A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

[Kukac]

Visszaterve arra a megjegyzesedre, hogy az ertelmes elmeleteket a csillagaszti magazinok le szoktak kozolni, mi van akkor, ha valakinek van egy ertelmes elmelete, de a nyelvtudasa nem eleg jo ahhoz, hogy azt a magazin nyelven leirja.

1. Biztos, hogy nem a nyelv az első, hanem a tartalom. Azt értsd meg, hogy a csillagászat elég egzakt tudomány, ott kevés olyan van, hogy a tudósok fele elhiszi a másik fele meg nem. Ez nem kozmológia.

2. Egy jó elméletet sem hoznak le, ha nincs mögötte valamilyen mérés, adatgyűjtés, ami legalább valaimyen szinten alátámasztja az elméletet. Ez szokott a gond lenni, mert adat van rengeteg, csak nincs ingyen, meg nem mindenkinek engednek hozzáférést. Vagy van adat és egyértelműen cáfolja az elméletet, csak az elméletet kitaláló nem járatos e témában és nincs tudomása róla.

3. "Peer review", magyraul legalább 2 másik csillagász véleménye kell, akik elolvassák és objektíven véleményt alkotnak. Nem, ne is gyere azzal, hogy ha új az elmélet, akkor nem értik. Értik.

4. Illik kapcsolódni a jelenleg ismert és elfogadott, tényekkel alátámsaztott tézisekhez. Még egyszer, ez nem kozmológia, nem az van, hogy van egy 25,2 dimenziós szuperhúr-elméleted. A csillagászat nem erről szól.

5. Hivatkozások, szakirodalom kutatás és jegyzék.

[dgy]

Kukac írta:

Még egyszer, ez nem kozmológia, nem az van, hogy van egy 25,2 dimenziós szuperhúr-elméleted. A csillagászat nem erről szól.

Eléggé lesújtó véleményed van a kozmológiáról. Az ismeretterjesztő könyvek eléggé félrevisznek. Talán olvass valóban tudományos, kozmológiai tárgyú folyóiratokat, és meg fogod látni, hogy a kozmológia sem erről szól. Meg úgy általában a tudományok. Mindenhol szükség van elrugaszkodott, messzire mutató, az első pillanatokban senki által komolyan nem vett, el nem fogadott, de a fantáziát megmozgató vad gondolatokra (jól szervezett tudományterületeken az ilyenek publikálására vagy előadására is megvannak a megfelelő fórumok), de még inkább szükség van sok-sok szorgalmas (és a laikusok által meg sem értett) pepecselő aprómunkára - hogy legyen mire építeni a messzire néző elméleteket. A tudományos folyóiratok 99 százalékban az aprómunka eredményeivel vannak tele. Minden természettudományban.

dgy

[Kukac]

Eléggé lesújtó véleményed van a kozmológiáról.
dgy

Gyula, én imádom a kozmológiát, csak az emberiség tudományos szintje még nem jutott el odáig, hogy
felugorjunk egy űrhajóra, ide-oda pattogjunk az univerzumban, méréseket végezzünk
és ezek alapján egzakt elképzelésünk legyen az űrről, kialakulásáról és sorsáról. Jelenleg, innen a Földről elég korlátozottak a lehetőségeink. Persze elmélet van annyi, mit a fene, csak várni kell még 50-100 évet, hogy adatunk legyen alátámasztani vagy cáfolni.

Sőt, ha arról beszélünk, hogy egy fekete lyukon keresztül egy párhuzamos univerzumba jutunk, akkor lehet, sosem lesz róla adtunk. Csak azok fogják tudni, akik átmentek. Esetleg ha találkozunk olyan lényekkel, akik másik univerzumból jöttek át ide és elmesélik nekünk.

[tobe_]

Valószínűleg nem a nyúl viszi a puskát. Nem mi döntjük el, hogy mi lehetséges, meg mi nem. Lehet esélyünk sincs. Persze ezt is jó lenne tudni, hogy van e esélyünk.

[Kukac]

Ha végtelen az univerzum, akkor végtelen a fizika is.
Ha véges, akkor véges.

A szuperszimmetria elvvel pont ezt akarják bizonyítani, hogy a fizika nem bonyolult annyira,
mint elsőre látszik, és van a határozatlanságban valamiféle rendszer.
De ha jól értem, ez a szuperszimmetria valahogy nem akar beigazolódni.

Most olvasok egy klassz könyvet, Richard Panek: 4 % Univerzum címmel, ahol bemutatja a történetét
a modern kozmológiának és eljut a sötét anyagig.

Ebben egy fizikus azt mondta, hogy a kozmológia régen inkább filozófia volt, mint tudomány.
Manapság már elég jól lehet modellezni, ahogy leírtad a dolgokat, de még mindig van benne
egy nagy adag "gondolat".

[Tuarego]

Ebben egy fizikus azt mondta, hogy a kozmológia régen inkább filozófia volt, mint tudomány.
Manapság már elég jól lehet modellezni, ahogy leírtad a dolgokat, de még mindig van benne
egy nagy adag "gondolat".

Bizony, hogy van benne még jó adag "gondolat", vagyis konkrét ismeretekkel nem igazolt hipotézisekkel rendelkezünk alapvető kérdésekben jelenleg.
Sem az Univerzum végtelenségéről/végességéről, sem a sorsáról, sem fő anyagi alkotórészeiről nincsenek megalapozott ismereteink.

Most olvasok egy klassz könyvet, Richard Panek: 4 % Univerzum címmel, ahol bemutatja a történetét
a modern kozmológiának és eljut a sötét anyagig.

Na, és mit tud mondani a "sötét anyag" mibenlétéről? Csak indirekt feltételezéséket! De hogy miből van tulajdonképpen, arról semmit. Tehát ez is csak "gondolat", nem több egyelőre.

Meglehet, hogy nem is kell feltételezni ismeretlen tulajdonságú "sötét anyagot", hanem csak meg kell találni azokat a nem látszó, nem fénylő, normál barionos anyagtömegeket, amikkel a sötét anyagra utaló indirekt hatások magyarázhatók. Csak felvetem például, hogy az inaktív fekete lyukakban rejtőző barionos anyagmennyiségekről milyen pontos adataink vannak? Nem lehet, hogy ezekben rejtőzik a megfigyelések szerinti "hiányzó" anyagtömeg?...

[Tuarego]

Én úgy tudom, hogy azt tudjuk, hogy a sötét anyag nem lehet barionos. Más lett volna az univerzum fejlődése, ha több barionos anyag lett volna jelen.

Én meg úgy tudom, hogy olyan jelenségek, mint a galaxisok forgása, a gravitációs lencsézés nem feltétlenül valami rejtélyes ("sötét") anyagot, hanem valami "hiányzó", nem látszó tömeget feltételez.
Szerintem az Univerzum fejlődési elméletei sincsenek még olyan kiforrott állapotban, hogy ne lehetne olyan modellt találni, ami az ismeretlen tulajdonságú sötét anyag helyett ismert (barionos), de rejtőző anyagokkal számol.

[Kukac]

Én meg úgy tudom, hogy olyan jelenségek, mint a galaxisok forgása, a gravitációs lencsézés nem feltétlenül valami rejtélyes ("sötét") anyagot, hanem valami "hiányzó", nem látszó tömeget feltételez.

Részben jogos, amit mondasz, mert az N-test modell erre következtetett, de egyrészt a hiányzó tömeg néha a galaxis tömegének a négyszerese (!!!), másrészt a rádiótávcsöves mérések azt bizonyították, hogy
a galaxisok forgása nem ér véget a látható galaxis széleknél, hanem bőven továbbnyúlik oda, ahol már nincs semmi. De rádiójelet meg sugároz és forog a nagy semmi. Erre nincs magyarázat, amit simán "hiányzó" tömeg nem magyaráz.

[dgy]

Tuarego írta:

Szerintem az Univerzum fejlődési elméletei sincsenek még olyan kiforrott állapotban, hogy ne lehetne olyan modellt találni, ami az ismeretlen tulajdonságú sötét anyag helyett ismert (barionos), de rejtőző anyagokkal számol.

Szerinted.

Kukac írta:

a hiányzó tömeg néha a galaxis tömegének a négyszerese

Nagy galaxisoknál a hiányzó tömeg aránya a látható tömegnek általában tízszerese, galaxishalmazoknál kb százszorosa.

bőven továbbnyúlik oda, ahol már nincs semmi. De rádiójelet meg sugároz és forog a nagy semmi.

Rádiójelet speciel nem sugároz, mert akkor tudhatnánk, hogy valami ismerős, elektromos töltéssel rendelkező anyagról van szó. Elektromágneses sugárzást ugyanis az elektromosan töltött, gyorsuló mozgást végző részecskék bocsátanak ki. Épp az a pláne, hogy a sötét anyag nem ilyen, tehát nem sugároz. Az egyedüli kölcsönhatás, amivel észreveteti magát, a gravitációs: egyrészt a galaxisok forgását, a galaxishalmazok belső mozgásait befolyásoló gravitációs hatás, másrészt a gravitációs lencsehatás.

Másfajta sugárzásról sem lehet szó. A plazma töltött részecskéi között kialakuló elektromágneses mező mint egyfajta rugalmas párna viselkedik: pl megakadályozza két plazmafelhő egymásba hatolását, visszapattanásra készteti őket. Ha a sötét anyag részecskéi között nem elektromágneses, hanem más fajta, általunk nem észlelhető, de a sötét részecskék által kibocsátott és elnyelt sugárzás közvetítené a kölcsönhatást, akkor hasonló "rugalmas" visszapattanásra számíthatnánk. Ez a jelenség azonban nem lép fel. A Sanyilaci által beidézett 2006-os Fizikai Szemle cikk leírja két galaxishalmaz ütközését: a halmazokat belengő plazmafelhő rugalmasan visszapattant, a nem kölcsönható "galaxisporból" álló két felhő viszont zavartalanul áthatol egymáson. És ugyanezt teszi (a gravitációs lencsehatás tanusága szerint) a sötét anyag is - tehát őt ebben nem gátolja semmiféle rugalmas visszahatásra vezető belső kölcsönhatás sem. Ezért még ilyen átvitt értelemben sem mondhatjuk, hogy a sötét anyag "sugároz".

A fent leírt ütközés eredménye: elvált egymástól a két rendszer tömegközéppontja (egyben a gravitációs lencsehatás két centruma), amelyek a barionos és a sötét anyag közös (az utóbbi által dominált) középpontjai, és a rádiósugárzás maximumhelyei, amelyet a lefékeződött és visszapattanó gázfelhők centrumai jelölnek ki. Erre a megfigyelésre mondták már akkor (2006-ban!), hogy sikerült közvetlenül észlelni a sötét anyagot. Amelyről immár határozottan tudunk több dolgot: nem barionos, nem töltött, nem képes másféle sugárzzás kibocsátásával és elnyelésével sem belső "stabilizáló" nyomást kialakítani, viszont hajlamos gravitációs csomósodásra stb. Ezzel máris többet tudunk róla, mint pl a Jupiter magját alkotó anyagfajtáról (aminek létezésében azért nem szokás kételkedni).

Aki (mint Tuarego) e felfedezések után háromnegyed évtizeddel még mindig a sötét anyag nemlétezésén, "hipotetikus voltán" (no meg a kozmológiai modellek általa vélt "bizonytalanságán") lovagol, az reménytelenül le van maradva: nem hiszi, mert vagy nem érti, vagy nem is akarja érteni a legújabb tudományos eredményeket.

dgy

[Tuarego]

Részben jogos, amit mondasz, mert az N-test modell erre következtetett, de egyrészt a hiányzó tömeg néha a galaxis tömegének a négyszerese (!!!), másrészt a rádiótávcsöves mérések azt bizonyították, hogy
a galaxisok forgása nem ér véget a látható galaxis széleknél, hanem bőven továbbnyúlik oda, ahol már nincs semmi.

Nemrég olvastam valahol, hogy egyes kutatók szerint a galaxismagokban lévő masszív fekete lyukak nem mindent nyelnek be, hanem sok égitestet, köztük kisebb fekete lyukakat is kiröpítenek a galaxis halo övezetébe, vagy akár a galaxison kívülre is, vagyis ahol gyakorlatilag "nincs semmi".

Minthogy a fekete lyukak keletkezése mind a múltban, min d a jelenben igen gyakori, hiszen a 2-3 naptömegnél nagyobb csillagokból nagy valószínűséggel fekete lyuk képződik, ezért igen nagy számban lehetnek már kisebb-nagyobb fekete lyukak mind a galaxis fénylő övezetében elszórva, mind a külső, üresnek tűnő halo övezetben. Ez utóbbi helyeken nehezebb őket észrevenni, mint négert az alagútban, hiszen, mivel nincs közelükben valamire való beszippantható anyag, így ezzel nem lépnek reakcióba. Méretük (esemény-horizontjuk) is olyan kicsi, hogy szinte esély sincs a látszó háttér általuk "görbített" képe alapján észrevenni őket.

Ugyanakkor viszont ezek a fekete lyukak részt vesznek a galaxis gravitációs mezejének, mozgásának, térgörbítő hatásának kialakításában, s szerintem nem lehet kizárni, hogy ők hordozzák azt a bizonyos "hiányzó" tömeget.