tobe írta:Én annyira nem vagyok képben, de az "árapály" elmélettel mi áll szemben a jelenlegi tudományban ?
Ezt nem törlöm, töröljétek ti!
Ez a tárgyilagos hangnemed nagyon szokatlan, és meglepő számomra, mindenesetre jól esik. Emellett valóban a lényegre tapint, ezzel, és így kellett volna kezdeni.
Tehát, mi a baj?
1. Először is az, hogy az árapály jelenleg nem általánosnak tekintett jelenség!
Időnként, parciálisan esik csak róla szó. Pl. a Hold távolodásával kapcsolatban, ami tagadhatatlan, de egyetlen más bolygó miatt sem! Van fogalmad arról, mennyi volt a Tejút átmérője 5 Mrd éve, vagy milyen távol keringett a Jupiter a Naptól 3 Mrd éve?
Olvastál erről valamit valahol? Linkeld be, légyszí. (Persze van kugligolyó elmélet, hogy a gázbolygók lökdösődtek...)
Azt állítom, hogy az általános árapály az univerzum legáltalánosabb, minden kölcsönhatást, közöttük a gravitációst is magába foglaló, kezdettől ható rendező elve, tényezője. (Amiről az ősrobbanásban szó se esik, nem furcsa?)
2. A fizika nem ismerte meg még a gravitációt sem, amelynek része nemcsak a vonzás, hanem a taszítás, a tehetetlenség, a relatív tömegnövekedés is. Vagyis a klasszikus fizika nem teljesedhetett ki, a modern fizika túl korán elsodorta. Így most már a modern fizika tétovázik a nem létező sötét anyagok előtt, amihez kapcsolódó jelenségek valójában az általános árapály körébe tartoznának! Ezekről több publikációm van, elküldhetem.
3. A fizika nem dolgozta ki általánosan az árapályt, azt az alkalmazott tudományokra bízta.
A geofizikát kezdetben a deformációk érdekelték, amelyek a kéregben történnek, arra vonatkozóan erőtani (deformációs) vizsgálatokhoz szimpatikusi metodikát dolgozott ki.
A dagályhullámok a tengerjárást, és egyéb tárgyakat, a szerelmes költészettel együtt nagyon érdekelték: ők az árapály púpokhoz, dagálykúpokhoz vonzódtak.
Az elméleti csillagászat ezekből kotyvasztotta a saját, többnyire erőtani jellegű árapály elméleteit. Mivel azonban a nyugtalan IO, és a Hold távolodása miatt szüksége volt energetikai számításokra, azokhoz is az alkalmatlan dagály kúpokat választotta.
Most képzeld, hogyan lehetne azokkal a Naprendszer összes bolygóinak árapály energetikáját követni, amit én mérnöki módszerrel megtehettem? Hát a galaxisok rotációját, vagy az univerzum elemei távolodását (közeledését), vagy akár egy gázfelhőét? Sokkal könnyebb számára inkább a sötét anyagot keresni, amit jó sokáig, ámuló nézőkkel tehet meg.
Miközben az árapály olyan disszipációs jelenség, amely púp és kúp nélkül is jelentkezik, akár a földmag határán is? Milyen tudomány az, amely évszázadokon keresztül kerülget egy széket, amit még a nagypapája hagyott ott, ahelyett, hogy arrébb tenné?
Azt állítom, hogy a fizika nem dolgozott ki megfelelő, használható árapály energetikai elméletet, ezért most a kozmológia megsínyli annak hiányát!
4. A fizika nem tudatosított egy olyan kritériumot sem, amely az égitestek legfőbb árapály tulajdonsága, amely megvonja annak határát, amelyen nem történik pályamagasság változás, amelyen belül közeledés (zuhanás) és amelyen túl távolodás történik, és amelyet én Univerzális Stacioner pályának (=USP) neveztem. Mert nemcsak a szikron pályák (amelyek ráadásul pozició tartók is) hanem ferde pályák is tartozhatnak ebbe a kategóriába,
Ami nemcsak külön égitestekre, de rendszerekre, galaxisokra, az univerzumra is érvényes, és ami a Hubble törvény általánosításának tekinthető, árapály törvény.
Ami azt jelenti, hogy minden forgó, keringő égitest, és halmaz körül külön, érvényes "tulajdoni" határ vonható.
Hogy nem az égitest középpontja, hanem ez az igazán fontos tényező!
5. A csillagászat a Naprendszer keletkezése során szintén nem foglalkozik az árapállyal, hanem egy stacioner, sületlen porbacsomósodási elméletet bizonygat. Miközben a kezdetben még nagyon gyorsan forgó Nap árapálya pillanatok alatt szertefújta azt, még mielőtt az első kis madárfiókányi bolygócsira megszülethetett volna!
A Naprendszer porkorong csomósodási elmélete anakronizmus, az árapály elmélet kidolgozatlanságára utal.
6. A több ezer oldalnyi munka eredményeit egyszerre fel se tudom sorolni. Ennek ellenére rákészültem, hogy ezekre a felső fokon igaz, és fontos argumentumokra is csupán legyintetek, hogy minden rendben van.
Én viszont e tekintetben a helyzetet tragikusnak látom, és képtelen vagyok megérteni, hogy annyi kiváló képességű, és képzett kutató ellenére ezek a problémák miért nem merültek már régen fel?
Hogy miért alakulhatott úgy, hogy jelenleg az elméleti fizika a Nagy Rakás, a csillagászat pedig a Kis Rakás! (Bájos film volt.)