Dlajos írta:off
Imrével teljes mértékben egyet értek abban, hogy ezt a találgatást egy másik topic-ban kellene folytatni, de az eddigi tapasztalatok alapján sajnos a vita itt fog maradni...
on
Igen. Viszont beleolvasgattam a tavaly őszi termésbe, és az az igazság, hogy már akkor is "találgatások" megvitatása volt a téma fő vonala.
Most itt van ez az optikai kábelcsatlakozási hiba. Sokaknak nem jön össze logikailag, hogy egy ilyen hiba hogyan okozhatja a fénynél is gyorsabb futási idők mérését. Mivel az én álláspontom az, hogy a tudományos kutatók nem buta emberek, ha valamire azt mondják, hogy ez így van, akkor azt megfelelő ismeretek birtokában logikusan mi is be tudjuk látni, hogy úgy van. Nem véletlenül állítják, hogy a csatlakozóhiba okozhatja a mérési anomáliát!
Tehát a feladat a kutatók gondolatmenetének a rekonstruálása. Legalábbis számomra.
Állítás: a kábelcsatlakozóhiba miatt mértek fénysebességnél gyorsabb neutrínókat.
Ismeret: a mérés egyutas sebességmérés volt, más óra mérte az indulás időpontját és más az érkezését.
Ismeret: a meglazult kábelcsatlakozó egy GPS-vevő és egy számítógép között volt.
Ismeret: a GPS-rendszert közös referenciaórajel szolgáltatására használták a két labor két cézium-atomórájának a szinkronizálásához.
Ismeret: az optikai kábelcsatlakozókban fellépő légrés az ún. résveszteséget okozza, azaz az információt hordozó fényjel szóródik, és csak egy kis része jut be a másik optikai kábelbe, ez pedig drasztikus jelerősség-csökkenést okoz, rosszabb esetben a jel teljes elvesztését.
Ismeret: számítógépes adatátvitelnél a hibás adatcsomagok a kommunikációs protokollokban plusz oda-vissza üzenetküldéseket okoznak, hogy a rendszer ismétlésekkel biztosítsa a hibátlan adatátvitelt. Ez viszont plusz időszükséglet.
Feltételezésem: a hibás csatlakozó biztosan plusz időt adott hozzá a referenciajel beszerzési folyamatához, azonban ez a plusz idő nem amiatt van, mert a légréssel megnőtt a jel futási távolsága, hanem amiatt, mert a kommunikációs protokoll ismétlésekkel megpróbálja a hibátlan adatátvitelt megvalósítani.
Ismeret: a 730 km-es bázistávolságot a neutrínók olyan rövid mért idő alatt tették meg, hogy a sebességük meghaladta a fénysebességet egy picivel.
Feltételezésem: ha a fogadási oldal (Gran Sasso) időmérését szolgáló GPS-PolaRx2e rendszerben valahol úgy lép fel egy plusz 60ns-os időkésleltetés, hogy a kutatók erről nem tudnak, akkor a közös referencia GPS jel alapján a saját atomórájukat 60ns-os késésre állítják a CERN atomórájához képest.
Következtetés: ha az indulásnál pontos óra adja az időpontot, az érkezésnél viszont egy késésben lévő órával mérnek, akkor a két időpont különbsége kevesebb lesz a tényleges futási időnél. Ha kevesebbnek mérték a futási időt a ténylegesnél, akkor pedig könnyen megtörténhet hogy az egyébként is fénysebességet megközelítő sebességű neutrínók látszólag átlépték a fénysebességet.
Én csak azt próbálom ezzel megmutatni, hogy biztosan nem a levegőbe beszélnek a kutatók, amikor azt állítják, hogy a csatlakozóhiba okozhatja az anomáliás mérést. Van logika az állításukban, csak helyesen kell végiggondolni. A fenti gondolatmenet szerintem - legalábbis nagy vonalakban - megmutatja, hogy miért gondolják a kutatók a csatlakozóhibát megfelelő magyarázó oknak.
Egyébként még a kísérletek előtt a két helyszínre telepített két PolaRx2e rendszert összemérték. Akkor még a kettő szinkronitása 2,3±0,9ns volt. Előttem van a kép, ahogy pár héttel később a dudorászó takarítónő a felmosó-moppal ott sertepertél a számítógép-szobában, és a szerverházakba szerelt számítógépek mögül próbálja a porcicákat kipiszkálni, eközben pedig kimozdítja a csatlakozót...