Dlajos írta:2, Hihetetlenül szomorú és csalódott pillantását Mizser Attilának, hogy negyedóra múlva már el is megyünk, azóta sem felejtettem el.
Üdv,
L.
Ezt sajnos meg tudom érteni, meg az egész problémakört. Nekem sajnos nem adott a sors akkora birkatürelmet, mint helybéli kollégáimnak, akik sztoikus nyugalommal kezelnek minden hasonló helyzetet. Sajnos nem tudom korosztályhoz kötni a jelenséget. Felnőttekkel-gyerekekkel kapcsolatban egyaránt előfordult már, hogy azt mondtam, hogy akkor most elég, és kérem, hogy akit nem érdekel, az hagyja békén a többieket. Inkább ők vonuljanak el sértődötten, mint a másik csalódottan, nem igaz?
Sokéves nappali-éjszakai természetjárás alapján csak annyit tudtam megérteni ebből a viselkedésből, hogy valószínűleg egyes emberek, akik nappal képesek parancsolni maguknak, éjszaka a sötétben úgy gondolják, ha nem látszódik az arcuk, többmindent megengedhetnek maguknak, és jöhet az ökörködés.
