Csillagváros.Hu

Igen, az ilyesmi igy van, mint előtte a tizenkilencedik század tudományának leszűrődése a relativitáselmélet. Apám ideje. A huszadiké a határozatlansági relácio. Már az én időm. Ez aztán vajon mitől lesz majd "avitt" ? Pedig jelen lehet. Ki tudja.

Bár nem vagyok egy nagy tudományfilozófus, de a két elmélet (valamennyire) ismerete alapján én úgy látom matematikailag oly mértékben összeférhetetlen a két elmélet, hogy talán sosem lesz közös jól tetszően axiomatikus elméleti alapjuk. Szerintem ez már régóta érződik, csak az ember annyira erőszakolja a tudományt, hogy egyszerűen nem akarja ezt belátni.

Megértelek. Nem vagyok megrőgzőtt materialista én sem, Heisenberg megjelenése korosztályomnak "itt mifelénk" még mulatságot is okozott. A világot pedig megváltoztatta. A Wigner bejegyzésed kapcsán ébredt emlékeim ezek. Fiatalság....

szabiku írta:Bár nem vagyok egy nagy tudományfilozófus, de a két elmélet (valamennyire) ismerete alapján én úgy látom matematikailag oly mértékben összeférhetetlen a két elmélet, hogy talán sosem lesz közös jól tetszően axiomatikus elméleti alapjuk. Szerintem ez már régóta érződik, csak az ember annyira erőszakolja a tudományt, hogy egyszerűen nem akarja ezt belátni.

Ne feledjük, hogy amikor a kvantummechanikáról beszélünk, akkor általában annak a legszélesebb körben elfogadott interpretációjáról, az úgynevezett koppenhágai értelmezéséről van szó. Ez az értelmezés Niels Bohr koppenhágai iskolája után kapta a nevét, ahova Heisenberg is tartozott és más nagy nevek a fizikában. De vannak más értelmezései is az elméletnek. Einstein és Schrödinger elvetette a koppenhágai értelmezést, mert szerintük nem magyaráz meg mindent és még valami hiányzik a teljes képből. Az csak egy értelmezés, hogy mindenféle ok nélkül részecskék bukkannak fel a vákuumban és tűnnek el. Einstein szerint nem ez a végső realitás, hanem a nyúl ürege ennél mélyebbre visz.

És ennek kapcsán hosszasan lehetne arról beszélni, hogy létezik-e végső realitás. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem. Ezt már Nietzsche megsejtette a XIX. század végén, amikor feje tetejére állítja a platonizmust és ilyenekről beszél, hogy tények nincsenek, csak interpretációk, vagy hogy a legnagyobb igazság az, hogy a világ egy hazugság, vagyis a világ egy káprázat, májá-fátyla, puszta periféria, farkába harapó kígyó, aminek üres a közepe, lényegében feminin természetű, mert nincs lényege, hanem csak hatása, stb. És egy másik vonatkozás a XX. század első feléből Kurt Gödel híres tételének egyik következménye, ami nagyon leegyszerűsítve és a gyakorlati világra alkalmazva valahogy úgy szól, hogy akármeddig kutatunk, mindig fogunk új dolgokra bukkanni és soha nem érünk a megismerés végére. És akkor még nem is említettük a mai népszerű elméleteket a fizikában, a 11 dimenzióval operáló szuperhúr-elméletet és annak továbbfejlesztett változatát a membrán (M)-elméletet, valamint az olyan tudománynépszerűsítő sztártudósok, mint Michio Kaku, Seth Lloyd és Max Tegmark által pártfogolt végtelen számú párhuzamos világegyetemek elméletét.

A lehetséges igazság ennél sokkal egyszerűbb, vélik bőlcsebbek. Az Ősapa végső elkeseredésében elment a Teremtőhőz panaszra, a nép lusta, bujálkodo, nem tartja be a tizparancsolatot, tul sokat kapott a teremtésből. Ketten ott ősszedugva a fejűket kisűtőtték a Tudományt, legyen mivel foglalkozni az embernek a nagy szabadság,lustálkodás helyett. Mintha nem Asimov novella lenne, nem tudom. Ennél jobb magyarázatra még nem akadtam a Tudományt illetően. Azért ez a bujasági űgy meseszerűvé teszi a dolgot, mintha nem tőrtént volna semmi. Talán jobb is.

Sziasztok!

Felmerült bennem egy kérdés melyre keresem a választ.
Ha egy távcsővel figyelek egy csillagot, ami elméletben 50 fényévnyire lát el, a csillag pedig 100 fényévnyire van, akkor mikor fogom észlelni a fényt a szememben? 50 vagy 100 évvel a fény megjelenése után?

Köszönöm előre is a válaszokat!

menyharti77 írta:Sziasztok!

Felmerült bennem egy kérdés melyre keresem a választ.
Ha egy távcsővel figyelek egy csillagot, ami elméletben 50 fényévnyire lát el, a csillag pedig 100 fényévnyire van, akkor mikor fogom észlelni a fényt a szememben? 50 vagy 100 évvel a fény megjelenése után?

Köszönöm előre is a válaszokat!

Ha valami 100 fényévre van, akkor annak a fénye 100 év alatt ér ide.
Tehát - függetlenül egy távcső bármilyen paraméterétől - amit éppen látsz az annyival hamarabb történt, mint amilyen messze van, pontosabban amennyi idő alatt a fénye a szemedbe ér.

mephi írta:

menyharti77 írta:Sziasztok!

Felmerült bennem egy kérdés melyre keresem a választ.
Ha egy távcsővel figyelek egy csillagot, ami elméletben 50 fényévnyire lát el, a csillag pedig 100 fényévnyire van, akkor mikor fogom észlelni a fényt a szememben? 50 vagy 100 évvel a fény megjelenése után?

Köszönöm előre is a válaszokat!

Ha valami 100 fényévre van, akkor annak a fénye 100 év alatt ér ide.
Tehát - függetlenül egy távcső bármilyen paraméterétől - amit éppen látsz az annyival hamarabb történt, mint amilyen messze van, pontosabban amennyi idő alatt a fénye a szemedbe ér.

Tehát akkor a távcsővel nem láthatóak előbb az események, csak több eseményt láthatuk.

menyharti77 írta:Tehát akkor a távcsővel nem láthatóak előbb az események, csak több eseményt láthatuk.

Így van.
Tehát a 100 fényévre lévő csillagról ha most nézzük, akkor 100 évvel ezelőtti képet látunk.
Egyébként olyan nincs, hogy "50 fényévre látó távcső".
Szabad szemmel is látunk sokkal messzebbről jövő fényt is.

"Tehát akkor a távcsővel nem láthatóak előbb az események, csak több eseményt láthatuk."



Ezt a mondatodat a magam részéről nem is tudom értelmezni.
Az elmúlt események láthatóak!
Adott objektum képeként azt az állapotát látjuk, ha 100 fényévnyire van tőlünk, ahogy 100 évvel ezelőtt kinézett. Azóta már nem is azon a helyen van pontosan, illetve sokféle változáson mehetett keresztül, de azt majd később detektálhatjuk.
Mi mindig történelmet látunk. Minél messzebbre tekintünk, annál inkább visszalépünk az időben.
Ha egy 2000 fényévre lévő szupernóva most felrobban 2000 év múlva leszármazottaink remélhetőleg észlelik, nekünk jelenleg egy békés csillag képét nyújtja.
Amit most a csillagos égen látunk, az nem a jelenkori valóság, hanem egy valamikori állapot. /De ebbe azért valamikor bekapcsolódhatunk./
A Nap 8 perccel ezelőtt nézett úgy ki, ahogy most látod.
A távcsöved nem csak annyi objektumot "lát" amennyit az okulárodba tekintve szemmel érzékelsz. Ha fotózol ugyanezen okuláron keresztül, hosszú expozícióval magad is meggyőződhetsz róla, mennyivel több az amit az ég azon területén rögzít a fotó és ezt is ugyan az az optika "látta".
Ezek alapján hogyan válaszolod meg, hogy meddig "lát" el a távcsöved?

Üdv: D.Laci