Hozzászólás
Szerző: Tuarego » 2013.05.07. 00:02
Üdv. mindenkinek!
A címbeli kérdésre természetesen nem könnyű határozott választ adni, de azért azzal sem értek egyet, hogy addig, amíg nem bizonyosodunk meg konkrétan arról, hogy más égitesteken van valamiféle életre utaló nyom, addig fölösleges erről a témáról értekezni. Úgy gondolom, a gondolkodás nem kerül sokba, sokkal olcsóbb, mint az űrutazás, vagy a vaktában való jelkeresés és jelküldés.
Az ilyen irányú kutatások eddigi eredménytelensége kapcsán felmerül az emberben, hogy talán nem megfelelő irányban kutatunk, vagy eleve rosszul feltett kérdésre keresünk hiába jó választ.
Már eleve gondok vannak a körül is, hogy mit nevezhetünk életnek. Sokan próbálták már ezt definiálni, de igazán jó, egyszerű, egyértelmű meghatározást tudományos igénnyel eddig nem sikerült (tudomásom szerint) adni.
A NASA úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy szerintük azt lehet életnek nevezni, ami képes darwini evolúcióra. Ezzel ugyan nem kaptuk meg a választ, hogy akkor mi is az élet, de praktikusan mutatja, hogy milyen irányban kell tapogatóznunk egy korrektebb megfogalmazás ügyében.
Vagyis az evolúciós rendszereket kell vizsgálni, mert azt egyértelműbben meg lehet állapítani, hogy milyen objektumok, sőt jelenségek esetén érvényesülnek az evolúcióra jellemző jegyek. John Maynard Smith evolúció kutató szerint az evolúcióhoz (egyszerűen fogalmazva) három dolog kell: replikáció (szaporodás), variáció (mutáció) és szelekció (kiválasztódás). Fel kell figyelni arra, hogy ezen kritériumok nem szükségszerűen vonatkoznak hagyományos (biológiai) objektumokra; bármely entitás, ami ezeket teljesíti, képes evolúcióra.
Ezzel viszont nagymértékben kiterjesztettük azon objektumok lehetséges körét, amiket evolúcióképes rendszernek nevezhetünk. Itt már nem egyszerűen a szén alapú, vagy szilícium alapú kémiai rendszerek lehetősége merül csak fel, hanem ennél sokkal szélesebb körből meríthetünk. Miért kellene ragaszkodnunk csupán a "kocsonyás", puha kémiai rendszerekhez? Hiszen már itt, földi körülmények között is van rá példa, hogy nem kémiai, ill. nem tisztán kémiai rendszerek is alanyai az evolúciónak. Nevezetesen az idegrendszerről, az agyról van szó, ami jelentős részben "elektromos szerv", már ami az információfeldolgozás módját illeti.
Ebből kiindulva nagyon is elképzelhető más égitesteken, más körülmények között nem kémiai alapú rendszerek evolúció általi magas (intelligens) szintre való eljutása. Az ilyen rendszerek megtalálására azonban szerintem kevésbé alkalmasak azok a módszerek és elképzelések, amik szerint pontosan olyan fizikai körülményeket kell keresünk, mint ami itt a Földön éppen található.
Az eddigi kutatási módszerek és elvek engem nagyon emlékeztetnek a "sajtkukac-világfelfogásra", miszerint " a világ sajtból áll, s azért van, hogy mi sajtkukacok átrágjuk magunkat rajta, s ha vannak még más lények is ebben a világban, akkor azok is csak valamilyen sajtkukacok lehetnek"...
Hogy a címbeli kérdésre konkrétabban is válaszoljak, hadd idézzek Csányi Vilmostól, Az evolúció általános elmélete c. könyvéből:
"...az evolúciós képesség az anyag inherens tulajdonsága, visszavezethető egyszerű fizikai törvényekre. Amint elegendő számú és fajtájú atom kellően alacsony hőmérsékleten nyílt rendszert képez, az atomok gerjesztésére alkalmas energiaáramba kerülnek, a rendszer azonnal elmozdul a magasabb szervezettség irányába. Megindul a replikatív információk keletkezése és felhalmozódása."
Ebből az következik, hogy amennyiben a fenti feltételek adva vannak egy égitesten, vagy bárhol az Univerzumban, ott szükségszerűen beindul egy evolúciós mechanizmus. Hogy aztán ez meddig, milyen magas szerveződési szintig (amit esetleg már életnek is lehet nevezni) jut el, az sok egyéb befolyásoló tényezőtől, eseménytől, sőt a véletlenektől is nagymértékben függ.