btibor9891 írta:... A szúnyogháló maszk is ezen alapszik, a háló rácsállandója olyan nagy, hogy az elhajlási kép erősítési csomópontjai már a megfigyelt bolygó felületén kívülre esnek. Ez a szirmos viszont jóval kifinomultabb, egyenletesebbnek ígérkező környezetbe helyezi a bolygót, kettőst, stb.
http://stargazerslounge.com/topic/19100 ... ng%20+mask ...
Átfutottam, és alaposabban átgondoltam a link-en leírtakat, és az a véleményem, hogy a szúnyoghálós megoldás nem jó.
Tudniillik a háló a lencse- (vagy tükör-) peremén fellépő elhajlást nem szünteti meg, csak "rákeni" arra a szúnyogháló raszterének fényelhajlását, ami "elnyomja" az eredeti gyűrűket, mintegy rá szuperponálódva arra. Tehát nem szűnnek meg a gyűrűk, csak "elmerülnek" a megemelkedett diffrakciós áradatban (amit a töménytelen mennyiségű egyenes szál okoz), ami viszont az egész kép kontraszt-viszonyait rontja le, adott esetben brutális mértékben... (Ezért nem szeretem pl. fotózásnál a 16 ágú Cokin csillagszűrő előtétet, mert ugyan szép diffrakciós tüskéket csinál a képen lévő csillanások köré, de teljesen kilágyítja a képet.)
A szirmok viszont éppen összeérnek a "tövüknél", így a kör alakú perem gyakorlatilag meg is szűnik létezni. Tehát a körkörös elhajlási kép nem "elnyomódik", hanem megszűnik!
Természetesen a képalkotó sugarakat határoló felületnek ettől még van pereme (a szirmok szélei), de azok élei nem körkörös elhajlást okoznak (mint az objektívszél), és nem is egyenes vonalút (mint az egyenes tartólábak), hanem egy folytonosan és többé-kevésbé egyenletesen eloszló felületen szórják szét az eltérített fotonokat (azaz itt inkább fényhullámokat...).
Egyre jobban érdekel ez a megoldás..
MDA
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...