbe, hogy a c típusú RRLyrae-knél, azért szinuszosabb a fénygörbe, mert ott nincs ilyen precesszió.

Az a baj, hogy a görbék túl soványak. Túlságosan rövid a kifényesedések időtartama. Az RRLyrae fénygörbéjén a felfutási szakasz két-három óráig is eltart, a leszálló ágban pedig akár nyolc- kilenc óráig is. A mi ábránkon ez néhány másodperc. Ezen az sem változtat semmit, ha nem fluxusban, hanem magnitúdóban fejezük ki az ordináta értékeket.

Emlékezzetek arra, hogyan oldottam föl azt a zavaró körülményt, hogy a „c” + radiális sebességű fluxus akár több ciklussal előbb is, és később is megérkezhet az észlelőhöz. A csillagpáros keringési síkja látószögének módosításával gondoltam elérni, hogy tetszőleges távolságból (Akár egy másik galaxisból is!) ugyanazt a képet mutassa a kettőscsillag. Ez vakvágány. Meg kell próbálni több ciklus különböző sebességű fluxusaiból összerakni a fénygörbét. Egyáltalán nem látom, hogy mi fog ebből kisülni, de az előbbinél biztosan reménykeltőbb ez a módszer.
Szóljatok hozzá!

Üdv:

HiL

[HiL]

Sziasztok!

Szükségem volt a modell elvi alapjának megszilárdítására, mert már én magam is elkezdtem kételkedni a megvalósíthatóságában. Tettem egy nagy kitérőt. A szememben az alap most már pontosan ugyanolyan szilárd, (vagy gyenge) mint a speciális relativitáselméleté, azaz egyik alapot sem cáfolja , vagy bizonyítja semmi. A forráshoz kötött fénysebességnél nincs se alap, se felépítmény. (Majd legközelebb nekikezdek!) A SpecRel viszont alap nélkül hozott létre egy hatalmas struktúrát, ami látni valóan, vagy látszólag megáll a lábán. Rengeteg bizonyító erejű kísérlet is megerősíti.
(A nő és a férfi kinyilváníthatja, bizonygathatja szerelmét, lehet odaadó, áldozatkész – az égész nem ér semmit, ha mással is hál!)
Wikipedia, Ikerparadoxon címszó:
„…egy ikerpár egyik tagja űrutazásra indul egy távoli csillaghoz egy közel fénysebességgel haladó űrhajóban, ugyanazon az egyenes útvonalon, ugyanazzal a sebességgel haladva oda-vissza, míg a másik a Földön marad. Ha eltekintünk a Föld forgásától és keringésétől, és az indulást és a fékezést illetve megfordulást pillanatszerűnek vesszük, akkor a földön maradt iker nyugalomban van, testvére pedig egyenesvonalú egyenletes mozgást végez a Földtől a távoli csillagig, majd vissza.”
Vajon miért kellett kikötni, hogy egyenes útvonalon haladjon az űrhajó? Miért kell az indulást és a fékezést illetve megfordulást pillanatszerűnek venni? Gondolkozzatok el, és mondjátok meg, hogy most akkor izotrop vagy anizotrop jelenség-e a fény? Eldöntendő kérdés! Is-is válasz nem lehet! A példát általánosíthatjátok a tömegre, a hosszúságra, bármely tényezőre, ami SpecRel-ben módosul.
Descartes nem tudta Isten létezését bizonyítani, de attól még létezik Isten! A SpecRel is lehet igaz. Senki sem foglalkozik már az alapjával. Egy szaktekintély régen azt mondta nekem, hogy előbb-utóbb kipusztulnak, akik nem hisznek benne.

Üdvözlet:

HiL

[HiL]

Sziasztok!

Már nem hiszem, hogy a fény „c”-től különböző sebességével haladó gólyócskák versenyével, összetorlódásával meg tudnám alkotni a modellt. Annyit azért megtartottam az eredeti elképzelésből, hogy az RRLyrae fénygörbéje egy fantomkép, aminek a létrejötte a fény természetével magyarázható. A fény „c”-től különböző sebességének frekvencia-eltolódásban kell megjelennie. Egyes fénysugarak ki is kerülhetnek a látható fény tartományából, de ez nem lehet az igazi oka a csillag magnitúdó-változásának. A hangtanban a lebegés jelenségét, a fénynél pedig a diszperziót (csoportsebességet) kell megértenem, és végiggondolnom. Ha jutok valamire, jelentkezem.
Üdvözlet:

HiL

[HiL]

Sziasztok!

Nincs sok értelme jelentkeznem. Nem is fogok, amíg a fénytanon át nem rágtam magam. Nagyon jól elvagyok egyedül, de hatékonyabb lennék, ha segítene valaki. Ha van ilyen, kérem, jelentkezzen magánlevelezésben. Nem kell fizikusnak lennie. Elég a józan ész. Az eddig felhalmozott tudás egy laikus számára is hozzáférhető. A leírtak felfogásán túl, főleg a miértekre keresem a választ. Lépten-nyomon miértek merülnek fel.

Üdvözlet,

HiL

[HiL]

Sziasztok!

Előrebocsátom, hogy szinte semmivel sem jutottam előbbre.
Apránként, megosztom veletek a fény természetével kapcsolatban tapasztalt valós vagy vélt ellentmondásokat. Talán valaki - friss szemmel – olyan összefüggéseket is meglát ebben a kazalban, ami mellett én elmentem. Netán, még új elemekkel is tudja azt bővíteni. Sok állításnak nem sikerült a hátterét, a magyarázatát megtalálnom. Ennek ellenére, az a cél, hogy a fény tulajdonságait egy koherens logikai rendszerben láthassuk, még akkor is, ha a rendszer hálója nagyon hézagos.
A törvényszerűségek, megfigyelések halmazának minden tényeleme ugyanazon jelenségre (a fényre) vonatkozik, ezért közöttük a legapróbb ellentmondás is teljességgel elfogadhatatlan. Ha felmerül ilyen, azt feltétlenül fel kell oldani – akár valamely tényelem felülvizsgálata árán is. Magától értetődően, az esetleges módosítás nem eredményezhet újabb ellentmondást.
Kezdjük a fény vákuumbéli sebességével.
Wikipedia: „A vákuumbeli fénysebesség az egyik alapvető fizikai állandó, az elektromágneses hullámok terjedési sebessége. Pontos értéke 299 792 458 m/s minden vonatkoztatási rendszerben. Értékét 1975-ben rögzítették az SI-mértékegységrendszer számára. … Alapvető természeti állandó; értékének nincs mérési bizonytalansága (ún. konvencionális valódi érték).”
Az én szóhasználatomban a „konvencionális” szó, közmegegyezésen alapulót jelent. Az ellentmondást nem tűrő állítás, hogy „értékének nincs mérési bizonytalansága” viszont azt sejteti, hogy az érték mérésen alapul. Ha valaki tud ilyen mérésről, kérem jelezze. Ole Rømer, Albert A. Michelson mérésére könnyen rátaláltam. A legpontosabb, amit találtam: „A fénysebesség meghatározása” a fizipedia.bme.hu-n olvasható. Az első bekezdésnek a végén azt írják, hogy a hibája kb. 1%. A cikkben utalnak ugyan nagyon pontos lézeres méréstechnikára, de ez nincs kifejtve. Bármilyen egzakt mérés mikéntjét nehezen tudom elképzelni. Tökéletes vákuumot nem lehet létrehozni. Még a csillagközi tér sem az. A rendkívül ritka közegnek is van valamekkora törésmutatója, ami a fényt lassítja.
Megértem, és egyetértek azzal, hogy szükség van egy konvencionális értékre, mivel a fénysebesség rengeteg fizikai számításban szerepel. Fenntartásom csupán azzal kapcsolatban van, hogy ez „minden vonatkoztatási rendszerben” ekkora. Michelson és Morley éterrel kapcsolatos kísérlete - amint a korábbiakban utaltam már rá – nem támasztja alá ezt az állítást. Ha van egyéb bizonyítéka a vonatkoztatási rendszertől való függetlenségnek, akkor természetesen elfogadom.
Van még további észrevételem a fény sebességével kapcsolatban, de azt majd legközelebb.
Üdvözlet,
HiL

[HiL]

Sziasztok!

A modern fizika alapvetése a vákuumbéli fénysebesség vonatkoztatási rendszerektől független, állandó volta. A világ fizikusai meggyőződéssel vallják, hogy „c” mérési bizonytalanság nélküli érték. Semmilyen hatás nem terjedhet ennél gyorsabban. Ugyanakkor meglepően engedékenyek, a fény egy átlátszó anyagi közegbéli terjedési sebességével szemben. Anyagi közegbe hatolva, a vákuumbéli fény sebessége az anyag törésmutatójától függően lecsökken. Például, a gyémántban 2,42-ször lassabban halad, mint a vákuumban! Természetesen ezt az értéket sem közvetlen sebességméréssel állapítják meg, hanem „c”-t osztják a közeg törésmutatójával. Ez utóbbit pedig a közegbe hatoló fénysugár elhajlása határszögének szinusza alapján számolják ki. (Snellius–Descartes-törvény)
Itt muszáj megállni, és elgondolkodni azon, hogy miért? Miért, és hogyan lassul le a fény az átlátszó anyagi közegben? Ez a lassulás már a második jele annak, hogy a fény sebessége és energiája között nincs semmiféle kapcsolat. (Ugye emlékeztek az elsőre? A fény sebessége állandó; a mozgó fényforrás sebességét nem lehet hozzá adni; a fényforrás mozgása által okozott energiaszint változás nem a fény sebességében, hanem a frekvenciájában jelenik meg.)
Jelen esetben, a „c” sebességű fény belép az anyagi közegbe. Lelassul (felére, harmadára), de ez semmilyen hatással sincs az energiájára. A közegből való kilépéskor (némi diszperziótól eltekintve) a sebessége és az energiája ugyanaz, mint a belépés előtt.
Ha a fény sebessége tényleg nem függ az energiától, akkor mi okozza a lassulást?
Olvastam valahol, hogy a fény igazából nem is lassul le, hanem ide-oda pattog, verődik, és csak a hosszabb út megtétele miatt tűnik úgy, mintha lelassulna. Hát, ez engem nem nagyon győz meg. A prizma felbontja a színeket. A vörös szín hajlik el a legkevésbé. A nagyobb energiájú sugarak jobban lassulnak és jobban verődnek? A verődéstől nem a sebesség lesz kisebb, hanem a szóródás nagyobb. Szerintem ez csak egy próbálkozás a probléma megkerülésére, vagy ”c” állandóságának kiterjesztésére. Ötleteim nekem is vannak. A sebességváltozás igazolható lenne, ha polarizált fényt ketté hasítanánk. Az egyik sugarat merőleges beesési szöggel egy fénytörő közegen vezetnénk át, a másikat pedig nem. A közegből való kilépés után, a két sugarat ismét egyesíteni lehetne. Az ismert törésmutatójú közeg tömbjét úgy kell méretezni, hogy a rajta áthaladó fény éppen egy fél hullámhossznyival később érjen a találkozási helyre. Ha az interferencia kioltja a sugarat, akkor van lassulás, ha nem, akkor nincs.
Legközelebb a Snellius–Descartes-törvényről elmélkedem.
Üdvözlet,

HiL