Szunyogapa írta:Ha a vöröseltolódásból ki lehet számolni a sebességet, akkor nem azt kellene látnunk, hogy amikor elkezdődött gyorsulni a tágulás onnan közeledve és távolodva is egyre nagyobbnak kellene lennie a vöröseltolódásnak?
És szerintem csak a vöröseltolódásból nem lehet kiszámolni a sebességet, inkább annak változásából lehetne. (Persze tévedhetek, de ki nem?)
Ez fizika, úgyhogy itt sok választásunk nincs. L. pl: http://hu.wikipedia.org/wiki/Doppler-effektus
Szunyogapa írta:Persze, ha belevesszük a képletbe a Hubble-állandót akkor egyszerű. Csakhogy a Hubble-állandó értéke ettől a két igencsak nehezen meghatározható(?) értéktől (sebesség, távolság) függ, és ebből kifolyólag erős becslésekre támaszkodik, valamint időben nem konstans.
Mert, ha jól értem gyakorlatilag még mindig ez a módszer a legelterjedtebb és bármekkora távolságban használható (legmegbízhatóbb) a többi módszerrel szemben.
A Hubble-állandó másról szól: a _mért_ sebességhez ez rendeli hozzá a távolságot. Ennek a változása pusztán azt jelenti, hogy az eddig X távolságban levőnek gondolt tárgyak Y távolságra kerülnek, de az arányok változatlanok.
Egyszer persze meg kell határozni, és az itt mutatkozó bizonytalanságok köszöntek vissza a Hubble-állandó értékének időbeli változásában, ami persze nem jelenti azt, hogy maga az állandó változott volna. Azért arra fontos emlékezni, hogy a műszertechnika fejlődése révén sokkal pontosabb értékeket mondanak mostanság (nem csak a Hubble-állandóra gondolva): pl. 20-25 éve még 10-15, illetve 15-20 milliárd éves korokat fogadtak el a Világegyetelm életkorára, mára ez (l. WMAP) a sokkal pontosabb 13,7 milliárd évre módosult.
Kis összefoglaló a kozmikus léptékekben használt távolságmérési módszerekről: http://www.astro.ucla.edu/~wright/distance.htm
--mpt