A földön kívüli életben való "hitben" van egy csomó romantika. Gondoljuk el: mennyivel "uncsibb" annak, aki azt gondolja, hogy mi vagyunk az egyetlenek, mint annak, aki képzelőerejét arra használhatja, hogy azon gondolkodhat, vajon hogy nézhet ki egy idegen civilizáció. Talán ezért is hisznek ebben többen.
Szerintem pont a képzelőerő hiányzik belőlünk. Miért mondjuk azt, hogy az élethez föld-típusú bolygókra van szükség? Hogy ehhez rendelkeznie kell egy holddal, aminek kialakulási valószínűsége igen alacsony? Csak azért, mert a Föld megfelel ezeknek?
Ma már tudjuk, hogy a foszfort az arzén is helyettesítheti az élő szervezetekben. Miért ne létezhetnének olyan életformák, amelyek természetéről nekünk jelen pillanatban fogalmunk sincs? Egyelőre azt sem zárhatjuk ki teljesen, hogy a Titánon nincs élet, pedig az az általunk definiált "lakhatósági zónán" kívül esik.
Persze ettől még mindig nem lesz a szorzó egyetlen tagja sem végtelen. De számtalanszor bebizonyosodott már, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy kitüntetettek vagyunk a világmindenségben. Annak ellenére, hogy igen valószínű, hogy az én életemben nem fog megtörténni, annak bizonyítása, hogy van élet a Földön kívül lényegesen egyszerűbb, mint annak, hogy nincs. "Csak" találni kell egyet. Úgyhogy maradok a könnyebb feladatnál.
Kedves Gyula, meg sem próbálkozok azzal, hogy tudományos alapon vitatkozzak veled - egyszerűen nem értek a témának a tudományos oldalához, és ezért minden próbálkozásom teljesen hiteltelen lenne. A fenti érvrendszer sem tudományos. Talán csak egy picit logikus. Remélem, ez nem zár ki abból, hogy véleményt alkossak, és azt megosszam. Mindeközben pedig nagyon tisztellek azért a szakmai hozzáértésért, amivel a kérdést kezeled. Talán ha annak idején nem pénzügyi pályára megyek, most tudományos érvekkel is hozzá tudnék szólni a kérdéshez, de azt majd a másik életemben.
Üdv
Péter
