A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

[makk2]

A mérési adatokat lásd fent. Az általad említettek közül egyik sincs nyugalomban a háttérsugárzáshoz képest, mindegyik mozog valahogyan. De egyáltalán nem szükségszerű, hogy létezzen valami olyan MAI objektum, ami nyugalomban van. Inkább úgy lehet elképzelni, hogy visszamegyünk abba az infláció előtti pillanatba, amikor mindaz az anyag, amit ma magunk körül látunk, még egyetlen kauzális, egymással kölcsönható (amúgy igen parányi) tartományban volt - nos ennek a kölcsönható anyagdarabnak a tömegközéppontja (pontosabban: relativisztikusan számolt energiaközéppontja, azaz az a rendszer, amelyben a vizsgált anyagdarab hármasimpulzusa nulla) jelölte ki azt a koordinátarendszert, amelyben a felfúvódás utáni tűzgömb, majd a belőle lecsatolódó háttérsugárzás a leginkább izotróp.

És arra van valami becslés, hogy ez a kauzális egész tömege mekkora volt?

Kozmikus háttérsugárzásból (meg még egy pár többi mérésből, a szép három egy pontban találkozó görbéről, láttam ) kijött, hogy az univerzum lapos. Felteszem, ennek a mérésnek van egy hibahatára, tehát az univerzum mért görbületének egy felső határa. Ez (pozitív görbület esetén) kiad egy alsó korlátot az univerzum sugarára. Ez mennyi?

[korei]

Nincs ilyen pont. Tekintve a világegyetem végtelenségét,....

A valaszodban a vilagegyetemet vegtelennek nevezed. A Nagy Bumm elmelet viszont eppen arrol szol, hogy a vilagegyetem veges. Vagy rosszul ertettem az elmeletet?

[Rigel]

A Nagy Bumm elmelet viszont eppen arrol szol, hogy a vilagegyetem veges. Vagy rosszul ertettem az elmeletet?

Rosszul értetted az elméletet. Már bocs, de ez van.

A Nagy Bumm modellje semmit nem mond az univerzum végességéről vagy végtelenségéről. Lehet ez is, és az is.
Ha véges térfogatú, akkor mindig is véges térfogatú volt, és az ismeretterjesztő leírások, hogy ekkor meg akkor az univerzum narancs méretű volt, konkrétan szó szerint érthetők: a teljes univerzum térfogata megegyezett egy közönséges narancséval. Ha végtelen térfogatú az univerzum, akkor mindig is végtelen volt, és az előbb említett ismeretterjesztő leírást úgy kell érteni, hogy a ma belátható rész térfogata volt narancsnyi. Persze azon kívül ott volt még a többi rész végtelenül. (A végtelen trükkös egy jószág: mindig van hely hova tágulni.)

Itt egy FAQ válasz a végtelen univerzum úgymond egy pontból induló Nagy Bumm-félreértésére:
How can the Universe be infinite if it was all concentrated into a point at the Big Bang?

Egyébként pedig az egyetlen geometriai pontból egy véges térfogatba "felfúvódás" pont ugyanolyan matematikai/geometriai nonszensz, mint a végtelen térfogatba "felfúvódás". Mivelhogy geometriailag bármilyen kicsi véges térfogatban éppen végtelen számú pont van, azaz ugyanannyi, mint a végtelen térfogatban.

[Aurora]

A Tudastar/Kozmologia "Az osrobbanas modell es bizonyitekai" cimu leirasbol masoltam ki a kovetkezo mondatot:

"Kezdetben az összes anyag egy végtelen kicsi, végtelen sűrű, végtelen forró pontba volt összenyomva" ....

Nezzuk egyenkent a fenti jellemzoket.

"Kezdetben az összes anyag egy végtelen kicsi pontba volt összenyomva."

Mikor vegtelenul kicsi valami?
A matematikaban a vegtelenul kicsi azt jelenti, hogy nulla.
A Nagy Bumm elmelet kiotloje George Gamow es kovetoi honnan vettek es mivel lattak bizonyithatonak a vilagegyetem anyaganak Osrobbanas elotti meretet?
Vagy mire alpoztak ezt a feltevest?
Ugy gondolom, hogy ezt a meretet nem lehet elmeletileg levezetni, bizonyitani. Akkor pedig semmi ertelme annak, hogy a meretet, bizonyitek nelkul, vegtelenul kicsinek (azaz nullanak) hatarozzak meg.
Helyesebb lenne beismerni, hogy nincs mod sem a pontos, sem a kozelito ertek meghatarozasara.


Nezzuk a kovetkezo jellemzot.

Kezdetben az összes anyag egy végtelen sűrű pontba volt összenyomva....

A problema a vegtelen suruvel elmeletileg ugyanaz, mint a vegtelen kicsivel.
Vegtelenul suru anyag nem lehetseges, nem ertelmezheto.
Egy anyag surusege a tomegenek es a terfogatanak a hanyadosa.
Mint fentebb leirtam, az elmelet szerint az osszes anyag terfogata vegtelenul kicsi, tehat nulla volt. Ez azt jelenti, hogy ennek a surusegenk a kiszamitasahoz a nevezobe nullat kellene irni, ami a matematikaban nem megengedett.
Az anyag suruseget az hatarozza meg, hogy az elemek kozott mekkora a hezag. Egy gazban peldaul a gazatomok (molekulak) kozott tavolsagok vannak. A folyadekok es a szilard anyagokban ezek a tavolsagok sokkal kisebbek. De nemcsak az atomok kozott vannak hezagok. Az atomon belul a mag es az elektronok kozott is van hezag.
A maximalis akkor a suruseg, amikor az anyagi reszecskek kozott nincs hezag.
De mit tekintunk anyagnak?
Anyag az atommag, az elektron, egy sor reszecske, de anyag a kulonbozo elektromagneses sugarzas is.
Ezek hogy allnak ossze hezagmentesen?
Szerintem sehogy.
Bar az elmelet szerint az atomi reszecskek csak kesobb keletkeztek, de tovabbra is kerdes, hogy hogyan allt ossze az elektromagneses sugarzas?
Mond errol a vegtelenul suru anyagrol az elmelet valamit?
A leirasban az szerepel, hogy a teret az Osrobbanas utan foleg nagy energiaju sugarzas toltotte be. Ez a sugarzas a "vegtelenul suru anyagbol" indult ki. De mi volt ez a "vegtelelul suru anyag"?
Szerintem sem a mikrohullamu hattersugarzasbol sem a vilagegyetem tagulasabol nem kovetkezik az, hogy ez egy (szerintem nem letezo) vegtelenul suru anyagbol indult volna el.


A kovetkezo jellemzo szerint kezdetben az összes anyag egy végtelen forró pontba volt összenyomva....

A vegteleul forrora is ervenyes a fenti megjegyzesem.
Nem ertelmezheto.

Itt ideznem kell az elmelet azon tetelet, mely szerint az Ősrobbanás idején nem létezett sem tér, sem idő.
Ez egyben azt is jelentene, hogy nem letezett mozgas sem. Az ido es a mozgas ugyanis osszetartoznak.
Ha van ido, akkor mozgas is van. Ha nincs mozgas, akkor idorol sem beszelhetunk.
Hogy jon ez ide?
Ugy, hogy ho mozgas nelkul nem lehetseges.
Ebben az osanyagban nem lehetett mozgas. A mozgashoz hezag kell.
Marpedig itt az elmelet szerint nem volt hezag.

a hézagmentes anyag a kvark-gluon plazma
http://hvg.hu/tudomany/20111208_gaz_fol ... uon_plazma

A hadronok is összeolvadnak, és ekkor a kvarkokból és gluonokból álló folyadékszerű közeg jön létre.
A nagyenergiás nehézionütközéseket kis Bumm-nak nevezik.

[korei]

....geometriailag bármilyen kicsi véges térfogatban éppen végtelen számú pont van, azaz ugyanannyi, mint a végtelen térfogatban.

A geometriaban letezik harom olyan fogalom, amelyre a tudomanynak szuksege van, amit a tudomany hozott letre kozmegegyezessel, de amelyek a valosagban nem leteznek.
Ezek:
1. A pont.
A pont egy geometriai fogalom. Amit tudomanyosan pontnak nevezunk, annak a terfogata nulla, vagy vilagosabban kifejezve nem egy valosagos valami, ezert nem mondhatjuk, hogy barmekkora a terfogata valaminek, a benne levo pontok szama azonos, (vegtelen) mivel a pont nem letezik. Eppen ellenkezoleg a bármilyen kicsi vagy nagy véges térfogatban a valosagban nincs egyetlen pont sem.
2. A vonal.
A vonal ugyancsak egy geometriai fogalom. Azt mondjuk, hogy a vonal nem mas mint pontok sorozata. Igen, de ha a pont nulla, akkor barmilyen szamu sorozata is nulla lesz. De mi a vonal? Egy olyan geometriai fogalom, amelynek csak egy merete van a hossza. A vonalnak nincs sem szelessege sem vastagsaga. Marpedig ha valaminek nincs sem szelessege sem vastagsaga az a valosagban nincs.
3. A sik.
A siknak mint geometriai fogalomnak van hossza es szelessege, de nincs vastagsaga, ezert akarcsak a fenti ket fogalom, a valosagban nem letezik.

A pont a vonal es a sik csak emberek altal kitalalt geometriai fogalmak, ezek a valosagban nincsenek, ezert tudomanyos ervelesben csak a harom dimenzios valtozatuk hasznalhato fel. Ezek azonban mar nem felelnek meg a fogalmak eredeti valtozatanak de azt minden hataron tul megkozelithetik ugy, hogy a dimenziojuk egyike sem lehet nulla.

Visszaterve az eredeti szoveghez, ha egy pont letezove valik, azaz a pontnak megadjuk a harom dimenziojat, akkor a kulonbozo meretu terfogatokban a pontok szama a terfogatok aranyaban no vagy csokken.

[Rigel]

Kedves korei!
Most, hogy Aurora cakumpakk beidézte a témanyitó 2011-es értetlenkedésedet, és vettem a fáradságot elolvasni, meg kell állapítanom, hogy számos fizikai képtelenség leírása mellett azért sikerült a probléma leglényegét tökéletesen elhibáznod.
Nevesül, hogy az Univerzum tágulásának a tényéből egy minden határon túli extrapoláció ismeretterjesztő szövegébe belekötöttél. Nem vetted észre, hogy a szöveg csak a fizikai ismeretek egy korlátozott tartományára alapozva vitte vissza a dolgok történését a nulla pillanatig. Ismeretterjesztő anyagnak ez megfelel, még ha nem is precíz, éppen emiatt tudományos szinten nem érdemes belekötni, mert akkor olyan dolgokkal is elő kell hozakodni, ami nem része egy átlagos középfokú fizikaismeretnek.

De, hogy hol van a probléma megoldása, azt már én is leírtam februárban:

A végtelenül kicsi forró és sűrű dolog az általános relativitáselméletből visszavezetett extrapoláció eredménye. De mindenki tudja, hogy a modern fizika másik ismeretanyaga - a kvantumfizika - még azelőtt beleszól a dolgok folyamatába, mielőtt az áltrel modell elérné visszafelé a nulla időpontot.
Például, az áltrel alapján a végtelenül kicsi forró és sűrű állapot éppen a t=0 pillanatban volt, viszont a kvantumfizika alapján a Planck-időnél kisebb időtartamnak nincs fizikai értelme, úgyhogy a t=0 időpont nem is létezik. Az univerzum Planck-idősen született, főleg azért, mert egy Planck-időnél fiatalabb univerzum nem különböztethető meg önmaga hiányától.

Ugyanez a kvantumfizikai érvelés a helyes válasz a geometriai ideák fizikai megvalósulásában megbújó problémára, és nem az, amit te írtál:

A pont a vonal es a sik csak emberek altal kitalalt geometriai fogalmak, ezek a valosagban nincsenek, ezert tudomanyos ervelesben csak a harom dimenzios valtozatuk hasznalhato fel. Ezek azonban mar nem felelnek meg a fogalmak eredeti valtozatanak de azt minden hataron tul megkozelithetik ugy, hogy a dimenziojuk egyike sem lehet nulla.

Visszaterve az eredeti szoveghez, ha egy pont letezove valik, azaz a pontnak megadjuk a harom dimenziojat, akkor a kulonbozo meretu terfogatokban a pontok szama a terfogatok aranyaban no vagy csokken.

A geometriai pont azért nem létezik fizikai valójában, mert a Planck-hossznál kisebb távolságoknak a jelen tudásunk szerint nincs fizikai értelme. (A kvantumfizikai határozatlanság megakadályozza, hogy ilyen kis dolgokat fizikailag konkrétan létezőknek tekinthessük.) Ha tehát a kvantumfizikát első közelítésben - míg a nálunk okosabbak ki nem dolgozzák a kvantumgravitációt - összevetjük az A Nagy Bumm elmélet szerinted kérdőjeleivel, akkor az jön ki, hogy az univerzum nem T=0,000000000000000000000... pillanatban, hanem Planck-idősen született és a mérete ekkor már határozottan rendelkezett térfogattal, legalább a Planck-térfogatot meghaladta. Tehát se a végtelen kicsi pont, se a végtelen sűrűség és hőmérséklet nem igaz. Nem lehet igaz, mert a kvantumfizika a jelen tudásunk szerint ezt nem teszi lehetővé.

[Gyurka46]

Érdekes dolgokat írtok, mint pl. a világegyetem a Planck időszakkal keletkezett, a Nagy Bumm nem egy helyen, hanem a tér minden részében…

A Nagy Bumm elmélete rengeteg ellentmondást tartalmaz, pl.
- Mi volt előtte? Ami volt, az változatlan formában, öröktől fogva létezett?

- Miért jött létre világunk keletkezésének folyamata? Ha nem értelmezhető az ősrobbanás előtt a tér és az idő, akkor mindennek változatlannak kellett volna maradnia!

- Az inflációs időszakban a tér a fénysebességnél nagyságrendekkel gyorsabban növekedett. Ez a jelenség matematikai leírása, azonban a világ nem elvont matek, hanem létező anyag és energia. A létező világban a tér csak az anyaggal (vagy mondjuk: fermionokkal és/vagy bozonokkal) együtt értelmezhető, akkor viszont baj van a sebességgel.

- Az anyag és antianyag létrejötte során az elmélet szerint nem ugyanannyi anyag és antianyag keletkezett, ezért nem semmisült meg a világ. Mi okozta a különbséget?

- Az ősrobbanás és a táguló világegyetem ellentmond a kozmológiai elvnek. Ha ugyanis igaz lenne az elmélet, akkor az univerzum anyaga egy folyamatosan táguló (többé-kevésbé szabályos) gömbhéjon helyezkedne el. Egy ilyen világban (szokásos hasonlattal: a lufi burkolatából kitekintve) a csillagok száma, távolsága, sebessége attól függene, hogy melyik irányba nézünk, hacsak nincs naprendszerünk az univerzum „közepén”, vagyis az ősrobbanás helyén – ami valószínűtlen.

- Megfigyelések szerint vannak a Tejútrendszerünkhöz közeledő galaxisok (ilyen pl. az Androméda galaxis), továbbá láthatunk szép felvételeket ütköző galaxisokról is.
Egy táguló világegyetemben minden objektumnak távolodnia kellene egymástól (v.ö. a felfújódó léggömbre rajzolt pontokat). Hozzáteszem, hogy a világegyetem mai leírása nem is értelmezhető arra az esetre, ha a táguló világ anyaga időnként találkozik.

- A csillagvárosok keletkezésének jelenleg elfogadott elmélete szerint a spirális galaxisok kialakulásához nagyságrendileg 100 milliárd év szükséges, ami ellentmond a világegyetem 13,7 milliárd évre becsült korának.

- Problémát okoznak a Spitzer teleszkóp mérései is. Az ősrobbanás után 600 millió – 1 milliárd évvel kialakult galaxisokban olyan vörös óriás típusú csillagokat észleltek, melyek hidrogén készletüket már elégették, tehát 5~10 milliárd évvel az ősrobbanás előtt kellett volna keletkezniük.

- A mikrohullámú háttérsugárzást egyesek az ősrobbanás bizonyítékaként állítják be, mások éppen ellenkezőleg, a cáfolataként. Richard Lieu profeszor és munkatársa, Jonathan Mittas (Alabamai Egyetem, Huntsville) az Astrophysical Journal c. szaklap hasábjain fogalmazta meg kétségeit. Indoklásuk szerint az egyik hideg foltból érkező sugárzás útja során nagyrészt üres téren halad át, míg hozzánk érkezik, egy másik hideg foltból induló sugárzás útjába viszont galaxisok, galaxis halmazok esnek. A gravitációs lencsehatás miatt műszereikhez érve a háttérsugárzásnak nem a hideg folt eredeti kiterjedését kellene mutatnia, hanem annál nagyobbat. A megfigyelt foltnagyságok viszont alig térnek el egymástól, nem szórnak az értékek, azaz a kutatók nem tudták kimutatni a gravitációs lencsehatás fellépését.

- A Hubble-törvény szerint a csillagok sebessége egyenes arányban növekszik a távolságukkal. Ez a szabály abból adódik, hogy a vörös-eltolódás mértéke nagyjából egyenes arányban nő a távolsággal, de a mérések ehhez képest esetenként +20% ... +30% szórást mutatnak. Ennek figyelembe vételével a lineáris közelítés teljesen önkényes.

- Vinkó József-Kiss László-Sárneczky Krisztián-Fûrész Gábor-Csák Balázs-Szatmáry Károly
Szupernóvák c. cikkéből (Meteor csillagászati évkönyv 2001., 218-236. o.) idézve:
” … Erre a mérésre három lehetséges magyarázat van:
1.) a csillagközi por okozta abszorpciót mégis helytelenül vették figyelembe,
2.) a közeli és távoli I.a típusú szupernóvák maximális fényessége jelentősen különbözik,
3.) az Univerzum gyorsulva tágul.
Teljes biztonsággal jelenleg az első két magyarázat sem zárható ki, de a szakemberek többsége inkább hajlik a harmadik magyarázat elfogadására.”
--------

Pár éve leírtam azt a feltételezésemet, hogy a galaxisok „középpontjában” található nagy fekete lyukak folyamatosan anyagot gyűjtenek be, míg belsejükben az anyag eléri a Planck időszak (1e-43 s), vagy az inflációs időszak (kb. 1e-30 s) utáni állapotot. Ekkor a forgó fekete lyuk belsejéből kilövell tengelyirányban ez az extrém állapotú anyag, és a rendkívüli nyomás megszűnése következtében létrejön az ősrobbanásban leírt folyamat (kvark-, hadron-, lepton-, sugárzási-, anyag időszak).
A létrejött új csillagrendszereket egy idő után – ez néhány százmilliárd, vagy ezermilliárd év lehet – begyűjti a központi fekete lyuk, és a folyamat egy újabb „ősrobbanással” újraindul.

Ezzel az elképzeléssel magyarázható az, hogy az „ősrobbanás” a világegyetem minden részében bekövetkezik, érthető, hogy miért nem értelmezhető a Planck korszak előtti állapot, magyarázható a galaxisok léte (a mai elmélet alapján nagyságrendileg 100 milliárd év kell a spirális galaxisok kialakulásához, miközben a megfigyelési eszközök fejlődésével egyre távolabbi szabályos galaxisokat fedeznek fel, legutóbb 10,7 milliárd fényévnyire a BX442-t).
Ez az elképzelés magyarázatot ad arra is, miért találnak a legkülönbözőbb távolságra fiatal és öreg rendszereket: a galaxisok a megfigyelés pillanatában „életciklusuk” más-más szintjén tartózkodnak.

Azt sajnos nem tudom megvizsgálni, alkalmazható-e a Nagy Bumm-ot leíró matematikával ez az elképzelés, és az eredmény mennyire egyezik a megfigyelésekkel (ezért is használtam az elképzelés szót elmélet helyett).

[Rigel]

A Nagy Bumm elmélete rengeteg ellentmondást tartalmaz,

De csak annak, aki a modellt a józan paraszti észnek megfelelő nézőpontból vizsgálja, anélkül, hogy a modell alapját képező fizikai elméleteket (relativitás, kvantumfizika) részleteiben megértette volna, és ami a fontosabb: ezen elméletek világnézet-formáló következményeit magáévá tette volna.

Itt van erre egy eklatáns példa:

pl.
- Mi volt előtte? Ami volt, az változatlan formában, öröktől fogva létezett?

Ebben a kérdésben kimondatlanul ott rejtőzik a józan ész szerinti lineáris időfogalom, amit a biológiai idegrendszerek gyakorlati okból millió évek alatt kifejlesztettek. (Értsd: a túlélést segítette ez a pontatlan kezelése az időnek, még ha 1905-ben ki is derült, hogy alapjaiban hibás ez a kép.)
Aki azt kérdezi, hogy mi volt az Ősrobbanás előtt, az egy olyan időt feltételez, ami mindentől függetlenül a dolgok "hátterében" könyörtelenül pergeti a perceket jövőből a múltba. A józan ész szerint így gondolkodunk az időről a hétköznapi dolgoknál. Ez viszont a relativitáselmélet szerint nem igaz! Ahogy Minkowsky kijelentette: a téridő felismerése után se a tér önmagában, se az idő önmagában nem tarthat igény abszolút, mindentől független létezésre. Egyszerűen nincs olyan idő, ami biológiai agyak ösztönös elképzelése szerint a dolgok "mögött" könyörtelenül telik. A téridő, mint egységes egész létezik. (És bizonyos tekintetben a téridő abszolút értelmű rendszer! Minden pont mindenki számára ugyanaz a pont benne, és bármely két pont "négyestávolsága" mindenki számára ugyanannyi benne, emiatt a téridő pontsokasága esetében nem lehet vita tárgya a rendszer a különböző megfigyelők között. Így abszolút.)
Mi következik abból, hogy a téridő ad egy abszolút rendszert? A téridőt alkotó pontsokaság egy négydimenziós alakkal rendelkező "testet" formál meg, amely minden megfigyelő számára ugyanaz a "test". Ha zárt az univerzum, akkor értelemszerűen ez a 4D forma az univerzum téridő-alakja, ha végtelen az univerzum, akkor egy konkrétan kijelölt véges térfogatának van 4D téridő-alakja. Ilyenkor vehetjük elő Hawking kérdését: hogy ha az univerzum téridejét egy gömbfelszínre egyszerűsítjük, ahol a hosszúsági körök irányába "telik" az idő, akkor mi van az Északi-sarktól még északabbra?, hiszen a hosszúsági körök mentén "haladva" múlik az idő! Hoppá! A relativitáselmélet kikerülhetetlen következménye, hogy a téridőnek "alakja" van (tömb-univerzum), és ebből pedig az következik, hogy az adott 4D testen "kívül" se a teret, se az időt nem értelmezhetjük. Azaz nincs olyan, hogy "Ősrobbanás előtt", legalábbis az általános relativitáselmélet szerint, ami ugyebár a legtöbb fizikai alapot adta magának az Ősrobbanás elméletnek is.

Persze az általános relativitáselméletben van egy kis bibi. A fenti érvelés a Hawking-Penrose szingularitás-tételeken alapul, amely szerint az Ősrobbanásban egy szingularitása van az áltrelnek, azaz a téridő-testnek van egy vége az Ősrobbanásban, mint a répának a csúcsán. A tételek csakis vonzó gravitációval számolnak (nem feltételeztek olyan mértékű negatív nyomású összetevőt az univerzumban, mint ami a sötét energia), úgyhogy gondolom újra kéne számolni a tételt. De ennek nincs sok értelme, mivel a szingularitás-tételek a kvantumfizikát is figyelmen kívül hagyták. Például a feltételezést, hogy a kvantumbizonytalanságból eredő vákuumfluktuációknak a gravitációra (azaz a téridőre) is érvényesnek kell lennie. Ami viszont azt jelenti, hogy a relativitáselméletben sima folytonos dimenziókkal kezelt téridő a Planck-skálát megközelítve törvényszerűen bizonytalanná, ingadozóvá válik, a téridő torzul-csavarodik, féreglyukak bukkannak fel és tűnnek el benne, sőt a térbeli- és időbeli irányok megkülönböztetése is értelmét veszti ebben a "kvantumhabban".
Hoppá! Még egy fizikai ismeret, ami a világnézetünket kényszerítő erővel megváltoztatja. Amíg nincs kvantumgravitációs elmélet, kénytelenek vagyunk ezt az "öszvér elképzelést" helyesnek tekinteni, mivel a két szülőt helyesnek tekintjük. Azaz a kvantumfizikát is beleszőve az áltrel univerzummodelljébe azt kapjuk, hogy hiába golyóznánk ki a szingularitástételt (és emiatt a téridő-test konkrét végét az Ősrobbanásban), a kvantumbizonytalanság miatt az idő lineáris folytatását az Ősrobbanás elé nem tehetjük meg, mert a téridő időbeli kiterjedése belekavarodik a kvantumhabba, ahogyan visszafelé követnénk a dolgokat a Planck-korig. Aztán pedig ott tekereg-kavarog a téridő kitudja-hány dimenziója egy őskáoszban, ahol semmi sem biztos és semmi sem fix, még az idő iránya sem, ha egyáltalán van neki. Sajnos az emberi fogalomkészlet nem teszi lehetővé, hogy az időbeliség használata nélkül egy ilyen "időtlen" rendszert szóban leírjunk. Ezért itt sokan ellentmondást kezdenek látni: hogyan kavaroghat az őskáosz, ha nincsen "mögötte" a lineáris idő? De ez nem az univerzum ellentmondása, hanem az emberi agy hiányos fogalomkészletéé.

[korei]

A kerdesem, hogy milyen felteteleknek kell megfelelnie egy elmeletnek, hogy egy csillagaszattal foglalkozo tudomanyos folyoirat lekozolje.

.... Minden folyóirat leközli az értelmes cikkeket. ...

Azt irod, hogy a nemzetkozileg ismert csillagaszati magazinok lekozlik az ertelmes cikkeket. Mar az eddigi ismereteim alapjan is megirhatom, hogy a csillagaszatban szamos olyan elmelet van, amelyet nagyszamu szakcsillagasz tamogat, de ugyancsak nagyszamu szakcsillagasz ellenez. Akkor ezek az elmeletek ertelmeseknek szamitanak-e vagy sem. Ki donti el, hogy egy elmelet ertelmes-e vagy sem. Senki nem tudja biztosan, hogy egy ma ertelmes, de ketelkedve fogadott (vagy eppen elutasitott) elmelet nem lesz-e kesobb altalanosan elfogadva.
(l.: Nagy Bumm elmelet.)
En ertelmesnek neveznem azokat az elmeleteket, amelyek nem tartalmaznak ellentmondasokat a mar kelloen bizonyitott tenyekkel. De vajon vannak-e a csillagaszatban kelloen bizonyitott tenyek? Vannak, de en attol tartok, hogy nincs tul sok.
"George Lemaître a Nagy Bumm elmeletet 1927-ben tett közzé a Brüsszeli Tudományos Társaság Évkönyvében de nem volt tudomanyos visszhangja."
Lemaître az elmeleteben nem hivatkozott mas meglevo elmeletekre, azaz, az elmelete elejetol fogva fuggetlen volt minden addigi elmelettol. Az alapgondolata az volt, hogy ha a csillagrendszerek allandoan tavolodnak egymastol, akkor valamikor egyetlen pontban kellett tomorulniuk.
Ma mar ezt az elmeletet a csillagaszok nagy tobbsege elfogadja, bar annakidejen eloszor Einstein is elutasitotta.

Visszaterve arra a megjegyzesedre, hogy az ertelmes elmeleteket a csillagaszti magazinok le szoktak kozolni, mi van akkor, ha valakinek van egy ertelmes elmelete, de a nyelvtudasa nem eleg jo ahhoz, hogy azt a magazin nyelven leirja.
Tudnal erre valamilyen tanacsot adni?
Mar azon kivul, hogy tanulja meg az illeto a kerdeses nyelvet a megkivant szinvonalon.
Ez sajnos hosszabb idot vesz igenybe, kulonosen ha az illetonek nincs jo nyelverzeke.

[Dlajos]

Mar azon kívül, hogy tanulja meg az illeto a kerdeses nyelvet a megkivant szinvonalon.
Ez sajnos hosszabb idot vesz igenybe, kulonosen ha az illetonek nincs jo nyelverzeke.

Szakfordítás... Persze pénzbe kerül, de ha jó az elmélet, megtérül!
Ha ráguglizol rengeteg cég vállal ilyet. Ha biztos vagy a dolgodban, pénzért magyarul is levédetheted, utána fordíttasd le...
Amúgy, ha megfelelő formátumban, megfelelő színvonalú munkát küldesz be egy magyar szakirányú egyetemre, véleményezésre, biztos lehetsz benne, hogy nem a kukában végzi...

Üdv,
L.