Mi nehezebb, egy eredeti ötlettel előállni, vagy azt matematikailag, fizikailag levezetni ?
Világmegváltó, "zseniális" ötletei mindenkinek vannak. Elég felidézni a Csillagvárosban időről időre felbukkanó, a saját ötletük kiválóságával és egyedülállóságával eltelt figurákat, akik sértődötten utasítják vissza a "vaskalaposok", a reguláris tudományhoz ragaszkodók kritikáit, általában a kérdéseit is. Persze az ilyenek ötleteinek többsége nem is eredeti, sokan és sokféle formában már korábban felvetették ugyanazt. Ennek általában az az oka, hogy aki eleve kevés ismerettel rendelkezik, csak kevés irányba tud elindulni, elrugaszkodni, kevés fajta "unortodox" ötletet tud kiötölni. A valódi hozzáértők által vitatott valódi problémákat az ilyenek nem is értik, azok gondolatvilága nem is érinti meg őket. Tisztelet a kivételeknek és a ritkán előforduló zseniknek.
Olyan ötlettel előállni, ami 1/ megfelel a fizika (és/vagy más természettudomány) általánosan elfogadott elveinek, módszereinek, 2/ megold valami eddig megoldatlan kérdést, nehézséget, problémát, 3/ még senki másnak nem jutott az eszébe - no ez már sokkal-sokkal nehezebb. Ha valaki idáig eljutott, innen a tényleges levezetés, matematikai alátámasztás általában már könnyebben megy. Nyilván azért, mert már a fenti kritériumoknak megfelelő ötlet kiötlése, formába öntése, megfogalmazása is sok, olykor hosszú hónapokig vagy évekig tartó munkát, rengeteg előzetes számítást, próbálkozást, ellenőrzést igényel. Mire az ötlet kikristályosodik, tétellé, esetleg elméletté válik, addigra általában a matematikai alapjai is tisztázódnak, és csak néhány technikai lépés (meg persze a tetszetős, pontos, ám mások számára is világosan érthető megfogalmazás) van hátra.
Természetesen vannak kivételek - olykor a jól kidolgozott, fizikailag kiérlelt ötlet kidolgozása kemény matematikai nehézségekbe ütközik. Ilyenkor három eset van: a/ Nem is igaz a tétel. b/ Az állítás igaz, a bizonyítás is lehetséges, csak a fizikus nem ismeri a szükséges matekot. Ekkor jól jön egy matematikus jóbarát, akit meg lehet kérdezni az ügyről (lásd Einstein és Grossmann esetét a Riemann-geometriával, vagy Wigner és Neumann esetét a csoportelmélettel). d/ Még nem létezik a szükséges matek. Elegendően zseniális fizikus ekkor maga dolgozza ki a hiányzó matematikai fogalmakat, mint Newton a differenciál- és integrálszámítást, Dirac a Dirac-deltát stb. d/ Van hibrid eset is: a fizikus úgy tudja, hogy hiányoznak a szükséges matematikai eszközök, kifejleszti és használja őket - aztán egy tanárja vagy kollégája ráébreszti, hogy ugyanezt máshol, más néven már régóta tanítják (lásd Heisenberg esetét a mátrixszámítással, amit a fizikusoknak - alkalmazások híján - nem tanítottak, a közgazdaságtanban és a mérnöki tervezésben, pl lánchidak tervezésénél viszont régen bevált eszközként működött).
Tanulság: laza, rugalmas, sok izgalmas ötleten (mások elméletein, sci-fiken, rejtvényeken stb) edzett agy + sok-sok matektanulás. Aztán jöhetnek az ötletek!
Apropó rejtvény: hány elemi fermionból (kvarkból és elektronból) áll az élethez nélkülözhetetlen C12 atom? Ez a kérdés (és a válasz is) nemrég álmomban jutott eszembe...
dgy
