Imre írta: ↑2019.01.29. 01:52
... Vajon mekkora fényerőnél lenne elfogadható egy 30 cm átmérőjű sima gömbfelületű lencse? Tudná ellensúlyozni a keskenysáv fényveszteségét a nagy felület? Vajon mekkora torzítása lenne egy 30 cm-es sima üveglencsének, ha F/10-es lenne, mondjuk fébehajtva egy nagyobb síktükörrel? Érdemes ezzel kísérletezni? Üdv. Imre
Gondolj a "régi idők" (1733 előtti időszak) lencsés távcsöveire. Sok régi képen, rézmetszeten láthatók ilyen műszerek; itt pl. több ilyet is láthatsz; és mint csillagászati műszerek, esztétikailag gyönyörűek:
https://en.wikipedia.org/wiki/Refracting_telescope
Akkor még nem létezett számítógépes szimuláció, sőt, Chester Moore Hall sem alkotta meg az akromátot, így csak egytagú lencsékből próbálták meg kihozni a maximumot. Mi volt ennek az eredménye? Giga hosszúságú távcsövek arasznyi lencsével. Nem kis mechanikai kihívás volt ez azokban az időkben (pl. kompozit anyagok nélkül...), hogy egyáltalán fizikailag használható eszközt készítsenek.
Fraunhofer "csak" tökéletesítette az akromátot a megfelelő üveganyag-pár (korona-flint), s ezzel sokkal kisebb kromatikus aberráció kikísérletezésével, ami sokkal rövidebb tubusokat tett lehetővé; de az akromát alapelvét Hall találta fel a fenti évben. A mai kor kéttagú, ún. ED (extra-low dispersion) anyagú lencséi tulajdonképp Fraunhofer munkásságát viszik tovább egy az egyben, még jobb üvegpárokkal, de alapvetően azok is klasszikus értelemben "Hall-típusú" kéttagú akromátok. Az apokromatikus távcső alapvetően három (vagy több) tagú lencserendszer fluorit taggal, bár az apokromatizmus "kellően nem pontos és nem létező" definíciója nem a tagok számából indul ki, hanem a színi hiba mértékét próbálja szigorú korlátok közé szorítani - több-kevesebb sikerrel. Ezt a meglehetősen szerencsétlen definíciós bizonytalanságot használják ki a marketingesek, amikor ED-apo feliratot tesznek egy kéttagú lencsére; ami egyébként manapság már lehet akár nagyon jó is, de ettől egy háromtagú mindig jobb lesz (nyilván megfelelő tervezéssel és kivitelezéssel), mivel a tervezőnek sokkal több ún. "szabadsági fok" áll rendelkezésére a hibák drasztikusabb csökkentésére, így a három tagú lencse mindig is "még apóbb apo" lesz.
A magam részéről ezért "rándulok össze", ha kéttagú lencsén látom az apo feliratot, ED ide vagy oda...
Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, de számomra az apo az a triplet.
Ráadásul a kromatikus aberáció mértéke nem lineárisan változik az átmérő növelésével, tehát egy 30cm-es f/10-es akromát már "kaleidoszkóp", míg egy 60-80mm-es, és szintén F/10-es akár kiváló is lehet. A 30 centis akromatikus lencsés műszerednek szerintem akár f/20 vagy f/30-as nyílásviszonnyal lehetne esetleg "elfogadható" képe. Egytagú szférikus lencsével meg f/100-nál (se)... Tehát ez nem igazán jó irány, sajnos.
MDA
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...