Rigel írta:És igazad volt, tényleg Tuaregoban van a több hiba, mint a Smolin-könyvben, mert ez esetben is ő értette félre a leírtakat és úgy vette készpénznek ezt a hipotézist, hogy fogalma sem volt arról, hogy az elképzelésben mi micsoda.
Ajánlanám, hogy esetleg a saját hibáitokat is áttekintenétek magatokban, s ezen a fórumon csak szakmai kérdésekkel foglalkozzatok.
Meg kell jegyeznem továbbá, hogy senki se gondolja, hogy én teljesen azonosulnék Lee Smolin összes idevágó tudományos nézetével. Például azzal sem, hogy ő elfogadja a gyorsuló tágulást tényként, én viszont nem látom megfelelően bizonyítottnak, akárcsak Hetesi Zsolt.
Egyébként Smolin könyvéből azért idéztem az említett gyorsulási adatot, hogy nemcsak dimenziótlan arányszámmal lehet érzékeltetni az Univerzum tágulásának sebességét, ill. gyorsulását, hanem valós távolságot tartalmazó mértékegységben is ki lehet fejezni. Ugyanezen okból idéztem Hraskó Péter egyetemi jegyzetéből is, aki szerint egy gömbi geometriájú véges Univerzum sugara megfeleltethető az a(t) skálaparaméternek.
Témánkat illetően azt tartom lényegesnek, hogy létezik, létezhet olyan távolságdimenziójú adata az Univerzumnak, amit a jellemző méretének tekinthetünk, s ami a tágulással szinkronban változik, s ennek a méretnek az időbeli változásával fizikai mértékegységben (m/s, m/s^2) is megadhatjuk a tágulás ütemét.
Tulajdonképpen ezzel a skálaparaméter dimenzióvitával elterelődött a figyelem arról a lényeges állításomról, amire nem kaptam érdemi cáfolatot, miszerint az Univerzum skálaparaméterének alakulására az Ősrobbanás első tizedmásodpercétől kezdve napjainkig összességében egy nagyfokú lassuló trend a jellemző. Mind a modellszámítások, mind a mért vöröseltolódási adatok azt mutatják, hogy a méretváltozás döntően nagy része az eltelt időszak kezdetéhez közel ment végbe. Tehát az utóbbi 6-10 milliárd évben – a korábbiakhoz képest – már csak jelentéktelen méretváltozás zajlott le, így ebben a nagy mértékben lecsökkent sebességtartományban igazából nincs gyakorlati jelentősége egy feltételezett előjelváltásnak,lassulásból gyorsulásba való átbillenésnek, mert ennek értéke olyan kicsi (ha egyáltalán létezik), hogy bőven a mérési hibahatárokon belülre esik.
Erre a megállapításra támaszkodva állítom, hogy a gyorsuló tágulás kimérése nincs szignifikáns módon megalapozva, s nem teljesül az ERŐS ÁLLÍTÁS ERŐS BIZONYÍTÉKOT IGÉNYEL elve.