meg lehet fordítani
a mérést semmiben , de a jelenlegi mérési tapasztalatokat is egy elméleti háttérbe foglalva értelmezik. Ha ez az elméleti háttér leszűkíti a valóságról alkotott elméletet.. a most aktuálisan mérhető tehát csak annyi lehet "reális" szintre ... akkor gyanítom hogy nincs is egy csomó " jóslás" pl einstein "jóslatai" amiket csak később mértek ki , fény elhajlás gravitációs térben , idő lassulás stb kvantumelmélet ... Ilyen szempontból eleve praktikusabbnak látszik, egy a további elemi részekre ,pl a higgs félére, vagyis eddig nem észlelt, nem mért , különbözőségekre nyitott elmélet (persze úgy hogy közben az aktuális mérési eredményeket megmagyarázza ) Meglehet, hogy egy zárt elmélet pl hogy a szén az ilyen és kész punk tum mert ez tudjuk most mérni, egyszerűen fejlődésképtelen . Egy ponton simán megdől ahelyett ,hogy kiegészülne és tovább fejlődne
vagy itt van a jó öreg Mengyelejev periódusos rendszere : talán jó példa a "nem csak az lehet amit tudok mérni" tip nyitottságra : nyilván olyan elméleti háttérben gondolkodott ,ahol nem csak a biztosan létező már ismert elemeket rendezte el a periódusos rendszerébe, hanem belső összefüggések alapján "megjósolta " vagyis inkább előre kikövetkeztette , hogy de bizony csupán logikai alapon, még léteznie kell transzurán elemeknek is . Ki is hagyta a helyet nekik a rendszerében és ezért tekintik ezt nagyon okos húzásnak, persze az csak később derült ki, hogy ez nem felesleges léggömb hámozás volt , hanem tényleg jött a Curie házaspár a kotyvasztottak a fészerben egy kicsit , végül előálltak egy gramm rádiummal, aztán jött a polónium a plutónium ... stb
Fejlődésképtelennek kell lennie minden olyan elméletnek, ami azt állítja, hogy ez teljes, nincs belőle "kivezető út". Mert mindig az történik, hogy felfedeznek valami jelenséget, de azok az adott korban nagyon pontosak. Viszont ezek az idő múlásával, ahogy a méréstechnika fejlődött, durvákká válnak. Új jelenségeket kell figyelembe venni, hogy finomítsuk a pontosságot. Ezek az új jelenségek két csoportba sorolhatok. Ezek a közeli, de a vizsgált jelenségeknél sokkal gyengébb hatások (például a sugárzási korrekciók, Van der Waals-erők, a részecskefizikában eddig fel nem fedezett részecskék vagy kölcsönhatások), vagy a nagyon messzi, de amúgy nagy erők (Hold vagy a Jupiter árapályhatása). Ezek minden jelenséget egy kicsit módosítanak, de csak egy bizonyos fejlődési szint után lehet a mérőeszközükkel észrevenni.
