Obszidián írta:Köszi, hogy ilyen gyorsan válaszoltál.
Nagyon sokszor gondolkodtam azon, hogy miértis annyi az amennyi
Például a legkisebb stabil fermion tömege, mármint az elektron-neutrió
tömege miért pontosan 9,4 x 10^-37 kg. / ez 10 a minusz 37-en akar lenni!/
Vagy a mostanság felfedezett Higgs részecske miért 133 proton tömegének
felel meg.
Szívesen!
Ezek az adatok a Standard Modell szabad paraméterei, amiket nem lehet sehonnan sem kiszámolni. Legalábbis a Standard Modell nem tudja. Egy jövőbeni, Standard Modellt magában foglaló új elmélet viszont kapcsolatot teremthet a megfelelő tömeg, és csatolási állandók között. Sok ilyen modellt alkottak, csak nincsenek olyan kísérleti eredmények, amik túlmutatnának még a Standard Modellen.
9,4 x 10^-37 kg tömegérték nem csak az elektron-neutrinó tömegének felső becslése?
Úgy tudom, hogy a neutrinók tömege olyan kicsi, hogy jelenleg is csak felsőbecsléseket tudnak rájuk adni.
Obszidián írta:Ha, a legfrissebb kutatási eredményeket vesszük figyelembe,
ahol 5 Higgs részecskéről beszélnek az elméleti fizikusok, hogy egyáltalán
matamatiki formába önthetsök a CERN-ben "elért" eredményeket, akkor még
olyan messze vagyunk a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől!
Csak akkor létezik 5 Higgs-bozon, ha igaz a szuperszimmetria elmélete. Ez egyáltalán nem biztos, hogy létezik. Sőt egyes adatok azt mutatják (Bs mezon bomlása), hogy a Standard Modell "legegyszerűbb" SUSY kiterjesztése biztosan nem jó. A mostani Standard Modellnek csak 1 féle Higgs-bozon kell, de az már megvan.
Obszidián írta:Ha figyelemmel kiséred a projektet, akkor csak valamikor 2014-ben kerül
sor arra, hogy ellenőrizzék azt, hogy gyáltalán melyik Higgs részecske
villant fel annyi időre, hogy egyáltalán detektálni tudták a létezését.
Ha találnának más Higgs-t is, akkor a SUSY bizonyítékait találnák meg. Van olyan barátom, aki az RMKI gridesei között dolgozik, és ők a SUSY-t várják. Én nem hiszem, hogy Szuperszimmetrikus Standard Modell létezik. Nem a szuperszimmetriával lenne baj, mert más fizikai jelenségekben létezik, hanem azzal, hogy a szuperpartnerek tömege óriási, így túl erős explicite sértés jellemezné. Ha van valami szimmetria, akkor szerintem elvárható, hogy explicit (vagyis nem spontán) csak kicsit legyen sértve, mert az explicit sértés a mozgástörvényeket sérti.
Létezik magfizikai szuperszimmetria, de az úgy tudom teljesen sértetlen:
http://www.atomki.hu/fizmind/harmonia/harmonia.htmlIlletve a QCD szellemtereire is a szuperszimmetria igaz. Egyetemen a QCD kurzuson, és a rácstérelmélettel foglalkozó doktorandusz ismerőseimtől sem kaptam kielégítő választ. Csak a funkcionálgenerátoros tárgyalásban megjelenő determináns átírását mondják, de ez nem mondja el pontosan, hogy mi is a szellemtér, mit csinál. Jegyzetekben hangsúlyozták, hogy a szellemterek a mezők nemábeliségével kapcsolatos. De miért? Mert a funkcionálgenerátorral perturbatívan, és a hagyományos téroperátorokkal perturbatívan számoló eljárás létezik, a QCD-ben inkább az előbbit használják, mert azzal könnyebb magasabb rendben számolni, csak a terek szerint kell deriválni a generátorfunkcionált, és a J=0-t kell venni. De nekem homályos volt a két tárgyalás közötti átjárás. Kiderült, hogy a generátorfunkciónál, az S-mátrix vákuumvárható értéke, ami minden információt tartalmaz a mezőkről, csak pályaintegrálos alakban van felírva, nem téroperátorosan. De a kettő ekvivalens egymással.
Kinyomoztam, hogy a szellemtér azzal kapcsolatos, hogy a gluonok nulla normájú skaláris polarizációja az önkölcsönhatás miatt kölcsönhat a transzverz polarizációkkal. Ilyen a foton esetén nincs, mert nincs ott önkölcsönhatás, és emiatt a nulla normájú longitudinális polarizáció nem szól bele a fizikai jelenségekbe. Viszont a különöző színtöltésű gluonok önkölcsönhatása ilyen "nemfizikai" állapotokat összeköthet fizikailag mérhető transzverz polarizációs állapottal "nemfizikai" csatolás lenne közöttük. Viszont a skaláris és fermionikus tulajdonságú szellemtér szuperszimmetrikusan ki tudja oltani a skalár gluonnak a fizikai folyamatokhoz való járulékát. Vagyis szuperszimmetrikusan oltják ki egymást a "nemfizikai" állapotok, és ezért tényleg nincs probléma. QCD SU(3)-as BRS szimmetriája igazából a szuperszimmetria egy példája. A gyenge kölcsönhatás különböző elektromos töltésű vektorbozonjai is önkölcsönhatnak egymással, így a skaláris polarizációjuk kölcsönhatása a transzverz polarizációjukkal ott is probléma. De mivel a gyenge kölcsönhatás SU(2) szimmetriájú, ott a szellemterek is SU(2)-es szimmetriájúak, ott is a BRS szimmetria müködik, ami igazából SUSY.
http://www.scholarpedia.org/article/Bec ... n_symmetry Régebben azért akartam hinni benne, mert a Patkós Inflációs kozmológia című könyvében úgy írt a SUSY-ról, hogy általa a bozonok és fermionok nullaponti energiáit pontról pontra kiejti a szuperpartnereik ellentétes előjelű nullaponti energiái. Mert egy bozonnak a nullaponti energiája pozitív, míg a fermionnak negatív. Egy bozon szuperpartnere fermionikus, egy fermion szuperpartnere bozonikus, így ha a SUSY sértetlen, akkor a nullaponti energiák kiejtik egymást. Igen, de következetes kvantálás során fel sem léphet nullaponti energia. Ha klasszikus térmennyiségeket kvantáljuk, és végigszámolunk mindent, és csak a végeredményben cseréljük ki a Hamilton-sűsűrségfüggvényt, a téroperátorokat tartalmazó Hamilton-sűrűségoperátorra. Vagyis csak téves kvantálási eljárással jelenhetnek meg nullaponti energiák (ha a klasszikus térmennyiségeket már az elején kvantálják, és úgy akarják kihozni a Hamilton-sűrűségoperátort).
Azért sem kell nullaponti energia, mert a téroperátorokban síkhullámok szerepelnek és nem Hermite-operátoroknál ( az előbbi esetben a frekvencia helyfüggetlen konstans, míg az utóbbi esetben a frekvencia helyfüggő).
