mpt írta:Nekem csak egy fenntartasom van az olajos modszerrel: honnan szerzel _optikailag_ sik (az elso verzioban planparallel) uveget, tukrot ekkora meretben?
Mert ha ezek a feltetelek nem teljesulnek, kar az idoert, nem lesz pontos a meres.
(Persze beszerezheto, de gyanitom, hogy az ara tobbszorose az egesz rendeszerenek).
Imre írta:Azt el is kellene készítenem, és utána semmi szükségem rá ha csak egyetlen darab készül.
A szerszamokkal mar csak igy van ez. Hagyomanyos tukorcsiszolasnal is csak emlek a domborura kialakitott ellendarab.
--mpt
80 mm átmérőben van síktükröm, ami amúgy is kell. Ezen kívül szerencsém van, mert 150*150*10mm optikai Zeiss síküvegem is van, tehát elvileg összerakható lenne.
Különben a síktükörre rátéve szépen látni néhány koncentrikus interferencia foltot alatta, de ha hagyom állni, hogy átvegye a hőmérsékletét a fogdosás után kiegyenlítődjön a síklap és a tükör hőmérséklete, akkor teljesen kisímul a folt az egfész felült alatt, hacsak nincs köztük egy prszem. A nézési szögtől függően halvány lila, kék, zöld, sárga vagy vörös színben látni az egymáson lévő felületet. Ha egy vékony papírlapot teszek a tükör egyik széle fölé, akkor a papírlap szélével párhuzamos sűrű egyenes és egyenletes nagyon halvány színes csíkok láthatóak. Ha csak rálehelek, azonnal elgörbülnek. A tesztüveget alá kellett támasztani, és a 80-as segédtükör alá is rugalmas alátámasztást tettem. Síma vastag szivacsból készült minden alátámasztás. Ezek szerint a tesztlap is sík, és a segédtükör is sík - szerintem.
Ha viszont oldalról, egy belső segédtükörrel kivetítetteten vizsgálódom, akkor az oszlopos elrendezésben nincs szükség az alsó felület átlátszóságára, mert a fókusz még belül van a folyadékban. A sík segédtükör meg oldalra kivetíti a sugarakat, a szabályos útja tehát nem változik. Egyedül a betekintő ablak okozhat gondot, de az annyira közel van a megfigyelő optikához, hogy nem okozhat számottevő eltérést a mérés során. Persze minden a gykorlatban dől el.
Sikerült kíkísérletezni a praffin olaj és cédrusolaj pontos arányát, amely azonos az üvegem törésmutatójával. Elsőnek majd a gömbfelületet mérem a síktükör felett olajjal a homorulatban, és ha azzal sikerül, mint lencsét helyesen megmérni, akkor nem kell tovább kísérletezgetni, habár károm nem lehet belőle, legfeljebb tapasztalatot nyerek. Ha viszont ki sem próbálom, akkor még azt sem.
Elkészítem a kontakt ellendarabot is, de azt sokkal nagyobb méretben, mert akkor feltehetően a közepén nagyon kis hibával kialakítható a pontos parabóloid felület. A mérésnél csak arra koncentrálok, hogy 50% átmérőn belül legyen minél pontosabb, a széle meg olyan, amilyenre sikerül. Ha monjuk ráhelyezem a domború paraboloidra majd a homorút, és hasonlóan viselkedik, mint a síktükör a tesztüveg alatt, akkor az megfelelő? Erről mi a vélemény?
Ha elkészül a parabolizált felület, akkor utána nem fog elmászni amikor teljesen átfúrom? Nm kellene a gömb kialakítása után kivenni a közepét, és utána gyűrű alkú szuroktárcsával parabólizálni? Ezt hogy szokták készíteni? Van erről tapasztalat? Üdv. Imre
Ne azt sorold, hogy mit, miért nem lehet, hanem főként azt, hogy mit hogyan kell tenni a cél érdekében!
