Kukac írta:Bár ezt egyszer leírtam, de újra leírom, mert fontos.
A tudományokat megvető, aztok állítását csípőből cáfoló, nevezhetjük ezoterikusnak, bár ez nem feltétlenül van így csoportokat nézzétek más szemmel. Nézzetek rájuk úgy, mint egy vallásos felekezetre.
Minden hívőtől elnézést kérek, de vallástól függetlenül a jelek egyformák, csak a doktrinák mások.
Az ezoterikusok nem fogják az életben SOHA beismerni azt, hogy tévedtek. Nekik az ezotéria a vallásuk. Mint ha egy katolikusnak azt mondanád, itt a bizonyíték, hogy nincs isten. Nem fog hinni neked.
Az ezotériára, ha vallásként tekintünk, megérthetük, hogy tömegformáló, csoportalkotó ereje van.
Pont ezért nagyon veszélyes, mert összehozza az egyformán gondolkodókat, és erőt ad nekik, hogy
nincsenek egyedül.
Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy számukra a tudomány a hitüket ostromló és
azt elpusztítani törekvő erő, ami ellen "keresztes háborút" folytatnak. Ebben a haborúban senki nem nyerhet,
ahogy annó sem nyert senki semmit, de sokan belerokkanhatnak lelkileg.
Gondoljátok ezt így végig.
u.i.:jogilag egy tudományos kérdés nem fogható, a bíróság ezzel nem foglalkozik, maximum akkor, ha ezzel más törvényt, vagy emberek jogait sérti (pl:rágalmazás)
Üdv!
Igaz hogy ez nem az a hely ahol teologizálni kell de azért ha már a hit szóba került úgy vélem érdemes megosztani azokat a gondolatokat amik a fejemben vannak.
Az EGYHÁZAKAT ne keverjük össze a keresztyén értékekkel! Hogy miért mondom? Azért mert ahol az emberek "szerveződni" kezdenek ott sajnos felüti a fején - szinte törvényszerűen - a versengés, önigazolás, törtetés. Ezt mindannyian tapasztalhatjuk; mindig lesznek olyanok akik főnökök akarnak lenni. Ez addig helyénvaló míg egy csoport összefogása a cél, viszont amint a vezetőt megbabonázza a kezébe kapott hatalom rögtön átcsúszik a ló túloldalára, és megkezdődik a céltól való eltérés.
Az első keresztyén gyülekezetek életére jellemző volt a nagymértékű önfeláldozás és segítőkészség; ezt nem csak egyházi hanem a világi történetírás is megerősíti. Kedvelték őket az emberek mert látszott valami rajtuk. Aztán eljött az idő mikor az egyház hatalmat kapott...
Innentől megkezdődött azok beépülése akiknek nem voltak fontosak a Bibliában leírtak, csak az hogy hatalmat gyakoroljanak és gazdagodjanak. Pl. az inkvizíció a keresztyén egyház legnagyobb félresiklása; alapvető egy hívő embernek hogy nem bánt és főleg nem öl meg senkit. Itt ezt tették. Vagy ugyan ez igaz arra ahogyan a tudomány előrehaladását akadályozták! Pedig már az ószövetségben több helyen meg van írva hogy a természet "megfigyelése", tanulása, igen is hasznos és a valódi bölcsesség ilyen figyelő természetű, sőt dicséretes (pl. Salamon könyve).
Én egy mélyen hívő ember vagyok, de mégis szeretem a tudományokat is. Sőt! Az én fejemben a tudomány és Isten nem elválasztható el egymástól, mert nem tudom elképzelni hogy ez a gyönyörűen elrendezett Univerzum csak úgy kipattant valahonnan. Alapvetően meg azt tudom csak mondani hogy a materialista elméletek is valahol a hitről szólnak. Ugyan is senki sem látta a Nagy Bumm-ot tehát csak hihet benne... Gyakran eszembe jut Friedrich Nietzsche, aki bár azt mondta hogy "Isten meghalt" de azért a halálos óráiban mégis papot hívatott...
Na nem akarok filozofálni csak leírtam a gondolataimat mely szerint ez a téma kissé árnyaltabb annál minthogy élesen elválasszuk egymástól a hitet és a tudományt. De ez csak egy vélemény...remélem nem köveztek meg érte.
Szép eget!
u.i.: nem ezoterikus hívő vagyok hanem keresztyén; tartózkodok az ilyesfajta dolgok minden formájától!
