Lovász András írta: ↑2020.08.11. 09:21Tegnap este végre csillagászati objektumokon is felavathattam az új binobenézőmet. Párás volt a levegő, a szomszéd dombot (kb. 1 km) egyáltalán nem láttam. Többször legyezgetnem kellett az okulárokat. Tehát az átlátszóság gyengécske volt.
Mivel a 2 szemes és az egyszemes rendszer között jelentős súlykülönbség van, valamint macerás az átszerelésük, ezért csak egy objektum esetén tettem összehasonlítást (NGC 6946). Azonban a nagyítások különbsége miatt lehet, hogy ez sem mond sokat. Egyszemesen (50x-es) azonkívül, hogy kisebbnek látszott az objektum, világosabb volt az ég háttere és a galaxis is, de a közöttük lévő kontrasztot nem láttam erősebbnek (BB-vel 76x-ost használtam). Mindkét esetben sokat segített az elfordított látás, viszont 2 szemmel sokkal informatívabb volt ezzel a módszerrel az objektum. Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor 1 szemes megfigyeléskor elfordított látással közelítek egy halvány ködhöz, abból az irányból mintha mindig "összenyomódna", tehát a határa mintha arrébb tolódna (bocs, tudom, ez nagyon pongyola). 2 szemmel viszont ezt nem vettem észre.
A gyenge átlátszóság miatt az M 51 spirálkarjai csak egy idő után kezdtek "előjönni", egyre határozottabban. Mostanában nem kerestem fel, a késő tavaszi ideális pozíciójához képest most "gyengébb" látványt nyújtott.
Az Omega köd viszont markánsan emelkedett ki a környezetéből a binóval. Mi lenne, ha a zeniten lenne...?
Az M11 (Vadkacsa halmaz) ezzel a nagyítással igen látványos és 2 szemmel mintha még inkább "kiugrana" a közepéből az a fényesebb csillag (nem tudom, hogy az a halmaz része-e, vagy csak optikailag "tartozik hozzá"?) Egy biztos: még soha nem láttam olyan fotót, amely ezt akár csak megközelítően visszaadná...
Bár közben a Hold is felkelt, a Kék Hógolyó köd (7662) nagyon "ütős" volt a binóval. A két oldalán lévő felfényesedés, ami egy szemmel "bevillanni" szokott, az 2 szemmel folyamatosan, határozottan látszott. Ezen a ponton nagyítást emeltem (140x) és szinte 3D-ben lebegett!
A fő látványosságok azonban természetesen a bolygók voltak. A gyenge átlátszóság szerencsére viszonylag jó nyugodtsággal (7-8/10) párosult, így a Jupiteren 19 sávot számoltam meg, a Szaturnusz gyűrűjén nagyon szépen "körbefutott" a Cassini-rés, tűélesen lebegett a térben. A Marson rengeteg részlet látszott és amit már említettem az NGC 7662-nél is: amit egy szemmel csak sejtek és időnként villan be "mintha látnám", az 2 szemmel végig határozottan látszik! Ez a legfőbb erőssége.
Megint eszembe jutottak a rajzolók; nekik egy BB aranyat ér!
Ja és egy fotó:
Bino kicsomagolva.jpg
Olcsón juthatsz okulárpárokhoz régi orosz vagy mom binokulárokból . Igen jó minőségűek. Én. Rózsikával szoktam megnyakaztatni ezeket.
Pedig még visszafogtam magam...
