Csillagváros.Hu

Sok elmélet van. Ki, mit gondol?

Szerintem ez egy másik tudomány tárgykörébe tartozik!

http://pszichologia.blog.hu/2006/12/04/ ... _fordulata

Én már olvastam olyanról is hogy az elme, mikor kikapcsolt (takarék) állapotban van, vagyis alszunk, akkor bizonyos "tudathasadás" van, aminek az egyik része vándorol a dimenziók között, közte a jövőt is beleértve. Így mikor a valóságban átéljük a látott jövőképet, akkor van Déjá vu.

Ez az elmének a dimenziók közötti vándorlása jól hangzik, csak semmit nem értek belőle Dimenziók között... mindegy.
Meglehetősen érdekes jelenség, én szinte rendszeresen élem át. Egyik alkalommal meg tudtam jósolni magamnak kb 10 hosszú másodperccel előre, hogy mit fog mondani az egyik mellettem ülő. Félelmetes volt.

Nekem az az elméletem, hogy egy párhuzamos világbeli énünk, épp aktuális ténykedését láthatjuk.
Egy olyan világban persze, ami csak alig különbözhet a mi valóságunktól. Ha nem is a szemünkkel
konkrétan, hanem valami nem kézzelfogható, egyenlőre nem megmagyarázható módon.

Egyéb vélemény, esetleg értelmes hozzászólás?

ge.nom írta:Egyéb vélemény, esetleg értelmes hozzászólás?

a dézsát ismerem*, ez annak egy kínai verziója lehet (manapság mi más lenne ugyebár), azaz dézsa yü a Ming dinasztia Corából. Legalábis "ha jól emlékszem", a múltkor egy csillagváros topikban erre az eredményre jutottam. Értelmes voltam, ugye?

*nagyobb esőkkor mondják, hogy olyan mintha dézsából öntenék. Na ebból azt kapsgálo, hogy ez vmi edény lehet, vagy a felhők népies elnevezése.

Nem egészen értem, hogy kerül ez a lélektani fogalom a csillagászathoz. Egyszerűen azt a jelenséget értik alatta, amikor egy most történő esemény, most észlelt látvány, stb. azt az erős benyomást kelti, hogy ez egyszer máe megtörtént velem, átéltem. Az agyunk nagyon sok információt tárol, egy jelenben történő benyomás "előhivja" valamilyen régi, hasonló benyomás emlékét. A friss képek azonban rátelepednek, és magukhoz hasonlóvá formmálják az emlékképeket, így a két helyzetet szinte azonosnak érzem. Velem is megtörtént már többször, a legemlékezetesebb, hogy amikor először jártam a greenwichi (ma már) muzeum-obszervatóriumban, a szép altazimut mellett az volt az érzésem hirtelen, hogy már álltam így mellette, és figyeltem a vezető magyarázatát. (Nem a közismert nagy-refraktornál volt.) Évtizedekkel később került a kezembe az a könyv, amelyet még kiskamaszként már egyszer láttam, abban volt egy kép, amelyiken a műszer ábrája volt, abban a helyzetben, sőt a mellette ábrázolt emberek is kb. olyan pozícióban, ahogyan sokkal később a valóságban előfordult. Erre a képre már tudatosan nem emlékeztem, de valahol ott lappangott a memóriéámban. (Nyözökém! a jegyzeted most kicsit fals volt, sem nem humoros, sem nem találó!)

Balage írta:Ez az elmének a dimenziók közötti vándorlása jól hangzik, csak semmit nem értek belőle Dimenziók között... mindegy.
Meglehetősen érdekes jelenség, én szinte rendszeresen élem át. Egyik alkalommal meg tudtam jósolni magamnak kb 10 hosszú másodperccel előre, hogy mit fog mondani az egyik mellettem ülő. Félelmetes volt.

Elvégre ebbe teljesen bele is lehet gondolni, hisz ha jól tudom 12 vagy mennyi dimenzió van, bár ebből 3-at ha el tudok képzelni xD...na mindegy. Sok oldalon meg könyvben is olvastam erről, és ez volt a legnagyobb számban előfordulva, így ennek hiszek inkább. Velem is sokszor előfordul a Déjá vu, van mikor bele is szédülök, olyan erős az érzés. Na akkor kezdek el igazán elmélkedni róla hogy akkor most hogy is van ez....