Dr. Kulin György és Szentmártoni Béla

[orhazoli]

Tisztelt Mindenki!
Úgy gondoltam, hogy mindkét nagyszerű emberről elindítok egy olyan fórumot, amely lehetőséget ad minden olyan ember csillagászat barát számára, akik szerették és tisztelték őket. Remélem, hogy a személyes beszámolók megmutatják a ma felnövekvő generációnak -- a mi utánpótlásunknak --, hogy számunkra milyen lehetőségek nyíltak és szerencsénk volt két -- az amatőrcsillagászat területén munkálkodó -- nagyszerű egyéniséget megismernünk.

[orhazoli]

Tisztelt Mindenki!

1973-ban találkoztam először Gyurka bácsival, az Uránia legfelső szintjén, a kupola előtt. Fogalmam sem volt arról, hogy ő kicsoda. Ott állt és a Jupiter felé fordult. Megkérdeztem tőle, hogy látja-e a holdjait? Mire azt kérdezte, kiskomám, te látod őket? Én azt mondtam, hogy kettő jobbra egy pedig balra van! Nem hitte el. Egy binoklival ellenőrizte, amit mondtam. Majd megkérdezte, hogy én ezt miért állítottam. Azt válaszoltam, hogy a fallal kitakartam a Jupitert!
Ettől a perctől kezdve szinte minden nap ott voltam az Urániában. Gyurka bácsi pedig minden alkalommal megkérdezte, hogy kiskomám, tegnap este mit láttál?

Az Urániában sok szó esett az Albireó Amatőrcsillagász Klubról. Keszthelyi Sándor büszkén mutatta, hogyan néz ki ez az újság és elmondta, hogy ki készíti. Így tudtam meg, hogy a Kaposvári Kórházban dolgozó Szentmártoni Béla az AAK és a lap motorja. Írtam számára egy levelet. Nagyon szívélyesen válaszolt és azt ajánlotta, hogy minden észlelésemet küldjem el számára. Megtettem.

Gyermekkorom óta csillagász szerettem volna lenni. Dr. Kulin Györgynek és Szentmártoni Bélának is megköszönöm, hogy sok lehetőséget kaptam ahhoz, hogy gyermekkori álmom valóra váljon.

[Mzssiralop]

Egyetértek, Kulin és Szentmártoni voltak az amatőrmozgalom
leginkább meghatározó személyei. Kulin a "nagy" mozgalomé, Szentmártoni
az "észlelőmozgalomé". Utóbbi nem jöhetett volna létre, vagy sokkal
kisebb hatása lett volna, ha nincs a CSBK
a sok-sok tizenéves fiatallal.

Nemrég adtunk ki egy Szentmártoni-emlékkötetet, melyből az előszót idézem:

"Stellafane, 1986 augusztusa. Az amerikai amatőrök nagy távcsöves találkozóján, a Stellafane-en most először vehettem részt magyar amatőrként. A távcsövüket kiállító távcsőkészítők mellett olyan amatőrökkel is találkozhattam, mint David Levy, John Bortle, Charles Scovil vagy Rolf Meier. Vendéglátóim bemutattak Walter Scott Houstonnak is, az amerikai mélyég-észlelés apostolának. „Scotty” nem volt valami jó bőrben, hiszen mankóval közlekedett, azonban töretlen jó kedvvel kérdezgetett a magyarországi amatőrökről, különösképpen barátjáról, Szentmártoni Béláról. Nem mondhattam neki jó híreket Béláról, aki ekkoriban már betegeskedett, de Hencséről is nyomon követte az amatőrcsillagászat eseményeit. Mélyen megérintett, hogy itt, az amatőrcsillagász világ Mekkájában is számontartják Szentmártoni Bélát, és nem kisebb személy, mint Walter Scott Houston érdeklődik hogyléte felől. Az AAVSO igazgatónője, Janet Akyüz Mattei is meleg szavakkal emlékezett 1975-ös budapesti látogatására, amikor Béla óriási virágcsokorral köszöntötte, és a változós megbeszélést követően olyan magyar specialitással is megismertette, mint a fröccs.

A hetvenes, nyolcvanas években nagyon sokat jelentett nekünk, magyaroknak az amerikai kapcsolat, hiszen az ottani amatőrök tagsági szponzorációval, térképekkel, folyóirat-előfizetéssel, sőt, optikákkal is támogatták a vasfüggönyön túli társaikat. Számunkra minden észlelési segítség fontos volt, hiszen magyar nyelven borzasztó kevés ismeretanyag volt hozzáférhető. Emellett egy szabadabb világba is betekinthettünk, ha kinyitottuk például a Sky and Telescope számait. Ezekhez a kiadványokhoz azonban csak kevesek juthattak hozzá, és az idegennyelv-ismeret akkor sem volt általános dolog amatőr körökben. Ezért aztán hallatlanul felértékelődött Szentmártoni Béla hatalmas fordítói munkája. Elsősorban angol nyelvű amatőr szakirodalmat fordított, nagyon sok mélyég-fordítást köszönhetünk neki („mélyég” szavunkat is), de sok más észlelési területen is dolgozott, egyebek mellett számos, változócsillagokkal foglalkozó cikket ültetett át magyar nyelvre.

A néhány száz példányban megjelenő, kézről kézre járó Albireo-számok, fordítás-gyűjtemények elsősorban a tizenéves amatőrök körében forogtak. A hetvenes évek első felében évente 1500 amatőr jelentkezett a Kulin György által szervezett Csillagászat Baráti Körébe, nagyon sok fiatal innen érkezett a komoly észlelési lehetőségeket és szoros baráti közösséget jelentő Albireo Amatőrcsillagász Klubba (AAK). Az AAK hatása a korszak észlelőmunkájára óriási volt, akárcsak az a munkamennyiség, amit a klub működtetése megkövetelt. Szentmártoni Béla szerkesztői munkabírása is óriási volt, és a háttérmunkát is hallatlan odaadással végezte. Kiterjedt levelezést folytatott az amatőrökkel - az észlelőmunka szervezésében ez szinte ugyanolyan nagy jelentőségű volt, mint maguk az AAK-kiadványok.

Kötetünkben annak a Szentmártoni Bélának állítunk emléket, aki mozgalomszervezőként, fordítóként, észlelőként, távcsőépítőként nagyban hozzájárult a magyarországi észlelési kultúrához. Elkötelezettsége, munkabírása, az az igényesség, ahogy kiadványait szerkesztette, megfigyeléseit végezte - mindannyiunk számára példamutató."

További információk:

http://www.mcse.hu/egyesuleti_hirek_200 ... anyok.html

[Porrima]

Én is örülök ennek a topicnak, mivel abban a szerencsében volt részem, hogy mindkét "nagy embert" személyesen ismerhettem. Mint családos, vidéki amatőr nem voltam velük "napi" kapcsolatban, és azt a keveset, amit nem is annyira közérdeklődésre, mint inkább megörökítésre érdemesnek tartottam, már leírtam mindkét "vezetőnkről" megjelent kiadványban, és azt igazán fölösleges lenne itt megismételni. A mostani fiatalok is bizonnyal olvasgatni fogják az említett kiadványokat, és belőlük megismerik életüket, tevékenységüket.

Minden esetre én itt is érdeklődéssel fogom olvasni a róluk szóló megemlékezéseket.

Üdvözlettel: Porrima