NZA:
....milyen állapotban volt az univerzum az infláció előtt? Lehetséges, hogy ebben az állapotban összekeverednek a gluonok bozonikus tulajdonságai a kvarkok fermionos tulajdonságával? Van-e ennek valamiféle matematikai modellje? Nem tudom, mi is akar lenni a kérdés, inkább az érdekelne, hogy milyen lenne a mértékelmélet nulla tömegű fermionoknál? Vannak-e itt valamiféle különleges effektusok, amit elméletileg jósolnak?
Kedves Ádám!
Előrebocsátom: nem vagyok ennek a témának a szakértője, így csak a hozzávetőleges benyomásaimat írhatom le.
Mindazok a folyamatok, amiket említesz, a kvantum-mezőelmélet értelmében megengedettek, jogosak, és akár reálisak is lehetnek. Az ördög persze a részletekben lakik, és nem tudom, elvégezték-e ezeket a számításokat. Az az érzésem azonban, hogy ebből a leírásmódból hiányzik egy fontos szereplő: a gravitáció. Alig néhány nagyságrendnyi távolságban vagyunk még a Planck-korszaktól, és a magasan gerjesztett nemlineáris skalármező energiaimpulzus-tenzora annyira különbözik az általunk ma megszokottaktól, hogy valószínűleg nem alkalmazható a szokásos közelítés: megadott görbületű, változatlan "háttér-téridőn" működő szokásos QFT, kvantálás, igazi vagy kvázirészecskék egymással lezajló kölcsönhatásai, átalakulásai stb. Ebben az állapotban a téridő szabadságfokai még nem különültek el teljesen a részecskékétől, ezért én még az általad leírtaknál is egzotikusabb folyamatokra számítok, amelyek leírására valószínűleg nem alkalmasak a szokásos QFT domesztikálására megalkotott nyelvi kifejezések. Persze a szükséges matek is hiányzik még. Tehát szerintem ez is olyan kérdés, amire tisztességes választ csak az igazi kvantum-gravitációelmélet megszületése után tudunk adni. Lehet, hogy ebben az elméletben még a fermion-bozon kettősség is relativvá válik, vagy más formában jelenik meg, esetleg a részecskékből és a téridő-gyűrődéseiből kell valami kvázirészecske-féléket konstruálnunk... Meglátjuk.
Azt tudom, hogy néhány éve intenzíven foglalkoztak az infláció véget érésének mechanizmusával, amikor a túlhűtött Higgs-mező energiája először gravitációs görbületi energiává transzformálódik, majd ez kelt szokásos részecske-antirészecske párokat, létrehozva a később főszerepet játszó, (majdnem) termodinamikai egyensúlyban levő forró tűzgömböt. Persze ezek sem ortodox QFT számítások voltak, hanem próbálkozások a QG (quantum gravity) néhány aspektusának figyelembe vételére. De ha még ebben a korszakban is számítanak a gravitáció, a téridő szabadságfokai - akkor valószínűleg még inkább hangsúlyosak voltak ezek az infláció alatt, illetve előtte.
Mindez természetesen csak sejtés, de úgy érzem, felelősséggel nem mondhatunk határozottabbat az igazi QG elmélet megszületéséig. (Aminek fogalmaiból és állításaiból persze az első tíz évben - míg a nyelvi interpretáció meg nem születik - egy kukkot sem fogunk érteni
)
dgy
