Ankalimon:
...Amennyiben betartjuk a maximális és a minimális kilépő pupillára vonatkozó ajánlott ökölszabályokat (kb 1mm-től a saját szemünk pupillaméretéig) a kilépő pupillának, mint tényleges paraméternek nincs nagy jelentősége, csak annyiban, hogy ez is következménye a választott átmérőnek és nagyításnak...
Ez kicsit olyan, mintha a 200 Ft-os pénzérméről beszélgetnénk úgy, hogy én azt mondom: "200 FORINT" van ráírva, Te pedig azt, hogy nem, hanem a Lánchíd van rajta, meg hogy "MAGYARORSZÁG".
Az eredeti felvetésedet így pontosítanám: "Hasonló átmérő/nagyítás viszonnyal jellemző műszerekben hasonló felületi fényességet mutatnak a kiterjedt objektumok."
Vagy pl. Te azt mondod: van egy járműved, amit lábbal hajtasz, kormánya van meg 2 kereke, én meg azt mondom, hogy az a biciklid.
Átmérő/nagyítás=kilépő pupilla.
Sőt: oklifókusz/nyílásviszony arányszáma=kilépő pupilla.
Ahogy írtam, egy azonos szög alatt látszó kis ablakot (ha úgy tetszik, pixelt) kivéve egy nagyméretű, homogén (tudom, ilyen nincs) objektumból öszehasonlítva ugyanakkora, vagyis egyenlő lesz a fényességük. Tisztában vagyok azzal, hogy a felületi fényesség egy átlagot kifejező szám, de most így próbáltam megragadhatóbbá tenni.
Olvasgatva a külföldi - főleg tengerentúli - cikkeket, fórumokat azt látom, hogy ők nem csak egy következménynek, mellékterméknek látják a kilépő pupillát, hanem sok dolgot abból vezetnek le és ez eléggé "szemet szúrt" nekem. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon is fontos paraméter, hiszen távcsövünk az "ablakunk" az égre és a szemünkkel a kilépő pupillán keresztül tudunk a műszerünkhöz kapcsolódni, tehát leegyszerűsítve: a kilépő pupilla az ablakunk az égre. (Nagyon zárójeles és nagyon off, de a rézfúvós hangszerek jutnak eszembe: az ajkunkkal keltett rezgést erősítik fel egy - bizonyos frekvenciatartományhoz optimalizált - exponenciális tölcsérrel úgy, hogy a szájnyílás nagyon magas akusztikai impedanciáját (terhelését, ellenállását) ILLESZTJÜK a külső tér rendkívül alacsony akusztikai impedanciájához: a kettő - igen eltérő - érték között a hangszer képezi a hidat. A tölcsér alakjával tudjuk ezt a frekvencia-intervallumot eltolni felfelé vagy lefelé. A kompatibilitás létrehozása, vagyis az illesztés a lényeg.)
Visszatérve a kilépő pupillához: annak méretével tudjuk szabályozni a fényerőt; persze közben a nagyítás is változik.
Máshonnan nézve viszont: ha ugyanolyan felületi fényességgel akarjuk pl. az M33-at nézni mondjuk ötféle méretben, akkor nincs más dolgunk, mint hogy meghatározzuk a kilépő pupillát 6 mm-ben (bár én már inkább 5 mm-rel szoktam számolni, nálam az a tuti), veszünk egy 30 mm-es fókuszú okulárt és beszerzünk 5 különböző átmérőjű, F/5-ös kukkert (fenti második képlet). Ez persze életszerűtlennek tűnik, de Amerikában nem biztos, hogy az.
Augusztus 26-án feltettem egy kérdést az "Általános kérdések" topikban, amire ott nem kaptam választ (lehet annyira buta volt a kérdés
). Szóval éppen ezt a témát feszegettem. Azóta rájöttem, hogy a nagyítás növelésével csökkenő felületi fényesség és a kilépő pupilla méretével csökkenő felületi fényesség nem adódik össze, hanem a kettő ugyanaz, csak máshonnan nézzük (a 200 Ft-os példája). Miért változik a nagyítással a felületi fényesség? MERT a kilépő pupilla (az "ablakméret") változik!
Eddig a kilépő pupillával csak akkor foglalkoztam, amikor a távcső legkisebb értelmes nagyítását kellett meghatározni. De ennél sokkal fontosabb és hasznosabb paraméter! Pl. 0,5 mm kilépő pupilla alá menni nem csak azért nem jó, mert az már a 2xD nagyítás fölötti tartomány és a légkör sem engedi stb., hanem azért sem, mert a szemünk szerkezete, receptorsűrűség, úszó "izék" a szemtestben stb. inkompatibilitást hoz létre. Ez a nagyítástartomány persze szoros kettősökhöz még használható lehet, ha elegendően fényes párról van szó, de más jellegű objektum most nem jut eszembe.
Azt is olvastam, hogy a 3-4 mm közötti kilépő pupilla különösen jó kontrasztot eredményez, mert az ég már elegendően sötét a szemünk számára, az objektumok viszont még nem halványodnak annyira. Ezt a HiFi cuccok esetében munkapontnak hívják (ahol a zaj már kicsi, a jel pedig még nem torz). Tehát a szemünk 3,5 mm kilépő pupilla esetén "dolgozik legkontrasztosabban". (Ennél bénábban már nem tudok fogalmazni.
) Pedig itt (tudtommal) nem találunk "nevezetes nagyítást".
A nem kifejezetten nagy de halvány objektumok, amelyek nagyobb távcsövekben jól látszanak, kisebb távcsövekben akkor sem láthatók, ha hasonló átmérő/nagyítás viszonnyal rendelkeznek.
Ezzel a mondattal nem tudok teljesen egyetérteni.
Szombaton kijutottam végre az ég alá és ezúttal a keresőmön keresztül is szemügyre vettem az M33-at. Azelőtt nem tettem, mivel a Stellarium 14,1 magnitudónak írja a felszíni fényességét és ebből következtetve esélytelennek tartottam a megpillantását egy 5 centis távcsövön keresztül - a tévhitem miatt. Most meg ott virított a látómezőben! Persze a 25 centisben sokkal több részletet láttam,
de nem nagyobb felületi fényességgel. Az Észak-Amerika ködöt szintén láttam a keresőben, Newtonban viszont - a mérete miatt - alig tudtam meghatározni a széleit, be kellett vetnem egy OIII-as szűrőt. A keresőben UHC-szűrővel teljesen határozottan látszott a köd. Igaz, ez utóbbi "kifejezetten nagy".
Többször írtad, hogy szereted, ha nagy a látómeződ és most azt is, ha a mélyég-objektumok - ha lehet - a LM 2/3-át töltik ki. Én így jártam a Csiga (Helix)-köddel: lézer irányzékkal (aranyat ér) odafordítottam a Newtont. Keresőt nem használtam a 13,65 magnis felületi fényessége miatt. Ennek ellenére meglett rögtön, de először nem vettem észre a 25 centis távcső LM-jében! Csak akkor, amikor "meglengettem"! Pedig ott volt középen! A széle már számomra túlságosan periférikus volt. Sajnálom, hogy akkor nem néztem bele a keresőbe! Azonban meg lehet bámulni, milyen nagyszerű rajzot készített róla Sánta Gábor egy 11,4 centis Newtonnal! Vizi Péter atlaszában megtalálható. Számomra ilyen kompakt méretben sokkal jobban mutat, mint a látómező 2/3-át kitöltve, de sajnos nem tudtam lejjebb menni 50x-esnél. Gábor növelhette volna a nagyítást 3,5 mm kilépő pupilláig, hogy nagyobb legyen a kontraszt, mégis előnyösebbnek tartotta kompakt méretben megörökíteni az objektumot, noha így sokkal több csillagot kellett pozícionálnia.
Ez persze csak feltételezés, őt kellene megkérdezni erről...
Még egy érdekesség: a minap beszélgettem Tóth László fórumtársunkkal, akitől - optometrista lévén - mindig tanulok valamit a szemről. Most pl. azt, hogy ahol a fókusz, tehát az éles kép keletkezik, egy - figyelem!!! - 0,2 mm átmérőjű gödör!!! Ezen kívül a kép defókuszált!
Az ebből levont következtetések messzire vinnének, így is túl hosszú voltam, bocsi!
Üdv, András