Helló,
uxamatőr írta:Sziasztok!
Ki mit látott a mai Holdfogyatkozásból?
...
Az ország többi részén mit lehetett látni?
Bár nem az ország többi részén volt kétfős expedíciónk (sajnos), a leodinák-gyorsjelentéshez képest egy kicsit bővebb összefoglaló.
Éppen Sydney-ben tartózkodva alkotói szabadságomon tkp. csak pénteken este tudatosult bennem, hogy Ausztráliából tökéletesen látható lesz a teljes fogyatkozás. Vendéglátóm, az amatőrcsillagászatba közel öt éve McNaught-expedíciókon beavatott Takács István barátom is gyorsan belelkesedett szombaton, hogy jó, próbáljuk megnézni a jelenséget. Márcsak azért is könnyű volt lelkesedni, mert egy hét végig borult, esős idő után szombat este a naplemente már szakadozott felhők között történt, gyorsan oszló(nak) látszó maradvány-felhőzettel.
Helyi időben itt a részleges teljes fedés valamivel éjfél előtt kezdődött, az 51 perces totalitás közepe pedig éppen fél kettőre esett, szóval az egész éjszakát tönkrevágó jelenség volt. 11 felé kezdtünk aggódni, amikorra nyugatról elkezdett vastagodni a felhőzet. Előtte még egy közeli parkba akartunk menni fotózni, ill. vizuálisan (szabad szemmel, 20x60B-vel) gyönyörködni, de gyorsan kiderült, hogy itt bizony expedíció lesz. A műholdkép alapján észak féle látszott a menekülés útja, kb. 30-40 km-re viszonylag stabil derültnek tűnt az animált műholdképeken.
A közeli newcastle-i autópályára éjfélkor felkanyarodva indultunk neki, majd kb. 50 km-re Sydney-től kanyarodtunk le egy lejárón, hogy egy csöndes, sötét mellékúton megtaláljuk az ideális északi irányú kilátást. Innen nézve az ekliptika északi környékén látszó Hold mindössze 32 fok magasan fogyatkozott, így tereptárgyak közé könnyű volt behelyezni az eseményt. Mire mindent kipakoltunk, már csak kb. 20%-ban volt megvilágítva a holdkorong, s nem tagadom, igen nehéz volt nem kurjongatni ész nélkül a fölénk boruló csodaszép déli ég láttán. A Tejút az Ikrektől a Centaurig hömpölygott a keleti égen, lent már indult a Dél Keresztje fölfelé, a Sirius-Canopus irányt meghosszabbítva pedig szinte üvöltött a Nagy és Kis Magellán-felhő. Már bő két éve nem láttam a gyönyörűségeket, csak ezért megérte már eljönni...
A totalitás meghozta a határmagnitúdó maximumát, illetve a sárgászöldtől mélyvörösig terjedő átmenetet a Hold korongján. Erős rövidlátóként szemüveg nélkül nagyon jól tudtam fényességet becsülni, a Sirius és a balra lent látszó Jupiter alapján a Jupitertől volt kb. annyival fényesebb, mint a bolygó a Siriustól, azaz kb. -2.5..-3.0 magni lehetett. A színe így még jobban kijött, ami nyilván befolyásolta a fényességbecslést.
20x60B-vel számomra korábban ismeretlen térhatást éltem át: a Tau-Aur határon levő Tejút rengeteg csillaggal hintette tele az elfedett Hold környékét, a binokliban sok tucat csillag parázslott a mélyvörös korong közvetlen közelében, s az egész olyan volt, mintha a Hold domborműszerűen az előtérben lebegett volna. Tényleg olyan volt, mintha éppen csak megfoghatnám a nagy égi vörös labdát.
István felváltva nézelődött szabad szemmel, binoklival, illetve egy Canon-géppel csattogott. A képek közül egy-két nagylátószögű fotó egész szépen visszaadja a vizuális összképet, részletes korongfotókhoz viszont sajnos nem volt elég nagy optikánk. A totalitás után egy darabig még elmélkedtünk az éppen átélt égi csoda szépségén, majd elindultunk haza. Mire 3 után visszaértünk, addigra északi peremkerületi környékünkön is kitisztult az ég, s főhajtással köszöntünk el a földárnyék utolsó beharapásától.
Összességében nekem egy 2001(?) decemberi téli holdfogyatkozásra emlékeztetett a ma hajnali, akkor is hasonló égterületen, hasonlóan bomba ég alól, csak éppen a Szegedi Csillagvizsgáló kertjéből észlelhettem a jelenséget. Nem kell mondani, hogy a júniusi sötét fogyatkozástól (amit Tunéziából láttam elég pocsék körülmények között) százszor jobban tetszett. Sajnálom, hogy az otthoniak most ebből kimaradtak, de lesz ez még másképp.
Ksl