Az ún. "filozófusügy" kezelése arra mutat, hogy ezt a szabályt az állam nem mindig óhajtja betartani, de bízzunk a józan észben.
Csakhogy ez egy gazdasági ügy (függetlenül attól, mint vélekedünk a döntésről).
Azért emlegettem a fizlozófusügyet, mert (függetlenül attól, hogy az elhangzott - és azóta megcáfolt - gazdasági témájú vádakról kinek mi a véleménye) volt a dolognak egy általánosabb, aggasztó tudománypolitikai vetülete.
Azok a szövegek, hogy a filozófusok "elkutatgattak" ennyi meg ennyi támogatást, az a beállítás, hogy Platón újrafordítása vagy bizonyos elvont témákról könyvek írása pusztán felesleges pénzpocsékolás, az ezzel foglalkozók magánszórakozása - nos az ilyen stílusban író lapok rájátszottak a műveletlen emberek régóta meglevő tudós- és elméletellenességre, és ezzel a tudománynak nem csak gazdasági, hanem tartalmi kérdéseibe is bele akartak avatkozni, igen demagóg módon, és minden jel szerint állami hátszéllel.
Ez az a jel, ami miatt minden más tudomány művelőjének is figyelemmel, aggodalommal és szolidarítással kell kísérnie az ilyen ügyeket. Senki sem tudhatja, hogy holnap nem a genetikát vagy épp az extragalaktikus csillagászatot (és az e tudománnyal foglalkozókat) vetik oda a műveletlenek irigysége, gúnyolódása és gyűlölete célpontjának. Az Alaptörvény írott malasztja ellenére.
dgy
.
